moszatfű

©photo

Cymodocea nodosa (Ucria) Ascherson 1869
Tudományos név eredete: Cymodocea - Néreidák egyike; nodosus [lat] - csomós, csomókkal ellátott.

Tangrass (D), Cymodocea, Algueró nuós (E), Cymodocée, paille de mer (F), Slender sea-grass (GB), Cimodocea (I), Zeegrass (NL)

Felismerhető: levelei világoszöldek, 3-4 mm szélesek, 40 cm hosszúságúak. A leveleket 7-9 szállítónyaláb jellemzi, szélük recézett. Telente elvesztheti leveleit, gyökérhajtásai kitelelnek. A moszatfű-mezők kiterjedése kisebb, mint a neptunfű esetében, és nem hoz létre másodlagos aljzatot sem, így faunája is jelentéktelenebb.

Összetéveszthető: Az Európában honos öt virágos tengeri növényfajból kettővel téveszthető össze: Zostera marina - levelei szélesebbek (5-12 mm), szélükön lekerekítettek; Zostera nolti - kisebb, levelei két mm-nél keskenyebbek.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Spanyolország-Szenegál), Földközi-tenger, napfényes homokos tengerfenéken, max. 50 m mélységig.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: váltivarú - virágzása április-októberre esik. Ivartalanul is szaporodhat, a gyökérhajtásokról.

Más: a berni konvenció által védetté nyilvánított növény. (1996)

Vénusz horgonya

© photo

Ancrus plombus Girard, 2010
(Az Ancrus veneris szinoníma használata elfogadott)

Felismerhető: ólomszürke színű, hosszúkás, fejtájon három-négy, ritkán hat karban végződő test jellemzi. Érintésre kemény, mérete és vastagsága változó.

Összetéveszthető: -; a tudományos közélet jelentősen megosztott besorolását illetően, a kérdés, hogy alfajokra vagy önálló fajokra osztjuk inkább, nem megválaszolt.

Előfordulás: kozmopolita, az északi hideg vizekben éppúgy előfordul, mint a trópusokon. Legtöbbször 10-40 m mélységben, de ennél nagyobb mélységben is találkozhatunk vele.

Táplálék: nincsenek pontos adataink, feltehetően mindenevő.

Szaporodás: ivaros szapodorásról nem tudunk, valószínűleg bimbózással.

Más: noha a helyváltoztatás nem erőssége, egyes egyedei képesek rövid idő alatt hatalmas távolságokat megtenni. - Könnyen megközelíthető, manipulálható. - Képes hosszan szárazon maradni. - A tengerifűmezők és a korallszirtek egyik fő kártevője.

bevonatképző zöldmoszat

©photo

Codium coralloides (Kutzing) P.C. Silva

Krustenförmige Grünalge (D), Codio mamelonado (E), Codium mamelonné (F), Crusty codium (GB)

Felismerhető: 1-3 cm magasságú párnácskákból álló sötétzöld színű zöldmoszat telep. Könnyen leválasztható az aljzatról.

Összetéveszthető: Codium effusum - kevésbé magas párnácskák jellemzik, nehezebben leválasztható, színe világosabb, neptunfűmezőkben is megél.

Előfordulás:Földközi-tenger, 10-40 m mélységben, szilárd, sziklás aljzaton bevonatot képezve.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás: ivaros, a gametociták által kilövellt ivarsejtek megtermékenyülése nyíltvízi.

gyűrűsfarkú keszeg

©photo

Oblada melanura (Linnaeus, 1758)

Brandbrasse (D), Oblada (E), Oblade (F), Saddled seabream (GB), Occhiata (I)

Felismerhető: Alapszíne ezüstszürke, fehérrel szegélyezett fekete folt jellemzi a farokúszó tövénél. Oldalán sötétebb hosszanti csíkok figyelhetőek meg. 15-25 cm nagyságú, ritkán akár a 30 cm-t is elérheti. Egyetlen hátúszója van.

Összetéveszthető: abroncsos durbincs (Diplodus sargus) - teste lapítottabb, háta magasabb, gyakran sötétebb keresztsávokkal. Diplodus bellotii - Dél-Spanyolország és az afrikai partok közelében fordul elő, teste lapítottabb, háta magasabb, a fej mögött sötét folt látható.

Előfordulás: Földközi-tenger, Fekete-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Gascognei-öböltől Angoláig), sziklás aljzat vagy neptunfűprérik fölött, a felszíntől kb. 10-20 m mélységig. Telente eltávolodik a partoktól.

Táplálék: mindenevő, algák, zooplanktonok, ízeltlábúak, lárvák, etc.

Szaporodás: ivaros (esetenként protogyn szukcesszív hermafrodita), nyíltvízi megtermékenyítéssel. Ívása április-júniusra esik.

közönséges agyarcsiga

©photo

Antalis vulgaris (Da Costa, 1778)
(Érvénytelen tudiományos név: Dentalium -)

Dentale (F), Common tusk , common tusk shell (GB), Gewone stoottand, zwakgeribde olifanstand (NL)

Felismerhető: Fehéres, áttetsző, 3-6 cm hosszúságú elefántagyarra emlékeztető, mindkét végén nyitott ház jellemzi. A ház vékonyabbik végén vékony barnás (ritkábban narancstól feketéig változó) hosszanti csíkok láthatóak. A fej és a láb a ház vastagabbik, max. 6mm átmérőjű végén találhatóak.

Összetéveszthető: Antalis entalis - kisebb méretű (max. 4 cm), nyílása ovális, a Földközi-tengerben nem fordul elő; Fustiaria rubescens - kisebb (max. 2-3 cm), színe rózsaszínes.

Előfordulás: La Manche csatorna, Földközi-tenger nyugati vizei, homokos, detritusszal borított tengerfenéken, a sekély vizektől jelentős mélységekig.

Táplálék: a homokban található mikroorganizmusok.

Szaporodás: ivaros, nyíltvízi. A trochofóra-lárvák pelágikusak.

villás vörösmoszat

©photo

Amphiroa rigida J.V. Lamouroux 1816

Amphiroa (D, E), Amphiroa rigide (F), Amphiroa, sturdy needleweed (GB), Amfiroa (I), Rood vorkwier (NL)

Felismerhető: a sötétlilától a fehérig terjedő színű, max. 5 cm hosszúságú vörösmoszat. 0,4-0,6 mm átmérőjű, rendszertelen, ágszerű elágazások jellemzik. Az ágak kemények, elmeszesedtek, az elágazásoknál puhábbak.

Összetéveszthető: más Amphiroa vörösmoszatok; Amphiroa cryptarthrodia - az ágak átmérője kisebb, az elágazások szabályosabbak, biotópja eltér: a fényvédett helyeket kedveli. Amphiroa kuetzingiana - kisebb (1-3 cm hosszúságú), ágacskái laposabbak, legtöbbször Lithophyllum fajok alkotta korallfenéken, fényvédett helyeken fordul elő. Tricleocarpa fragilis - valamivel hosszabb, ágai üregesek, fénytől védett helyeken fordul elő.

Előfordulás: Kozmopolita, meleg vizű tengerek lakója, (Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai - Gascognei-öböltől Közép-Afrikáig -, Indiai-óceán, Csendes-óceán) fénykedvelő, sziklás aljzaton, kb. 10 m mélységig, nyugodt vagy gyenge áramlások uralta vizekben.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: trigenetikus.

rózsaszín hengerszivacs

© photo

Haliclona mediterranea Griessinger, 1971

Rosa Zylinderschwamm (D), Esponja tubo púrpura (E), Eponge tubulaire rose (F), Pink cylinder sponge, pink tube sponge (GB), Spugna a canne d'organo (I), Roze buisjesspons (NL)

Felismerhető: lilástól a rózsaszínűig terjedő színárnyalatú, kb. 10 cm magasságúra megnövő hengeres szivacsfajta. Bevezető nyílásai jól kivehetőek. Tapintásra puha.

Előfordulás: Földközi-tenger, szilárd aljzaton rögzülve, 10-50 méter mélységben.

Összetéveszthető: --

Táplálkozás: a vízben levegő mikroorganizmusokat szűri ki.

Szaporodás: ivarosan vagy bimbózással.