Felismerhető: masszív, oldalirányban lapított, vége felé elkeskenyedő test, melynek mérete a 2 métert is elérheti. Jól fejlett, szimmetrikus, legtöbbször sötét árnyalatú farokúszója keskeny faroktörzshöz kapcsolódik. Háta zöldes-szürkés, oldala és hasalja ezüstszürke. Szemétől kiindulva sötét sáv keresztezi a fejet.
Összetéveszthető: Seriola carpenteri - rendkívül nehezen különböztethető meg: méretre kisebb. Seriola fasciata - kisebb, teste szimetrikusabb, háta sötétebb-lilásabb árnyalatú.
Előfordulás: Atlanti-óceán szubtrópikus vizei, Földközi tenger, legtöbbször nyílt vízben, de néha part közeli vizekben is, legtöbbször csapatosan, néha ezüstös durbincsok (Lithognatus mormyrus) vagy magashátú durbincsok (Sarpa salpa) közé vegyülve.
Szaporodás: ivaros; az ivadékhalak sárgás színűek, s gyakran rejtóznek lebegő tárgyak, akár medúzák tapogatói alá/közé is.
Táplálék: ragadozó, apró halakkal, rákokkal, tintahalakkal táplálkozik.
Felismerhető: csőszerű, puha teste változó színű (szürkés-narancssárgástól fehéres-rózsaszínig, fehér foltokkal szórt), kb. 100 gyűrűből áll, melyek közül az első hármon negfigyelhető a három vörös színű kitüremkedő kopoltyúpár. Kb. 15 cm nagyságúra nő meg (átmérője 2 cm). Törékeny testét finom szemű homokból, kagylótörmelékből készített kezdetleges csőbe rejti, legtöbbször csak hosszú, fehéres-rózsaszínű fonalszerű tapogatóit láthatjuk, melyek akár 70 cm-re is megnyúlhatnak.
Összetéveszthető: más Terebellidae férgek; Eupolymnia crassicornis - testéről hiányoznak a fehér foltok, tapogatói néha sötét sávokkal díszítettek, nem honos a Földközi-tengerben .
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán, Indiai- és Csendes-óceán, kb. 500 m mélységig, kövek alatt, sziklák közötti bemélyedésekben.
Táplálék: a tapogatókra tapadt planktonokkal táplálkozik.
Szaporodás: ivaros; gamétáit a nyílt vízbe bocsájtja.
Felismerhető: a hatosztatú virágállatok közé tartozó magányos, ovális formájú kőkorall, szilárd váza középen enyhén elkeskenyedik. Színe (váz) fehéresbarna, a polip - a vele szimbiózisban élő algáknak köszönhetően - barnásvöröses vagy sárga. Tapogatói rövidek, néha átlátszóak. Átmérője 3-4 cm, 2 cm magas.
Összetéveszthető: Balanophyllia regia - kb. 1 cm nagyságúra növő magányos kőkorall, színe aranysárga, akár 48 tapogatója is lehet. Ovális kehelykorall (Caryophyllia smithii) - 1-2,5 cm nagyságúra megnövő kőkorall. A korall akár 80 tapogatóval is rendelkezhet, melyeknek végén apró, fénylő gombszerű kinövés található. Kb. 100 m mélységig él, a Földközi-tengerben, illetve Anglia nyugati- és Skócia keleti partjainál. Caryophyllia inornata - kisebb (5-7 mm átmérőjű), váza vékonyabb, és fényszegény helyeken is előfordulhat, a Földközi-tenger mellett az Atlanti-óceán keleti partjainál is.
Előfordulás: Földközi-tenger, napfényes, szilárd alapzaton: kövek, kagylók, roncsok etc., kb. 40 m mélységig.
Szaporodás: ivaros - gamétáit a nyílt vízbe löveli. Ivartalan - a polip váza nyolcas-formát ölt, majd a két rész fokozatosan elválik és eltávolodik egymástól.
Táplálék: A polip éjszaka nyílik ki, s tapogatói segítségével ejti el zsákmányát, a planktonokat.
Felismerhető: max. 7-12 cm nagyságú, ovális, lapos testű csupaszkopoltyús csiga. Alapszíne fehér, sötétbarnás foltokkal tarkított. Tapogatói és másodkopolytúja fehér színű; tapogatóin 25 lemezecske található, ezzel is növelve a szaglásért felelős szerv felületét.
Összetéveszthető: --
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (baszk, ill. spanyol partok), árnyékos-homályos tengerfenéken, barlangokban, sziklafalakon. Általában fügeszivacson (petrosia ficiformis) található, mely kizárólagos tápláléka.
Szaporodás: a leopárdcsiga hímnős, párzáskor kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Tojásait sárga színű zselatinos szalagban rakja le.
Más: színezete jól láthatóvá teszi a leopárdcsigát, sötét foltjai valószínűleg aposzematikus (riasztó; apo - el(távolodni), sema - jel, jelzés) funkcióval bírnak: jelzi a ragadozóknak, hogy a házigazda nem fogyasztható. - Tapogatói és másodkopoltyúja veszély esetén visszahúzódnak, kellő türelemmel azonban megfigyelhetőek.
