Amphiroa rigida J.V. Lamouroux 1816Amphiroa (D, E), Amphiroa rigide (F), Amphiroa, sturdy needleweed (GB), Amfiroa (I), Rood vorkwier (NL)Felismerhető: a sötétlilától a fehérig terjedő színű, max. 5 cm hosszúságú vörösmoszat. 0,4-0,6 mm átmérőjű, rendszertelen, ágszerű elágazások jellemzik. Az ágak kemények, elmeszesedtek, az elágazásoknál puhábbak.Összetéveszthető: más Amphiroa vörösmoszatok; Amphiroa cryptarthrodia - az ágak átmérője kisebb, az elágazások szabályosabbak, biotópja eltér: a fényvédett helyeket kedveli. Amphiroa kuetzingiana - kisebb (1-3 cm hosszúságú), ágacskái laposabbak, legtöbbször Lithophyllum fajok alkotta korallfenéken, fényvédett helyeken fordul elő. Tricleocarpa fragilis - valamivel hosszabb, ágai üregesek, fénytől védett helyeken fordul elő. Előfordulás: Kozmopolita, meleg vizű tengerek lakója, (Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai - Gascognei-öböltől Közép-Afrikáig -, Indiai-óceán, Csendes-óceán) fénykedvelő, sziklás aljzaton, kb. 10 m mélységig, nyugodt vagy gyenge áramlások uralta vizekben.Táplálék: fotoszintézis.Szaporodás: trigenetikus.
Haliclona mediterranea Griessinger, 1971Rosa Zylinderschwamm (D), Esponja tubo púrpura (E), Eponge tubulaire rose (F), Pink cylinder sponge, pink tube sponge (GB), Spugna a canne d'organo (I), Roze buisjesspons (NL)Felismerhető: lilástól a rózsaszínűig terjedő színárnyalatú, kb. 10 cm magasságúra megnövő hengeres szivacsfajta. Bevezető nyílásai jól kivehetőek. Tapintásra puha.Előfordulás: Földközi-tenger, szilárd aljzaton rögzülve, 10-50 méter mélységben.Összetéveszthető: --Táplálkozás: a vízben levegő mikroorganizmusokat szűri ki.Szaporodás: ivarosan vagy bimbózással.
Jean-Georges Harmelin - Frédéric Bassemayousse: Méditerranée : A la découverte des paysages sous-marins. Glénat, 2008.
Cliona carteri (Ridley, 1881)Tudományos név eredete: Clio - a Nereidák egyike; Henry John Carter (1813 - 1895), a szivacsok kiváló ismerője.Orangeroter Bohrschwamm (D),Esponja perforante roja (E), Clione rouge, Eponge perforante rouge (FR), Orange-red boring sponge (GB), Spugna perforante rossa (I), Rode boorspons (NL)Felismerhető: Vöröses színű fúrószivacs faj, egyedül kör alakú ki- és bevezető nyílásai láthatóak, teste a mészkőfelszín alatt kialakított üregrendszerben húzódik meg.Összetéveszthető: zöld fúrószivacs (Cliona viridis) - zöldes-sárgás vagy barnás alapszín jellemzi, sokkal mélyebben is előfordulhat. barna fúrószivacs (Cliona schmidti) - a kivezető nyílások barnás színűek.Előfordulás: Földközi-tenger, Vörös-tenger, kb. 180 m mélységig, mészköves aljzaton, csiga- és kagylóhéjakon, korallokon megtapadva, és a kialakított furatokban meghúzódva.Táplálék: más szivacsokhoz hasonlóan baktériumok, egysejtű algák, organikus maradványok.Szaporodás: ivaros vagy bimbózással.Olvasnivaló: World Porifera Database
Stenella coeruleoalba (Meyen, 1833)Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös ListájánOlvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.
Trisopterus luscus (Linnaeus, 1758)(Gadus luscus/barbatus és Morhua lusca/barbata - érvénytelen tudományos nevek)Franzosendorsch (D), Faneca (E), Tacaud commun (F), Pout, pouting (GB)Felismerhető: 20-30, ritkán 45 cm nagyságúra megnövő halfajta. Magas, ovális test, három hátúszó, jól kivehető oldalvonal jellemzi. Alapszíne világos-sárgás, négy-öt harántcsík szeli át. A mellúszó tövénél sötét foltot figyelhetünk meg. Ajkán egy darab szakáll ered.Összetéveszthető:Törpe tőkehal (Trisopterus minutus) - kisebb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántsávok, sem sötét folt a mellúszó tövén.Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)- nagyobb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántcsíkok, szakálla kisebb.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia - Marokkó), Földközi-tenger nyugati részei, kb. 200 m mélységig. Csoportokban él (akár több száz egyed), minden típusú aljzat közelében, feltéve, hogy könnyen találhat rejtekhelyet. A fiatal egyedek a partokhoz közeli vizeket választják.Táplálék: apró rákok, férgek, halivadékok.Szaporodás: ívása március-áprilisra esik. kb. egy éves korában (~20 cm) válik ivaréretté.
Más: szakálla érzékelőszerv, a homokba bújt zsákmány megtalálásában segíti.
Serranus hepatus (Linnaeus, 1758) Beutelbarsh, Kleiner Serran (D),Merillo, afanecada, tamburino (E), Serran hépate, serran tambour, serran merle (F), Brown comber (GB), Sacchetto (I), Ferreiro-serrano (P)Felismerhető: 10-15 cm nagyságú sügérfajta. Alapszíne sárgás, magas testét 3-5 sötét keresztsáv szeli át, egybefüggő tüskés hátúszóján jól kivehető sötét folt helyezkedik el, mellúszója sötét.Összetéveszthető: kékcsíkos sügér (Serranus cabrilla) - a testét átszelő sávok világosabbak, és több van belőlük. Hátószóján nincs folt, és más környezetben fordul elő.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Szenegál), Földközi-tenger, sekély mélységtől kb. 300 méterig, homokos-üledékes aljzat közelében, tengerifű- és moszatmezők közelében, sziklákkal védett övezetekben. Táplálék: férgek, rákok, halivadékok.Szaporodás: hímnős, egyszerre képes tejet és ikrát termelni, de önmegtermékenyítésről nincs tudomásunk. Ívása a Földközi-tengerben március-agusztusra esik.Más: nappal aktív, éjjel a homokos fövenyen alszik.
