rózsás ajakoshal

© photo

Xyrichtys novacula (Linnaeus, 1758)
Tudományos név eredete: xyr (gör) - borotva, ichthys (gör) - hal; novacula (lat) - borotva - a fej formájára utal.

Schermesserfisch (D), Galán, raor (E), Labre des sables, rason nacré (F), Cleaver wrasse, pearly razorfish (GB), Pesce pettine (I), Mordedor (P)

Felismerhető: rendkívül lapos test, széles, szinte függőleges arcél jellemezte fej. Szemei apróak, kifejezetten magasan helyezkednek el. Pikkelyei nagy méretűek, hátúszója szinte a test egészén végighúzódik. Színezete halvány, zöldes, négy függőleges pirosas sávval a háton. A kisebb termetű nőstények és a fiatal példányok színe rózsaszínűbb, a hímeknél kékes mintázat figyelhető meg a kopoltyúfedőn. Átlagosan 15-20 (max. 30) cm nagyságú.

Összetéveszthető: -

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partvidékei (Spanyolország - Guineai öböl), 5-50 m mélységben, más ajakoshalaktól eltérően homokos és/vagy elszórtan neptunfüves aljzat közelében.

Táplálék: a homokos aljzatban élő puhatestűek.

Szaporodás: a szivárványhalhoz és a pávahalhoz hasonlóan (nem szükségszerű) protogin (proterogin) hermafrodita, egyedei vagy hímek, vagy nőstények, s az idősebb nőstények átalakulhatnak hímmé (szuperhím) -az nemváltás - ha a környezet is kedvező - kb. 17 cm elérésekor történik meg. Az ívás időszakában (nyár) a nőstények hasi oldalán vöröses folt figyelhető meg; a megtermékenyítés nyíltvízi.

Más: Éjjel és vész esetén, illetve télen, ha a víz hőmérséklete túl alacsony, a homokba bújnak. - A hímek területüket, s háremüket őrzik a betolakodó fajtársakkal szemben. - Nehezen megfigyelhető, de ha láttunk egyet elrejtőzni, érdemes az aljzaton mozgás nélkül várni, s hamarosan a többi is előkerül majd a homok alól.

díszsün

© photo

Centrostephanus longispinus (Philippi, 1845) /- longispinus; - rubicingulus/
Tudományos név eredete: centro (gör) - tű, tüske; stephan (gör) - korona, longispinus (lat) - hosszútüskéjű.

Diademseeegel (D), Erizo de pùas largas (E), Oursin-diadème (F), Longspined sea-urchin, Needle-spined urchin (GB), Riccio diadema, riccio corona (I)

Felismerhető: Kerek testű, hosszú, mozgékony tüskékkel borított tengeri sün. Teste lilásbarna-fekete (színe korától függ), a tüskék világos csíkozásúak. Testének max. átmérője 6 cm, a tüskék hossza meghaladhatja a 10 cm-t. A tüskék között megfigyelhetőek az ambulakrál-lábacskák és a rövid fogólábacskák (pedicelláriák).

Összetéveszthető: -

Előfordulás: főleg Földközi-tenger, ritkábban Kanári- és Azori-szigetek környékén, főleg fényszegény sziklás vagy homokos-iszapos tengerfenéken, kb 50 m mélységig.

Táplálék: állati maradványok, növények.

Szaporodás: vált ivarú, külső megtermékenyítéssel. A gamétákat tavasszal-nyár elején eresztik ki; megtermékenyülve több metamorfózison esnek át, mire apró tengeri sünökké alakulnak.

Más: védett faj. - Szúrása fájdalmas.

Tarka ajakoshal

© photo

Labrus mixtus Linnaeus, 1758
(Labrus bimaculatus Linnaeus, 1758 - érvénytelen)
Tudományos név eredete: labrum (lat) - ajak; bimaculatus (lat) - utal a nőstényekre jellemző kettős foltra; mixtus (lat) - utal a hímekre jellemző élénk színek keverékére.

Bunter Lippfisch, Streifenlippfisch (D), Gallano, gallito de rey (E), Coquette (F), Cuckoo wrasse, striped wrasse (GB), Bonte lipvis, koekoekslipvis (NL), Bodiao (P)

Felismerhető: 30-35 cm nagyságú, megnyúlt testű ajakoshal, a hímek és a nőstények színezete jelentősen eltér. A hímek türkizkék és narancssárga színűek (íváskor - tavasszal - színei még intenzívebbé válnak), testen végighúzódó kék sávval, a fej türkizkék, s ívási periódusban néha kifehéredik. A nőstények és a fiatal egyedek színe narancssárgás, háton három sötét és fehér folttal.

Összetéveszthető: Centrolabrus exoletus - szélesebb test, mérete kisebb (~15 cm).

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégiától Madeiráig), Földközi tenger, 2-30 méter (ritkán akár 200 m) mélységben, sziklás-neptunfüves tengerfenék közelében.

Táplálék: Apró rákok, halak, puhatestűek.

Szaporodás: (nem szükségszerű) protogin (proterogin) hermafrodita, egyedei vagy hímek, vagy nőstények, s az idősebb nőstények átalakulhatnak hímmé (szuperhím). Tavasszal a hím a kavicsos-sziklás tengerfenéken algákból épít fészket.

Olvasnivaló: Brehm

guide vigot

amazon

esernyőmoszat

© photo

Acetabularia acetabulum (Linnaeus) Silva, 1952
tudományos név eredete: acetabulum (lat) - lsd. wiki

Schirmalge (D), Acetabularia (E), Ombrelle de mer, Acétabulaire (F), Mermaid’s cup (GB), Acetabularia (I), Parasolwier (NL)

Felismerhető: világoszöld-fehér egysejtű moszat; rövid, max. 5 cm hosszúságú nyéllel rögzül az aljzathoz. Kb. 1 cm ármérőjű tallusza korong alakú, apró kamrákra oszlik, felületét kemény mészbevonat borítja.

Összetéveszthető: Acetabularia sp. (- crenulata, -dentata, -kilneri, -schenckii)

Előfordulás: Földközi-tenger (Egyiptom partjainak kivételével), Atlanti-óceán keleti partjai (Spanyolország), napfényes, szilárd aljzaton (sziklák, roncsok, kagylók), kb 5 m mélységig, erős áramlatoktól távol - csak tavasz végén-nyáron látható.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: a gaméták nyíltvízben termékenyülnek meg, majd a szilárd aljzaton rögzülve kedvező feltételek mellett egy új esernyőmoszat fejlődik ki.

Más: közelében tavasszal-nyáron megfigyelhetjük az esernyőmoszattal táplálkozó, vele azonos színű s így nehezen észrevehető, pár mm nagyságú Elysia viridis-t.

barna porceláncsiga

© photo

Luria lurida Linnaeus, 1758

Braune Kauri (D), Porcelaine livide , porcelaine brune (F), Brown cowry, lurid cowry, fallow cowry (GB), Porcellina di mare, porcellana (I)

Felismerhető: ovális alakú, széles köpenyű tengeri csiga, maximális nagysága ~ 5 cm. Háza sima, barnás-szürkés színű, végein narancssárgás, sötét foltokkal tarkított. Nyugodt állapotban köpenye szinte teljesen beborítja házát - ennek köszönheti, hogy azon nem telepednek meg a más csigákat könnyen ellepő moszatok& co. Vész esetén teljesen visszahúzódik házába.

Összetéveszthető: -

Előfordulás: Földközi-tenger, kb. 45 m mélységig, fényszegény, sziklás/homokos tengerfenéken, sziklahasadékokban, barlangokban fordul elő.

Táplálék: Ragadozó, étlapját a szivacsok alkotják (pl. Tethya aurantium), kedvenc eledele az aranyszivacs / sárga kéményszivacs (Aplysina aerophoba), melyen az éjszakai órákban figyelhető meg.

Szaporodás: váltivarú, a megtermékenyített nőstények a kiválasztott szilárd felületen akár hatszáz, védőkapszulába zárt tojást is rakhatnak. A kapszulák színe világossárga, majd az embrió fejlődésének megfelelően besötétedik.

Más: reszelőnyelve (radula) lándzsaszerű szervvé alakult át. - A túlzott begyűjtés miatt kifejezetten ritka, Európában védett faj.

Olvasnivaló: Felix Lorenz & Alex Hubert: Guide To Worldwide Cowries, conchbooks, 2002. amazon

underwater

info itt