Labrus mixtus Linnaeus, 1758 (Labrus bimaculatus Linnaeus, 1758 - érvénytelen) Tudományos név eredete: labrum (lat) - ajak; bimaculatus (lat) - utal a nőstényekre jellemző kettős foltra; mixtus (lat) - utal a hímekre jellemző élénk színek keverékére.
Felismerhető: 30-35 cm nagyságú, megnyúlt testű ajakoshal, a hímek és a nőstények színezete jelentősen eltér. A hímek türkizkék és narancssárga színűek (íváskor - tavasszal - színei még intenzívebbé válnak), testen végighúzódó kék sávval, a fej türkizkék, s ívási periódusban néha kifehéredik. A nőstények és a fiatal egyedek színe narancssárgás, háton három sötét és fehér folttal.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégiától Madeiráig), Földközi tenger, 2-30 méter (ritkán akár 200 m) mélységben, sziklás-neptunfüves tengerfenék közelében.
Táplálék: Apró rákok, halak, puhatestűek.
Szaporodás: (nem szükségszerű) protogin (proterogin) hermafrodita, egyedei vagy hímek, vagy nőstények, s az idősebb nőstények átalakulhatnak hímmé (szuperhím). Tavasszal a hím a kavicsos-sziklás tengerfenéken algákból épít fészket.
Schirmalge (D), Acetabularia (E), Ombrelle de mer, Acétabulaire (F), Mermaid’s cup (GB), Acetabularia (I), Parasolwier (NL)
Felismerhető: világoszöld-fehér egysejtű moszat; rövid, max. 5 cm hosszúságú nyéllel rögzül az aljzathoz. Kb. 1 cm ármérőjű tallusza korong alakú, apró kamrákra oszlik, felületét kemény mészbevonat borítja.
Előfordulás: Földközi-tenger (Egyiptom partjainak kivételével), Atlanti-óceán keleti partjai (Spanyolország), napfényes, szilárd aljzaton (sziklák, roncsok, kagylók), kb 5 m mélységig, erős áramlatoktól távol - csak tavasz végén-nyáron látható.
Táplálék: fotoszintézis.
Szaporodás: a gaméták nyíltvízben termékenyülnek meg, majd a szilárd aljzaton rögzülve kedvező feltételek mellett egy új esernyőmoszat fejlődik ki.
Más: közelében tavasszal-nyáron megfigyelhetjük az esernyőmoszattal táplálkozó, vele azonos színű s így nehezen észrevehető, pár mm nagyságú Elysia viridis-t.
Braune Kauri (D), Porcelaine livide , porcelaine brune (F), Brown cowry, lurid cowry, fallow cowry (GB), Porcellina di mare, porcellana (I)
Felismerhető: ovális alakú, széles köpenyű tengeri csiga, maximális nagysága ~ 5 cm. Háza sima, barnás-szürkés színű, végein narancssárgás, sötét foltokkal tarkított. Nyugodt állapotban köpenye szinte teljesen beborítja házát - ennek köszönheti, hogy azon nem telepednek meg a más csigákat könnyen ellepő moszatok& co. Vész esetén teljesen visszahúzódik házába.
Összetéveszthető: -
Előfordulás: Földközi-tenger, kb. 45 m mélységig, fényszegény, sziklás/homokos tengerfenéken, sziklahasadékokban, barlangokban fordul elő.
Táplálék: Ragadozó, étlapját a szivacsok alkotják (pl. Tethya aurantium), kedvenc eledele az aranyszivacs / sárga kéményszivacs (Aplysina aerophoba), melyen az éjszakai órákban figyelhető meg.
Szaporodás: váltivarú, a megtermékenyített nőstények a kiválasztott szilárd felületen akár hatszáz, védőkapszulába zárt tojást is rakhatnak. A kapszulák színe világossárga, majd az embrió fejlődésének megfelelően besötétedik.
Más: reszelőnyelve (radula) lándzsaszerű szervvé alakult át. - A túlzott begyűjtés miatt kifejezetten ritka, Európában védett faj.
Olvasnivaló: Felix Lorenz & Alex Hubert:Guide To Worldwide Cowries, conchbooks, 2002. amazon
Aplysina aerophoba (Nardo, 1833) Tudományos név eredete: aplusias (gör) - mosatlan, piszkos; aerophobus (gör) - aki a levegőtől fél.
Farbwechselnder Zylinderschwamm (D), Verongia (E), Vérongia (F), Golden sponge, sulfur sponge, yellow-tube sponge (GB), Spugna a canne d’organo, verongia (I)
Felismerhető: általában 10-20 cm nagyságúra megnövő (akár 50 cm is), fénykedvelő, húsos, merev párnákat képező szivacs, tömör, 3-4 cm hosszúságú ujjszerű elágazásokkal. Felszíne sima, élénksárga színű, levegővel érintkezve a vele szimbiózisban élő kékmoszatoknak köszönhetően besötétedik. Könnyen törik, húsa szintén élénksárga.
Összetéveszthető: Aplysina cavernicola - szabályosabb alakú, biotópja markánsan különbözik, s csak árnyékos területeken található.
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Portugális, Spanyolország) - a melegebb vízhőmérsékletet kedveli; erős áramlatoktól védett, napfényes területeken, sziklás/neptunfüves zónákban, kb 20 m mélységig.
Táplálék: a vízben levegő mikroorganizmusokkal (organikus hulladék, baktériumok, egysejtű algák) táplálkozik.
Szaporodás: ivarosan. Bizonyos feltételek mellett ivartalan szaporodásra is képes: bimbózással.
Más: a Tylodina perversa kizárólagos tápláléka. A barna porceláncsiga (Luria lurida) szintén előszeretettel fogyasztja.
Felismerhető: a leggyakoribb és a legnagyobb testű nyálkáshal, 12-30 cm nagyságú. Teste hosszúkás, masszív, feje nagy, orra ferde, szeme pirosas, szája apró, erős fogakkal ellátott. Színe sárgás-barnás, 6-8 sötét harántsávval. Szemei fölött elágazó tapogatók, ezek a hímeknél nagyobbra nőnek. Egyetlen hátúszója hosszú, egyenetlen.
Összetéveszthető: Parablennius ruber - színe pirosas. Parablennius tentacularis - tapogatói más formájúak. Foltosúszós nyálkáshal (Blennius ocellaris) - kisebb méretű, arányaiban rövidebb, orra csapottabb, hátószúja magasabb, jól kivehető fekete folttal díszített.
Táplálék: tengerfenéken élő puhatestűekkel táplálkozik, étlapján előfordulnak gyűrűsférgek (Annelida), tüskésbőrűek, rákok, kagylók, csigák, tengeri rózsák (főleg Actinothoe sphyrodeta).
Szaporodás: ívása tavaszra esik. A hím egy kiválasztott üregben fészket készít, s a kikelésig védi a ragadozóktól. A kikelt lárvák először pelágikusak.
Más: területét védi. Saját fajtársaival szemben kifejezetten harcias. - A Földközi-tengerben előforduló egyedek színezete kontrasztosabb, mint az Atlanti-óceánban élő társaiké. A szín a biotóp, az aktuális kedv és tevékenység függvénye is. A nőstények és hímek színezete különbözik.
