Janolus cristatus (Delle Chiaje,1841)
Antiopella (D, E, GB, I), Antiopelle (F), Blauwtipje (NL)
Felismerhető: max. 8 cm nagyságúra megnövő csupaszkopoltyús csiga. Teste hosszú, lapos, tejfehér-átlátszó, halvány narancssárga vagy bézs színű. Végükön kékes hátfüggelékei (cerata) egész testét befedik, fogókarja (rhinophora) végén fehér folt látható.
Összetéveszthető:Janolus hyalinus (Alder & Hancock, 1854) - biotópja megegyezik, méretre kisebb (max 1 cm).
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégiától Gibraltárig), Földközi-tenger, sziklás tengerfenéken, sekély vizektől jelentős vízmélységig.
Táplálék: legtöbbször Bugula sp. mohaállatok.
Szaporodás: hímnős, ivarosan. Petéi fonálszerűen rendezettek, egy-egy zacskóban több száz is található. A veligera-lárvák külső körülményektől függően kelnek ki: 10-12 °C-on kb. 3 hét múlva. Rövid planktonikus periódus után a tengerfenékre süllyednek, és apró sallangcsigákká fejlődnek.
Más: mivel étrendjét nem a más csupaszkopoltyús fajok által kedvelt hidraállatok alkotják, hanem a csalánsejtekkel nem rendelkező Bugula sp., így hátfüggelékei sem tartalmaznak táplálékból kivont cnydocitákat.
Cotylorhiza tuberculata Macri, 1778 Knollen, Spiegeleiqualle (D), Aguacuajada, acalefo encrespado, medusa de huevo frito (E), Méduse oeuf au plat (F) Egg jellyfish (GB)Felismerhető: korong alakú, középen megvastagodó ernyője sárgás színű. Nincs fátyla. Átmérője elérheti a 40 cm-t. A sárgás-fehéres szájkarok rövidek, tövüknél összenőttek, végüknél bodrosak. A szájkarok lilás-fehéres színűek és kékes szemölcsszerű dudorban végződnek.Összetéveszthető: --Előfordulás: Földközi-tenger, általában a vízfelszín közelében.Táplálék: apró planktonok.Szaporodás: két életalak jellemzi. A kifejlett egyedek ivarosan szaporodnak. A kikelt planula-lárvák rövid pelágikus periódus után az aljzaton rögzülnek, ahol polipokká alakulnak. Első alakja apró, 5-10 mm nagyságú. Kedvező feltételek mellett nyolc tapogatót növeszt (második fázis), majd pár hét alatt kifejlett medúzává válik.Más: csápjai gyakran nyújtanak védelmet halivadékoknak (pl. nagyszemű durbincsok (Boops boops (Linnaeus, 1758), fattyúmakrélák (Seriola sp.) )- Csalánmérge nem erős.
©photo Anne Frijsinger & Mat Vestjens, 2006szinoníma: Cerianthus solitarius (Rapp, 1829)Zylinderrose (D), Cerianto (E), Cérianthe solitaire (F) Cylinder anemone, tube anemone (GB), Cerianto, ardichella, flore di mare (I), Kokeranemone (NL) Felismerhető: átmérője elérheti a 30 cm-t, lakócsöve sima, csúszós felületű, nagyobb mélységben 20-40 cm-re is kiemelkedhet, part közeli sekély vizekben azonban teljesen a homokba ágyazott. Külső, három jól megkülönböztethető szinten rendezett hosszú tapogatókarjai gyakran világosak, vagy átlátszóak, sávokkal (fehér, világoszöld, barna, kékes) átszeltek - de egy- vagy kétszínű egyedekkel is találkozhatunk. A belső tapogatókarok rövidek, eltakarják a szájnyílást. Képes a helyváltoztatásra és új lakócső készítésére. Csalánmérge erős.Összetéveszthető:csöves tengeri rózsa (Cerianthus membranaceus) - nagyobb, tapogatói hosszabbak, számosabbak, csalánmérge gyengébb. Pachycerianthus dohrni (Beneden, 1924) - nagyobb, főleg olasz vizekben. Arachnanthus oligopodus - kisebb, kevesebb tapogatókar, kizárólag éjjel látható, és félénkebbb, mint a magányos tengeri rózsa.Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti-középső partjai, erős áramlatoktól mentes homokos aljzaton, árapály-zónán kívül, 2-50 m mélységig.Táplálék: planktonok, szerves maradványok, néha apró rákok, halivadékok.Szaporodás: ivaros: szukcesszív hermafrodita, idővel nősténnyé alakul. A megtermékenyítés nyíltvízi, a cerinula-lárvák kb egy hét pelágikus kaland után rögzülnek az aljzaton. (előfordulhat nyíltvízi önmegtermékenyítés is, noha nem jellemző). Ivartalan: osztódással.
Halimeda tuna (J. Ellis & Solander) J.V. LamourouxMeerkette, Pfennigalge (D), Halimède, monnaie de Poseïdon (F)m Calcareous green alga (GB), Monetine di mare (I)Felismerhető: kb 20 cm nagyságúra megnövő zöldmoszat. 5-25 mm átmérőjű kör alakú, láncszerűen rögzült korongokból áll.Összetéveszthető: -Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger; jellemzően tropikus faj (Karib-tenger). Árnyékos sziklás aljzaton, kb. 50-75 m mélységig.Táplálék: fotoszintézis.Más: Gyakori lakója a fillérmoszat korongjaira hasonlító Bosellia mimetica.
Taurulus bubalis (Euphrasen, 1786) Tudományos név eredete: taurulus {lat} - taurus (bika) kicsinyítőképzős alakja, bubalis {lat<-gör} - bivaly.Seebull (D), Cabrachito (E), Chabot, chabot-taureau, scorpion de mer (F), Sea scorpion, longspinned bullhead (GB), Groene zeedonderpad (NL)Felismerhető: 17 (hím)-25 (nőstény) cm nagyságúra megnövő halfajta. Feje masszív, a nyak környékén és a fejen csontos, állán húsos kinövésekkel. Két tüskés hátúszó jellemzi, színe változó, szürke, barnás, vöröses. Ívási időszakban a has színe változik: a hímeknél narancssárgás-foltos, a nőstényeknél kékes.Összetéveszthető: skorpióhalak, leginkább Myoxocephalus scorpius. Ez utóbbi nagyobb termetű (max 60 cm), feje kevésbé masszív, laposabb, s állán nincsenek szakállszerű kinövések.Előfordulás:Atlanti-óceán keleti partjai, ritkán Földközi-tenger, max. 200 m mélységig, sziklás vagy neptunfűvel borított alzaton.Táplálék: rákok, kígyócsillagok, kagylók, halak.Szaporodás:ívása tavaszra esik, a tojások kb 2 mm átmérőjűek, sárgás-narancssárgásak.Más: nincs úszóhólyagja, sem pikkelye. A kifejlett egyedek nem kedvelik a 20-22 C-nél melegebb vizeket.
Ctenolabrus rupestris (Linnaeus, 1758)Tudományos név eredete: cten {gör} - fésű (??), labrum {lat} - ajak, száj; rupes {lat} - fal, szikla, barlang.Klippbarsch, Klippenbarsch (D), Tabernero (E), Rouquié, cténolabre rupestre (F), Goldsinny wrasse, goldsinny, rock cook (GB), Tordo dorato (I), Kliplipvis, rotslipvis (NL) Felismerhető: 10-18 cm nagyságúra megnövő ajakoshal. Alapszíne barnás-narancssárga, hasalja fehér, farokúszó tövében mindkét oldalon köralakú fekete folttal. Farokúszója lekerekített, hátúszója egyenletes, apró fogai két sorba rendeződnek, szemei kidüllednek, pupillája háromszög alakú.Összetéveszthető: rossz látási viszonyok között más ajakoshalak (pl. tarka ajakoshal (Labrus mixtus) vagy Centrolabrus exoletus), de a farokúszó feletti jellegzetes fekete folt segít a pontos meghatározásban.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Marokkó), Földközi-tenger, Fekete-tenger, partmenti vizekben, max. 50 mélységig, sziklás, algákkal borított tengerfenéken.Táplálék: húsevő, férgekkel, kagylókkal, rákokkal, lárvákkal, kisméretű halakkal táplálkozik.Szaporodás: ivaros, külső megtermékenyítéssel. Íváskor a hímek kékes árnyalattal gazdagodnak, ívás után védik a fészket. A lárvák 14 napra kelnek ki, s rövid pelágikus periódus után a sekély partmenti vizekben fejlődnek ki. A fiatal egyedek szemét fehér sáv szeli át.Más: Tenyészetekben a parazitáktól szabadítja meg a lazacokat. - Gyakori parazitái az Anilocra fajok (pl. Anilocra frontalis).
Flabellia petiolata (Turra) Nizamuddin
(Udotea petiolata -nem érvényes név)
Fächeralge (D), Udotée (F), Fan weed (GB) Ventaglio di mare (I)
Felismerhető: 1-10 cm nagyságú mészfelhalmozó zöldmoszat. Formája a páfrányfenyő (Gingko biloba) leveleire hasonlít.
Összetéveszthető: -
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger, akár 120 mélységig, leginkább fényvédett aljzaton vagy a neptunfű rizómái között.
Táplálék: fotoszintézis.
