szétterülő vörösmoszat / kőalga

© photo

Lithophyllum frondosum (Dufour) G. Furnari, Cormaci & Alongi
Tudományos név eredete: lith- [gör] - kő, phyll- [gör] - levél; frondosum [lat] - levél formájú.
Érvénytelen tudományos név: Pseudolithophyllum expansum

Lithophyllum (E), Litophylle touffu, algue coralligène (F), Stone-leaf (GB), Litofillo (I)

Felismerhető: rózsaszín-lilás, a sziklás aljzatot bevonó mészfelhalmozó moszatfaj, mely jelentős alkotóeleme a Földközi-tengerre jellemző korallfenék és vörösalga-ágyaknak. Lemezei vékonyak (1-2 mm), lekerekített szélűek.

Összetéveszthető: Lithophyllum cabiochiae - kevésbé törékeny, lemezei hullámosak.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Mauritánia-Marokkó), Földközi-tenger, ausztrál vizek, fényvédett területeken, sziklás aljzaton, 20-60 m mélységben.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás: váltivarú, a gaméták kifejlődése nyárra esik.

Más: a sziklás felületről könnyen leválik, ne manipuláljuk!

japán sargassum moszat

© photo

Sargassum muticum (Yendo) Fensholt

Japanisher Beerentang (D), Sargazo japonés (E), Sargasse japonaise (F), Japanese sargasso weed, japweed (GB), Japans bessenwier (NL)

Felismerhető: sárgás-zöldestől barnás-vöröses, bokorszerűen elágazó barnamoszatfaj. Hajlékony, erős szerkezetű, ágacskáin jól látható, 2-6 mm átmérőjű, a lebegésben közreműködő ovális aerocisztákkal, A fiatal ágacskákon álleveleket figyelhetünk meg.

Összetéveszthető: közönséges sargassum moszat (Sargassum vulgare) - csak a Földközi-tengerben fordul elő, kisebb, aerocisztái gömb alakúak. Cystoseira baccata - színre és méretre különbözik. Cystoseira tamariscifolia - érintése szúrós, kisebb, kékes árnyalattal.

Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger északnyugati vizei, Csendes-óceán (Japán, Korea), 20 m mélységig, homokos, üledékkel borított tengerfenéken.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás:ivaros, monogenetikus, május-szeptemberben. - A hullámverés által leszakított ágdarabok kilométerekkel távolabb is képesek kihajtani.

Más: A hetvenes években osztriga-importtal (Crassostrea gigas) kerül az európai vizekbe. - Jól tűri a hőmérséklet és a sótartalom változását. - Rendkívül gyors elterjedése a flóra kárára történt, kiszorítja a honos fajokat, mint pl. Saccharina latifolia vagy Himanthalia elongata. -

moszatfű

©photo

Cymodocea nodosa (Ucria) Ascherson 1869
Tudományos név eredete: Cymodocea - Néreidák egyike; nodosus [lat] - csomós, csomókkal ellátott.

Tangrass (D), Cymodocea, Algueró nuós (E), Cymodocée, paille de mer (F), Slender sea-grass (GB), Cimodocea (I), Zeegrass (NL)

Felismerhető: levelei világoszöldek, 3-4 mm szélesek, 40 cm hosszúságúak. A leveleket 7-9 szállítónyaláb jellemzi, szélük recézett. Telente elvesztheti leveleit, gyökérhajtásai kitelelnek. A moszatfű-mezők kiterjedése kisebb, mint a neptunfű esetében, és nem hoz létre másodlagos aljzatot sem, így faunája is jelentéktelenebb.

Összetéveszthető: Az Európában honos öt virágos tengeri növényfajból kettővel téveszthető össze: Zostera marina - levelei szélesebbek (5-12 mm), szélükön lekerekítettek; Zostera nolti - kisebb, levelei két mm-nél keskenyebbek.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Spanyolország-Szenegál), Földközi-tenger, napfényes homokos tengerfenéken, max. 50 m mélységig.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: váltivarú - virágzása április-októberre esik. Ivartalanul is szaporodhat, a gyökérhajtásokról.

Más: a berni konvenció által védetté nyilvánított növény. (1996)

bevonatképző zöldmoszat

©photo

Codium coralloides (Kutzing) P.C. Silva

Krustenförmige Grünalge (D), Codio mamelonado (E), Codium mamelonné (F), Crusty codium (GB)

Felismerhető: 1-3 cm magasságú párnácskákból álló sötétzöld színű zöldmoszat telep. Könnyen leválasztható az aljzatról.

Összetéveszthető: Codium effusum - kevésbé magas párnácskák jellemzik, nehezebben leválasztható, színe világosabb, neptunfűmezőkben is megél.

Előfordulás:Földközi-tenger, 10-40 m mélységben, szilárd, sziklás aljzaton bevonatot képezve.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás: ivaros, a gametociták által kilövellt ivarsejtek megtermékenyülése nyíltvízi.

villás vörösmoszat

©photo

Amphiroa rigida J.V. Lamouroux 1816

Amphiroa (D, E), Amphiroa rigide (F), Amphiroa, sturdy needleweed (GB), Amfiroa (I), Rood vorkwier (NL)

Felismerhető: a sötétlilától a fehérig terjedő színű, max. 5 cm hosszúságú vörösmoszat. 0,4-0,6 mm átmérőjű, rendszertelen, ágszerű elágazások jellemzik. Az ágak kemények, elmeszesedtek, az elágazásoknál puhábbak.

Összetéveszthető: más Amphiroa vörösmoszatok; Amphiroa cryptarthrodia - az ágak átmérője kisebb, az elágazások szabályosabbak, biotópja eltér: a fényvédett helyeket kedveli. Amphiroa kuetzingiana - kisebb (1-3 cm hosszúságú), ágacskái laposabbak, legtöbbször Lithophyllum fajok alkotta korallfenéken, fényvédett helyeken fordul elő. Tricleocarpa fragilis - valamivel hosszabb, ágai üregesek, fénytől védett helyeken fordul elő.

Előfordulás: Kozmopolita, meleg vizű tengerek lakója, (Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai - Gascognei-öböltől Közép-Afrikáig -, Indiai-óceán, Csendes-óceán) fénykedvelő, sziklás aljzaton, kb. 10 m mélységig, nyugodt vagy gyenge áramlások uralta vizekben.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: trigenetikus.

Fillérmoszat

© photo

Halimeda tuna (J. Ellis & Solander) J.V. Lamouroux

Meerkette, Pfennigalge (D), Halimède, monnaie de Poseïdon (F)m Calcareous green alga (GB), Monetine di mare (I)

Felismerhető: kb 20 cm nagyságúra megnövő zöldmoszat. 5-25 mm átmérőjű kör alakú, láncszerűen rögzült korongokból áll.

Összetéveszthető: -

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger; jellemzően tropikus faj (Karib-tenger). Árnyékos sziklás aljzaton, kb. 50-75 m mélységig.

Táplálék: fotoszintézis.

Más: Gyakori lakója a fillérmoszat korongjaira hasonlító Bosellia mimetica.

Legyezőmoszat

Flabellia petiolata (Turra) Nizamuddin
(Udotea petiolata -nem érvényes név)

Fächeralge (D), Udotée (F), Fan weed (GB) Ventaglio di mare (I)

Felismerhető: 1-10 cm nagyságú mészfelhalmozó zöldmoszat. Formája a páfrányfenyő (Gingko biloba) leveleire hasonlít.

Összetéveszthető: -

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger, akár 120 mélységig, leginkább fényvédett aljzaton vagy a neptunfű rizómái között.

Táplálék: fotoszintézis.

tölcsérmoszat / pávafarok moszat

© photo

Padina pavonica (Linnaeus) Thivy, 1960

Pfauenalge, Trichteralge (D), Padina, cola de pavo (E), Padine, queue de paon (F), Peacocks tail, funnel weed (GB), Coda di pavone (I), Pauwwier (NL)

Felismerhető: Vízszintes csíkozású, átlagosan 5-10 cm nagyságúra megnövő barnamoszat. Belső felszíne zöldes, sárgás, zöldes fehér, külső rész barnás zöld. Vékony, rövid szárból és kiszélesedő, tölcsér alakú lemezkékből áll. Csak a kifejlett példányok veszik fel ezt az alakot, fiatal korukban lapos lemezzel rendelkeznek.

Összetéveszthető: Padina sp. - előfordulásuk eltérő, pl. - australis: Vörös-tenger, Indiai-óceán; - boryana: Új-Kaledónia. - jamaicensis: Karib-tenger.

Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Csendes-óceán, főleg sziklás tengerfenéken, jól megvilágított részeken, kb 20 m mélységig, általában áramlatoktól, hullámveréstől védett szakaszokon.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás: Ivaros és ivartalan. Életfázisváltakozás, azaz az egyedfejlődés teljes ciklusában két fázis váltja egymást: spórából kifejlődő, ivarszerveket és ivarsejteket létrehozó ivaros (gametofita), majd a megtermékenyített gamétából kifejlődő, ivartalan szaporítószerveket létrehozó (sporofita) fázis. Előfordul, hogy a gametofita fázis kimarad, mert a spórák nem esnek át a meiózison, és újabb sporafita fázis kezdődik.

Más: legfőbb ragadozója a Elysia timida (Risso, 1818). - Érzékeny a vízszint változására, csak rövid ideig képes szárazon maradni. - A tölcsérmoszatot hasznosítják a kozmetikai iparban: a bőr hidratálásában, feszessé tételében, az érzékeny bőr védelmében. - Magas kalciumtartalma miatt táplálékkiegészítőkben is előfordulhat. - Ázsiában egyes vidékeken fogyasztják.

Olvasnivaló: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzedékváltakozás
http://hu.wikipedia.org/wiki/Spóra
http://hu.wikipedia.org/wiki/Barnamoszatok
http://hu.wikipedia.org/wiki/Meiózis

tiszafalevelű zöldmoszat

© photo

Caulerpa taxifolia

Felismerhető: 2-15 cm nagyságúra megnövő zöldmoszat. Párosan álló fodros leveleiről könnyen felismerhető.

Összetéveszthető: a szintén Ausztrália vizeiből érkezett Caulerpa racemosa, melyet először 1998-ban észleltek Marseille közelében, morfológiájában jelentősen különbözik - egyetlen jellemző közös vonásuk fejlett alkalmazkodóképességük, melynek köszönhetően kolonizálják a Földközi-tengert és kiszorítják az őshonos fajtákat.

Előfordulás: a Csendes-óceán dél-nyugati vizeiben otthonos, a nyolcvanas évektől a Földközi-tengerben is előfordul, (a monacói akváriumból szabadult ki a nyolcvanas évek közepén ,s pár évtized alatt jelentős területeket hódított el az őshonos neptunfűtől, radikálisan megváltoztatva a biotóp jellemzőit), dacára a visszaszorítására tett lépéseknek. Főleg sziklás tengerfenéken, kb. 40 m mélységig.

Szaporodás: noha ivarosan is szaporodik, terjedésében jelentősebb szerepe van annak, hogy a hullámok s áramlatok szállította darabjai képesek újra kihajtani.

Más: monopolizálja területét, szőnyegszerűen beborítja, s ezzel kiirtja az őshonos riválisokat. - Kémiai úton védekezik. - A Földközi tengerben nincs természetes ragadozója; a floridai partoknál felfedezett Elysia subornata nem él meg a számára túl hűvös vízben.

Olvasnivaló: http://www.sbg.ac.at/ipk/avstudio/pierofun/ct/caulerpa.htm
http://cisr.ucr.edu/caulerpa_taxifolia.html

esernyőmoszat

© photo

Acetabularia acetabulum (Linnaeus) Silva, 1952
tudományos név eredete: acetabulum (lat) - lsd. wiki

Schirmalge (D), Acetabularia (E), Ombrelle de mer, Acétabulaire (F), Mermaid’s cup (GB), Acetabularia (I), Parasolwier (NL)

Felismerhető: világoszöld-fehér egysejtű moszat; rövid, max. 5 cm hosszúságú nyéllel rögzül az aljzathoz. Kb. 1 cm ármérőjű tallusza korong alakú, apró kamrákra oszlik, felületét kemény mészbevonat borítja.

Összetéveszthető: Acetabularia sp. (- crenulata, -dentata, -kilneri, -schenckii)

Előfordulás: Földközi-tenger (Egyiptom partjainak kivételével), Atlanti-óceán keleti partjai (Spanyolország), napfényes, szilárd aljzaton (sziklák, roncsok, kagylók), kb 5 m mélységig, erős áramlatoktól távol - csak tavasz végén-nyáron látható.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: a gaméták nyíltvízben termékenyülnek meg, majd a szilárd aljzaton rögzülve kedvező feltételek mellett egy új esernyőmoszat fejlődik ki.

Más: közelében tavasszal-nyáron megfigyelhetjük az esernyőmoszattal táplálkozó, vele azonos színű s így nehezen észrevehető, pár mm nagyságú Elysia viridis-t.

tengeri labda

© photo

Codium bursa (Olivi) C. Agardh 1817
tudományos név eredete: codium (gör) - szőrzet; bursa (gör) - zsák, zacskó

Ball-alge, Meerball (D), Codio sferico (E), Béret basque, Codium boule (F) Ball-alga (GB), Palla di mare, palla marina (I), Balwier (NL)

Felismerhető: sötétzöld, szivacsos tapintású valódi zöldmoszat (chlorophyta). A fiatal egyedek szabályos gömb alakja idővel kissé ellapul, középen homorú bemélyedéssel. Átmérője 5-35 cm közötti, felszínét finom szőrök borítják, s gyakran más algafajok vonják be. A gömb fala kb. 1 cm vastag, szifonális szerkezetű, egymást keresztező válaszfal nélküli csövecskék alkotják. Ezek a felszínen nagyítóval látható hólyagszerű üregeket alkotnak.

Összetéveszthető: Colpomenia peregrina - azonos formájú, de törékenyebb, barnás-zöldes színű, fekete foltokkal szórt, felszíne átlátszó.

Előfordulás: Földközi-tenger és Atlanti-óceán észak-keleti partjai (Írországtól a Kanári-szigetekig). Sziklás, fényben gazdag tengerfenéken, általában 1-50m mélységben, ritkán kb. 90m-ig.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: ivaros, a felszíni üregekben kialakult gametociszták termelte gaméták a nyílt vízben termékenyülnek meg.

Más: A tengeri labda belseje gazdag vörös cianobaktériumokban.

neptunfű

© photo

Posidonia oceanica (Linnaeus) Delile

Alga der Griechen (D), alga marina (E), Posidonie, Chiendent de mer, paille de mer (F) Ocean grass-wrack (GB), allega aliga (I)

Felismerhető: virágos zöld vízinövény. Növekedésének üteme lassú, kb. 3-6 cm/év. Gyökértörzse barna, 1-2 cm vastagságú (plagiotróp), ebből nőnek ki a felszín felé mutató rizómák (ortotróp), melyek 4-8 levélből álló nyalábban végződnek. A levelek zöld színűek, kb 1-1,5 cm átmérőjűek és 20-100 cm hosszúak. A rizómából nőnek ki az aljzatba kapaszkodó gyökerek; a rizóma az üledéklerakódás ütemét követve növekszik, újabb gyökereket eresztve - az így létrejött üledék-rizóma-gyökér-szőnyeg az évszázadok alatt több méter vastagságúra is gyarapodhat. A vízalatti neptunfű-prérik nagysága változó, elérhetik a több száz hektárnyi kiterjedést is. A tengerparton sétálva gyakran botlunk különböző nagyságú barna golyókba - a hullámok görgetik sűrű labdává a neptunfű elhalt leveleit. Ugyan turistaszezonban ritkán látható, de az elhalt levelek a partra sodródva akár másfél máter vastagságú szőnyeget is képezhetnek, otthont adva az apró rákok etc. millióinak, s védve a partot a hullámok okozta eróziótól.

Összetéveszthető: Cymodocea nodosa, melynek rizómái kecsesebbek, levelei rövidebbek és egyenesebbek.

Előfordulás: Mediterrán-tenger; kivéve Szíria, Libanon, Izrael, Egyiptom, Palesztina. Sziklás és/vagy homokos tengerfenéken, kb. 40 méter mélységig. 37-38 gramm/liter sót kíván, folyótorkolatok környékén nem él meg.

Szaporodás: Augusztus-november környékén virágzik. Virágai zöld színűek és a levelek közé rejtettek, a gyümölcsei (tengeri olíva) május-június környékén válnak le. A neptunfű magjai ritkán érnek be, szaporodásában fontosabb szerepet tölt be az a képessége, hogy dugványról is kihajthat: a tengeri viharokban letört és elsodort ágak kigyökerezve új fűcsomót alkotnak.

Társulás: algák, férgek, hidrák, szivacsok, tengeri csikók, s más tengeri herkenytyűk, tengeri sünök, kagylók, rákok, halak - mindenki hasznát látja a neptunfűnek. A sötétlila tengeri sün (sphaerechinus granularis) rizómáit eszi, a kövi/kővájó tengeri sün (paracentrotus lividus) a magashátú durbinccsal (sarpa salpa) a leveleken osztozik... A kistermetű halak itt rejtőznek el, ha veszélyben érzik magukat, s itt vadásznak a náluk apróbbakra, a nagytermetűek óvodaként használják a biztos menedéket nyújtó levélrengeteget.
A neptunfű-préri a tenger tüdeje, oxigénnel dúsítja a vizet s megköti a lebegő üledéket. Gyengíti a hullámok erejét és stabilizálja a tengerfenéki homokot, s ezzel védi a partot az eróziótól.

Más: A neptunfű védett növény, ld. Barcelonai egyezmény (1995 dec.), Berni egyezmény (1996. febr.), Unesco (Riói konferencia 1992), 1992. máj. 21-i Eu direktíva.
Neptunfüves területen nem lehet horgonyt vetni!!