Torpedo marmorata Risso, 1810 Marmelzitterrochen, Mamorrochen (D), Tembladera, tremolina marmol (E), Raie-torpille (FR), Marbled electric ray (GB), Torpedine marezzata (I) Felismerhető: Barnás-márványozott színezetű, 80-100 cm nagyságúra megnövő rájafaj. Formája köralakú, farkúszója kifejlett, két hátószója közül az első valamivel nagyobb. Kopoltyúrései a hasoldalon, a száj mögött találhatóak, a fecskendőlyukak a szem mögött helyezkednek el. Összetéveszthető: Torpedo nobiliana - színe feketés-lilás, nem márványozott. Torpedo alexandrinsis - teste hosszabb és keskenyebb. Torpedo torpedo - öt kékes folt látható a testén, s alapszíne egyöntetű, nem márványozott.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Északi-tengertől a Guineai-öbölig), Földközi tenger (Adria, Szardínia, Szicília kivételével), partközeli sekély vizektől 100 m mélységig, homokos-törmelékes aljzat vagy tengerifűmezők és sziklás tengerfenék találkozásánál.
Táplálék: főleg aljzatlakó apró halak, ritkábban rákok és tintahalak, melyeket a törmelékes-homokos aljzatba rejtőzve áramütéssel bénít meg.
Szaporodás: váltivarú, ívása a Földközi-tengerben október-decemberre esik. A megtermékenyítés belső, a nőstény 8-10 hónappal később 2-30 eleven ivadékot hoz a világra.
Más: Áramtervelő szerve emberre nem feltétlenül veszélyes, de fájdalmas áramütést okozhat (akár 45-80 V). Az áramtervelő szerv páros, vese alakú, ún. electrocytákból áll. A márványos zsibbasztórája képes sorozatban több áramütést produkálni, de ezek intenzitása folyamatosan csökken, majd valamennyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy újra 'feltöltődjön'. - Éjjelente vadászik, a homokos talajba rejtőzve nehezen észrevehető. Korán kelő és figyelmes sznorkelozók a homokból kikandikáló fecskendőlyukak segítségével találhatnak rá, a még szerencsésebbek keresztezhetik útját, amint a vadászat végeztével a sziklás partszakasz üregeiben keres nappali menedéket.- Évszaktól függően migrál.
Lepadogaster lepadogaster (Bonnaterre, 1788) Tudományos név eredete: Antoine Gouan (1733-1821) francia botanista, a Historia Piscicum c. mű szerzője, ahol többek között megalkotta a Lepadogaster nemet. Lepa [gör] - kő, kavics; gaster [gör] - has, gyomor.
Ansauger, Bandschild, Blaufleck-Schildfisch (D), Pega roques, chafarrocas (E), Lépadogaster, poisson-ventouse, porte-écuelle (FR), Shore clingfish, cornish sucker (GB), Succiascoglio, azzeccaprete (I) Felismerhető: Lapos, hosszú, kacsacsőrre emlékeztető fejű, 5-8 cm hosszúságú hal. Alakja az ebihalakhoz hasonlít. Alapszíne barnás-vöröses vagy zöldes, sötét foltokkal szórt, fejtetőn két jól kivehető, kék folttal. A mellúszók átalakultak hasi tapadókoronggá. A fejen két apró tapogató látható.
Összetéveszthető: Lepadogaster zebrina - az Atlanti-óceán keleti partjain honos, sötét sávok díszítik. angol tapadóhal (Lepadogaster candolii) - nincsenek tapogatói, sem kék folt a fejtetőn, és a kopoltyúfedőn-zöldes-narancsos foltok láthatóak.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Brit-szigetek - Szenegál), Fekete-tenger, Földközi-tenger, csekély mélységben (max. 10m), fényvédett helyeken, kövek alatt, sziklabemélyedésekben. Tapadókorongjának köszönhetően képes az erős hullámverésben is a rejtekhelyül választott kövekhez tapadni.
Táplálék: húsevő, éjszaka vadászik apró rákokra, kagylókra, ivadékhalakra. Szaporodás: váltivarú. Ívása tavaszra-nyárra esik. A több nőstány által azonos helyre lerakott aranyszínű ikrákat a hím megtermékenyíti, majd kikelésig (kb. két hét) őrzik. Más: a magyar elnevezések (csukacsőrös gébről, csőrös csukagébről, tapogatóhalról) változatosak, és helyenként pontatlanok. Olvasnivaló: http://www.fnz.at/fnz/forum/phpBB2/viewtopic.php?f=24&t=548
Grüne Aiptasie (D), Ortiga blanca, anemona trompeta, aiptasia marrón (E), Aiptasie verte, anémone trompettem anémone de verre (FR), Trumpet anemone, green aiptasia (GB), Anemone bruno (I)
Felismerhető: Teste ritkán látható, legtöbbször sziklarepedésekben rejtőzik, kb. 12 cm hosszúságú, átmérője kb. 3 cm. Karjai 6 cm hosszúságúak, végük felé kihegyesedőek, hat koronába rendeződve, színük átlátszó-barnás, márványos rajzolatú.
Összetéveszthető: Aiptasia diaphana - méretre lényegesen kisebb (átmérője 3 cm), sokkal sekélyebb vizekben fordul elő.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (angol - kelet-afrikai partok), Földközi-tenger, 50 m mélységig, szilárd aljzaton vagy nagyméretű moszatokon rögzülve.
Táplálék: apró rákok, férgek, melyeket csalánmérge segítségével bénít el.
Más: találkozhatunk albínó egyedekkel. - Veszély esetén ragadós, csalánmérget tartalmazó vékony szálakat bocsát ki. - Gyakran él szimbiózisban az ametiszt társuló garnélával (Periclimenes amethysteus). - Színe a szimbionta zooxanthella moszatoktól függ. - Helyváltoztatásra képes.
Felismerhető: sárgás-zöldestől barnás-vöröses, bokorszerűen elágazó barnamoszatfaj. Hajlékony, erős szerkezetű, ágacskáin jól látható, 2-6 mm átmérőjű, a lebegésben közreműködő ovális aerocisztákkal, A fiatal ágacskákon álleveleket figyelhetünk meg.
Összetéveszthető: közönséges sargassum moszat (Sargassum vulgare) - csak a Földközi-tengerben fordul elő, kisebb, aerocisztái gömb alakúak. Cystoseira baccata - színre és méretre különbözik. Cystoseira tamariscifolia - érintése szúrós, kisebb, kékes árnyalattal.
Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger északnyugati vizei, Csendes-óceán (Japán, Korea), 20 m mélységig, homokos, üledékkel borított tengerfenéken.
Táplálék: fotoszintézis
Szaporodás:ivaros, monogenetikus, május-szeptemberben. - A hullámverés által leszakított ágdarabok kilométerekkel távolabb is képesek kihajtani.
Más: A hetvenes években osztriga-importtal (Crassostrea gigas) kerül az európai vizekbe. - Jól tűri a hőmérséklet és a sótartalom változását. - Rendkívül gyors elterjedése a flóra kárára történt, kiszorítja a honos fajokat, mint pl. Saccharina latifolia vagy Himanthalia elongata. -
Felismerhető: fehér alapszínen testén barnás, fején kisebb narancsos foltokat viselő gébfajta. Más gébekhez hasonlóan két hátúszója van, melyeken két-három hosszanti narancsos sáv látható. Az első hátúszó hátsó végén egy sötét folt található. Szeme sötétzöld színű. 10-13 cm nagyságúra nő meg.
Összetéveszthető: -, a Thorogobius macrolepis foltjai sokkal halványabbak, és mérete is jelentősebb kisebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partoktól Marokkóig), Földközi-tenger, búvóhelyben bővelkedő, sziklás, bemélyedésekkel, barlangokkal szabdalt területek közelében, kavicsos-homokos aljzaton, kb. 40 m mélységig.
Táplálék: algák, férgek, kagylók, lárvák, apró rákok.
Szaporodás: váltivarú, az ívás májusra esik. A sziklamélyedésekben lerakott és megtermékenyített ikrákat kikelésig a hímek őrzik.
© photo Dominique Horst
