Jean-Georges Harmelin - Frédéric Bassemayousse: Méditerranée : A la découverte des paysages sous-marins. Glénat, 2008.
2011-02-25
Méditerranée : A la découverte des paysages sous-marins
Jean-Georges Harmelin - Frédéric Bassemayousse: Méditerranée : A la découverte des paysages sous-marins. Glénat, 2008.
2011-02-20
vörös fúrószivacs
Cliona carteri (Ridley, 1881)
Tudományos név eredete: Clio - a Nereidák egyike; Henry John Carter (1813 - 1895), a szivacsok kiváló ismerője.
Orangeroter Bohrschwamm (D),Esponja perforante roja (E), Clione rouge, Eponge perforante rouge (FR), Orange-red boring sponge (GB), Spugna perforante rossa (I), Rode boorspons (NL)
Felismerhető: Vöröses színű fúrószivacs faj, egyedül kör alakú ki- és bevezető nyílásai láthatóak, teste a mészkőfelszín alatt kialakított üregrendszerben húzódik meg.
Összetéveszthető: zöld fúrószivacs (Cliona viridis) - zöldes-sárgás vagy barnás alapszín jellemzi, sokkal mélyebben is előfordulhat. barna fúrószivacs (Cliona schmidti) - a kivezető nyílások barnás színűek.
Előfordulás: Földközi-tenger, Vörös-tenger, kb. 180 m mélységig, mészköves aljzaton, csiga- és kagylóhéjakon, korallokon megtapadva, és a kialakított furatokban meghúzódva.
Táplálék: más szivacsokhoz hasonlóan baktériumok, egysejtű algák, organikus maradványok.
Szaporodás: ivaros vagy bimbózással.
Olvasnivaló: World Porifera Database
Tudományos név eredete: Clio - a Nereidák egyike; Henry John Carter (1813 - 1895), a szivacsok kiváló ismerője.
Orangeroter Bohrschwamm (D),Esponja perforante roja (E), Clione rouge, Eponge perforante rouge (FR), Orange-red boring sponge (GB), Spugna perforante rossa (I), Rode boorspons (NL)
Felismerhető: Vöröses színű fúrószivacs faj, egyedül kör alakú ki- és bevezető nyílásai láthatóak, teste a mészkőfelszín alatt kialakított üregrendszerben húzódik meg.
Összetéveszthető: zöld fúrószivacs (Cliona viridis) - zöldes-sárgás vagy barnás alapszín jellemzi, sokkal mélyebben is előfordulhat. barna fúrószivacs (Cliona schmidti) - a kivezető nyílások barnás színűek.
Előfordulás: Földközi-tenger, Vörös-tenger, kb. 180 m mélységig, mészköves aljzaton, csiga- és kagylóhéjakon, korallokon megtapadva, és a kialakított furatokban meghúzódva.
Táplálék: más szivacsokhoz hasonlóan baktériumok, egysejtű algák, organikus maradványok.
Szaporodás: ivaros vagy bimbózással.
Olvasnivaló: World Porifera Database
2011-02-15
csíkos delfin
Stenella coeruleoalba (Meyen, 1833)
Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.
Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)
Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.
Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.
Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.
Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.
Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.
Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Olvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.
Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.
Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)
Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.
Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.
Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.
Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.
Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.
Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Olvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.
2011-02-10
francia tőkehal
Trisopterus luscus (Linnaeus, 1758)
(Gadus luscus/barbatus és Morhua lusca/barbata - érvénytelen tudományos nevek)
Franzosendorsch (D), Faneca (E), Tacaud commun (F), Pout, pouting (GB)
Felismerhető: 20-30, ritkán 45 cm nagyságúra megnövő halfajta. Magas, ovális test, három hátúszó, jól kivehető oldalvonal jellemzi. Alapszíne világos-sárgás, négy-öt harántcsík szeli át. A mellúszó tövénél sötét foltot figyelhetünk meg. Ajkán egy darab szakáll ered.
Összetéveszthető:Törpe tőkehal (Trisopterus minutus) - kisebb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántsávok, sem sötét folt a mellúszó tövén.Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)- nagyobb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántcsíkok, szakálla kisebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia - Marokkó), Földközi-tenger nyugati részei, kb. 200 m mélységig. Csoportokban él (akár több száz egyed), minden típusú aljzat közelében, feltéve, hogy könnyen találhat rejtekhelyet. A fiatal egyedek a partokhoz közeli vizeket választják.
Táplálék: apró rákok, férgek, halivadékok.
Szaporodás: ívása március-áprilisra esik. kb. egy éves korában (~20 cm) válik ivaréretté.
Más: szakálla érzékelőszerv, a homokba bújt zsákmány megtalálásában segíti.
(Gadus luscus/barbatus és Morhua lusca/barbata - érvénytelen tudományos nevek)
Franzosendorsch (D), Faneca (E), Tacaud commun (F), Pout, pouting (GB)
Felismerhető: 20-30, ritkán 45 cm nagyságúra megnövő halfajta. Magas, ovális test, három hátúszó, jól kivehető oldalvonal jellemzi. Alapszíne világos-sárgás, négy-öt harántcsík szeli át. A mellúszó tövénél sötét foltot figyelhetünk meg. Ajkán egy darab szakáll ered.
Összetéveszthető:Törpe tőkehal (Trisopterus minutus) - kisebb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántsávok, sem sötét folt a mellúszó tövén.Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)- nagyobb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántcsíkok, szakálla kisebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia - Marokkó), Földközi-tenger nyugati részei, kb. 200 m mélységig. Csoportokban él (akár több száz egyed), minden típusú aljzat közelében, feltéve, hogy könnyen találhat rejtekhelyet. A fiatal egyedek a partokhoz közeli vizeket választják.
Táplálék: apró rákok, férgek, halivadékok.
Szaporodás: ívása március-áprilisra esik. kb. egy éves korában (~20 cm) válik ivaréretté.
Más: szakálla érzékelőszerv, a homokba bújt zsákmány megtalálásában segíti.
2011-02-05
iszapjáró sügér
Serranus hepatus (Linnaeus, 1758)
Beutelbarsh, Kleiner Serran (D),Merillo, afanecada, tamburino (E), Serran hépate, serran tambour, serran merle (F), Brown comber (GB), Sacchetto (I), Ferreiro-serrano (P)
Felismerhető: 10-15 cm nagyságú sügérfajta. Alapszíne sárgás, magas testét 3-5 sötét keresztsáv szeli át, egybefüggő tüskés hátúszóján jól kivehető sötét folt helyezkedik el, mellúszója sötét.
Összetéveszthető: kékcsíkos sügér (Serranus cabrilla) - a testét átszelő sávok világosabbak, és több van belőlük. Hátószóján nincs folt, és más környezetben fordul elő.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Szenegál), Földközi-tenger, sekély mélységtől kb. 300 méterig, homokos-üledékes aljzat közelében, tengerifű- és moszatmezők közelében, sziklákkal védett övezetekben.
Táplálék: férgek, rákok, halivadékok.
Szaporodás: hímnős, egyszerre képes tejet és ikrát termelni, de önmegtermékenyítésről nincs tudomásunk. Ívása a Földközi-tengerben március-agusztusra esik.
Más: nappal aktív, éjjel a homokos fövenyen alszik.
Beutelbarsh, Kleiner Serran (D),Merillo, afanecada, tamburino (E), Serran hépate, serran tambour, serran merle (F), Brown comber (GB), Sacchetto (I), Ferreiro-serrano (P)
Felismerhető: 10-15 cm nagyságú sügérfajta. Alapszíne sárgás, magas testét 3-5 sötét keresztsáv szeli át, egybefüggő tüskés hátúszóján jól kivehető sötét folt helyezkedik el, mellúszója sötét.
Összetéveszthető: kékcsíkos sügér (Serranus cabrilla) - a testét átszelő sávok világosabbak, és több van belőlük. Hátószóján nincs folt, és más környezetben fordul elő.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Szenegál), Földközi-tenger, sekély mélységtől kb. 300 méterig, homokos-üledékes aljzat közelében, tengerifű- és moszatmezők közelében, sziklákkal védett övezetekben.
Táplálék: férgek, rákok, halivadékok.
Szaporodás: hímnős, egyszerre képes tejet és ikrát termelni, de önmegtermékenyítésről nincs tudomásunk. Ívása a Földközi-tengerben március-agusztusra esik.
Más: nappal aktív, éjjel a homokos fövenyen alszik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)