Aiptasia mutabilis (Gravenhorst, 1831)Grüne Aiptasie (D), Ortiga blanca, anemona trompeta, aiptasia marrón (E), Aiptasie verte, anémone trompettem anémone de verre (FR), Trumpet anemone, green aiptasia (GB), Anemone bruno (I)Felismerhető: Teste ritkán látható, legtöbbször sziklarepedésekben rejtőzik, kb. 12 cm hosszúságú, átmérője kb. 3 cm. Karjai 6 cm hosszúságúak, végük felé kihegyesedőek, hat koronába rendeződve, színük átlátszó-barnás, márványos rajzolatú.Összetéveszthető: Aiptasia diaphana - méretre lényegesen kisebb (átmérője 3 cm), sokkal sekélyebb vizekben fordul elő.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (angol - kelet-afrikai partok), Földközi-tenger, 50 m mélységig, szilárd aljzaton vagy nagyméretű moszatokon rögzülve.Táplálék: apró rákok, férgek, melyeket csalánmérge segítségével bénít el.Szaporodás: váltivarú, ivarosan - júniustól októberig. ivartalanul - leválasztódással.Más: találkozhatunk albínó egyedekkel. - Veszély esetén ragadós, csalánmérget tartalmazó vékony szálakat bocsát ki. - Gyakran él szimbiózisban az ametiszt társuló garnélával (Periclimenes amethysteus). - Színe a szimbionta zooxanthella moszatoktól függ. - Helyváltoztatásra képes.
Sargassum muticum (Yendo) FensholtJapanisher Beerentang (D), Sargazo japonés (E), Sargasse japonaise (F), Japanese sargasso weed, japweed (GB), Japans bessenwier (NL)Felismerhető: sárgás-zöldestől barnás-vöröses, bokorszerűen elágazó barnamoszatfaj. Hajlékony, erős szerkezetű, ágacskáin jól látható, 2-6 mm átmérőjű, a lebegésben közreműködő ovális aerocisztákkal, A fiatal ágacskákon álleveleket figyelhetünk meg.Összetéveszthető: közönséges sargassum moszat (Sargassum vulgare) - csak a Földközi-tengerben fordul elő, kisebb, aerocisztái gömb alakúak. Cystoseira baccata - színre és méretre különbözik. Cystoseira tamariscifolia - érintése szúrós, kisebb, kékes árnyalattal.Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger északnyugati vizei, Csendes-óceán (Japán, Korea), 20 m mélységig, homokos, üledékkel borított tengerfenéken.Táplálék: fotoszintézisSzaporodás:ivaros, monogenetikus, május-szeptemberben. - A hullámverés által leszakított ágdarabok kilométerekkel távolabb is képesek kihajtani.Más: A hetvenes években osztriga-importtal (Crassostrea gigas) kerül az európai vizekbe. - Jól tűri a hőmérséklet és a sótartalom változását. - Rendkívül gyors elterjedése a flóra kárára történt, kiszorítja a honos fajokat, mint pl. Saccharina latifolia vagy Himanthalia elongata. -
Thorogobius ephippiatus (Lowe, 1839)Leopardengrundel (D), Gobi lleopart, pez leopardo (E), Gobie léopard (F), Leopard-spotted goby, leopard goby (GB), Ghiozzo leopardo, ghiozzo a macchie di leopardo (I)Felismerhető: fehér alapszínen testén barnás, fején kisebb narancsos foltokat viselő gébfajta. Más gébekhez hasonlóan két hátúszója van, melyeken két-három hosszanti narancsos sáv látható. Az első hátúszó hátsó végén egy sötét folt található. Szeme sötétzöld színű. 10-13 cm nagyságúra nő meg.Összetéveszthető: -, a Thorogobius macrolepis foltjai sokkal halványabbak, és mérete is jelentősebb kisebb.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partoktól Marokkóig), Földközi-tenger, búvóhelyben bővelkedő, sziklás, bemélyedésekkel, barlangokkal szabdalt területek közelében, kavicsos-homokos aljzaton, kb. 40 m mélységig. Táplálék: algák, férgek, kagylók, lárvák, apró rákok.Szaporodás: váltivarú, az ívás májusra esik. A sziklamélyedésekben lerakott és megtermékenyített ikrákat kikelésig a hímek őrzik.
Terpios gelatinosa Bowerbank, 1866)Tudományos név eredete: terpios [gör] - gyanta; gelatinosa [lat] - utal zselatinszerű állagára.(érvénytelen tudományos név: Terpios fugax - e szivacsfajta csak a Karib-tengerben fordul elő.)Blauer Krustenschwamm (D), Eponge encroûtante bleue (F), Blue encrusting sponge (GB), Blauwe korstspons (NL)Felismerhető: sima, síkos tapintású, sárgástól a barnásig terjedő színű, gyakran kék árnyalatú kéregszivacs. Kiterjedése nem haladja meg a néhány négyzetcentimétert, vastagsága pár milliméter. Színét két faktor befolyásolja: a vele szimbiózisban élő algák és a choanocytákban jelen levő pigmentanyagok. Kivezető nyílásai apróak, szabad szemmel nem kivehetőek.Összetéveszthető: Hymedesmia paupertas - osculumok jól kivehetőek, nagyobb mélységben is előfordul.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partvidéke (Bretagne-Portugália), Földközi-tenger, leggyakrabban szilárd aljzaton, ritkábban algákon, hidraállatokon, más szivacsokon rögzülve, max. 70 m mélységig.Táplálék: baktériumok, egysejtű algák, szerves anyaghulladékok.Szaporodás: más szivacsfajokhoz hasonlóan ivarosan vagy ivartalanul, bimbózással.
Serpulorbis arenarius (Linnaeus, 1767)Tudoményos név eredete: serpula [lat] - kígyócska, orbis [lat] - kör; arenarius [lat] - homoki(a Serpulorbis arenaria használata elírás eredménye)Grosse Wurmschnecke, Riesenwurmschnecke (D), Caracol vermiforme (E), Grand vermet (F), Giant worm-shell (GB), Vermetide grande (I), Grote wormslag (NL)Felismerhető: sárgás-szürkés, szabálytalanul csavarodó cső alakú házának átmérője 10-15 mm. Nincs operculuma. A cső dugóhúzószerűen jobbra csavarodik, belseje halványan csíkozott, gyöngyházfényű. A csiga egyetlen látható része az elcsökevényesedett, helyváltoztatásra nem alkalmas pirosas, sárgásfehér foltokkal szórt láb. Házát gyakran borítja másoldlagos fóna.Összetéveszthető: más féregcsigák; Vermetus triquetrus - kisebb (cső átmérője 4-6 mm), operculuma konkáv. Tenagodus obtusus - balos féregcsiga, földközi-tengeri jelenléte kérdéses. Vermetus semisurrectus - rendkívül nehezen különböztethető meg. Egyes gyűrűsférgek, Serpula sp. és Protula sp.; visszahúzódott állapotban mindkettő üresen hagyja a cső felső részét, míg a nagy féregcsiga lába mindig kivehető marad, s a cső belsejének csíkozása és gyöngyház borítása szintén csak rá jellemző. A Serpula sp. esetében operculum is megfigyelhető.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Kanári-szigetekig), Földközi tenger, kemény aljzaton rögzülve.Táplálék: a láb kiválasztotta nyálkás váladékba ragadó mikroplanktonok, szerves anyagrészecskék.Szaporodás: váltivarú, július - decemberre esik. A fiatal egyedek háza még szabályos, kifejlődve a csavarulatok elválnak egymástól.Más: az üres házak színe mészfehér.
© photoCladocora caespitosa Linnaeus (1767)Rasenkoralle (D), Madrepora mediterranea (E), Cladocore (FR), Cladocora (GB), Madrepora pagnotta (I) Felismerhető: barnás színű, általában félgömb alakú telepet alkotó korall. A telep formája és színe a fényerősségtől, a mélységtől és az áramlatok erősségétől függ, átmérője elérheti az 50 cm-t. Az egyes polipok jól elkülöníthetőek, képesek visszahúzódni a 4-5 mm átmérőjű meszes csőbe, de normális körülmények között nappal éppúgy mint éjjel nyitottak.Összetéveszthető: -, a hasonló Hoplangia durotrix és Polycyathus muellerae biotópja különbözik. Ez utóbbiakkal kizárólag barlangokban, bemélyedésekben, fényvédett helyeken találkozhatunk.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (spanyol-marokkói partok), Földközi-tenger; fénykedvelő, tengerifűmezőkben vagy sziklás tengerfenéken, kb. 50 m mélységig.Táplálék: planktonok.Szaporodás: bimbózással; ivaros szaporodásáról nem rendelkezünk elégséges adatokkal.Más: szimbionta zooaxanthella moszatokat tartalmaz.
Gobius cruentatus Gmelin, 1789Blutmund-Grundel (D), Gobio de boca roja, gobio de hocico rojo (E), Gobie à bouche rouge, gobie sanglant (F), Red-mouthed goby, red-mouth goby (GB), Bocca arrubia, ghiozzo boccarossa (I)Felismerhető: nagyméretű, 13-15 cm nagyságú géb. Teste tömör, sötét-márványozott, oldalán gyakran jól kivehető négy sötét folttal, szája élénkpiros. A fej tövénél pikkelyek találhatóak. Összetéveszthető: A kifejlett egyedek jól azonosíthatóak. A 6-8 cm nagyságú fiatal pirosszájú gébek összetéveszthetőek más, közepes méretű gébekkel: karcsú géb (Gobius geniporus) - hasi oldala világosabb, szem alatt jól kivehető fekete folt. viaszrózsagéb (Gobius bucchichii) - a szemet sötét vonal szeli át, mely a száj fölött v alakban összeér. sárgafejű géb (Gobius xanthocephalus) - mint neve is mutatja, feje sárgás színű.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Írország-Szenegál), Földközi-tenger, ritkán Fekete-tenger, 40 m mélységig, tengerifű mezőkben, sziklás vagy homokos aljzaton.Táplálék: algák, puhatestűek, rákok, halivadékok. Szaporodás: váltivarú, ívása tavaszra, koranyárra esik.
