2010-03-29

X:enius

március 30
arte 17:40
X:enius - a búvárkodás veszélyeiről
(D 2009, '26)

ps: katasztrofális volt, bocsánat.

2010-03-19

bíbor szívsün

Spatangus purpureus O.F. Müller, 1776

Violetter Herzigel (D), Erizo de corazón purpúreo (E), Spatangue pourpre (F), Purple heart urchin (GB), Spatango, peto di dolfin (I)

Felismerhető: lapos, szív alakú (bilaterálisan szimmetrikus) tengeri sün. Nagysága átlagosan 10-12 cm. Az élő állatok váza bíborszínű, kétfajta tüske borítja: a puhább rövidebbek (5-10 mm) bíbor-, a hosszabbak (3-4 cm) beige színűek és kemények. Az elpusztult állatok váza szürkés-fehéres.

Összetéveszthető: Echinocardium mediterraneum - kisebb, ötszög alakú, ritkább. Echinocardium cordatum - kisebb, színe barnás.

Előfordulás: Földközi -tenger, Atlanti óceán keleti partjai (északi vizektől Szenegál partjaiig), főleg kavicsos-törmelékes tengerfenéken (homokos-iszapos közegben ritkább), 5-900 m mélységben.

Szaporodás: nyár.

Más: Sciaphil, csak éjjelente látható napközben a homokba rejtőzik. -Gyakran találhatunk Montacuta substriata kagylókat tüskéire rögzülve. A Malmgreniella castanea féreg szintén gyakorta él szimbiózisban a bíbor szívsünnel. - Leggyakoribb ragadozója a narancsszínű tengeri csillag (Astropecten aurantiacus) és a Galeodea echinophora (ez utóbbi a Földközi-tengerben él), de az aranydurbincsok (Sparus aurata) sem vetik meg a bíbor szívsünt. - A Spatangus purpureus biotóp-indikátor: jelenléte durva szemcsés homokból / kavicsos törmelékből álló tengerfenékre és állandó áramlatra utal. Ugyanebben a környezetben találkozhatunk egy másik jellemzően földközi-tengeri, de jóval ritkább élőlénnyel, az európai lándzsahallal (Branchiostoma lanceolatum).

2010-03-05

gyilkos algák

Arte 03. 05. (péntek) 16:55
Killeralgen / Les algues tueuses
Rend.:Corinna Engelhardt, Elmar Bartlmae
(D, C, S, 2009. 43')
rediff: arte 03.12. 09:15

arte nélküli megoldás itt

2010-02-15

piros csőféreg

Protula tubularia (Montagu, 1803)
Tudományos név eredete: tubulus (lat) - csövecske; protuli (lat) - pp. profero: (elő)hoz, elővesz, (elő)ad.

Protula lisa (E), Protule lisse (F), Smooth calcareous tube-worm (GB), Protula liscia (I), Verme tubicola liso (P), Gladde kalkkokerworm (NL)

Felismerhető: lakócsöve 10-15 (max. 20) cm nagyságú, meszes, sima, fehér színű, operculum nélküli. A vége s egy része az aljzathoz, főleg sziklákhoz rögzített, a végéhez közeledve szabad, a felszín felé mutató. Felső végén található a féreg légzőkoszorúja*, mely 8-10 cm átmérőjű, változó színú (fehér vagy vöröses), gyakran foltokkal díszített. A rajta található szemfoltok vörös színűek.

Összetéveszthető: Protula sp.; - Serpula sp. : jó látható operculum, nincsenek szemfoltok; - Sabella sp. - más formájú a koszorú, lakócsöve nem mészalapú, hajlékony.

Előfordulás: Indiai-óceán, Perzsa-öböl, Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger, köves vagy detritusszal borított aljzaton, ritkábban neptunfűmezőkön, kb. 100 m mélységig, fényviszonyoktól függetlenül.

Táplálék: Szesszilis szűrögető, apró planktonokkal táplálkozik. Koszorúja ragadós anyaggal borított, és csillószőrökkel fedett lemezecskéi a cső nyílásához vezetik a táplálékot.

Szaporodás: ivaros, nyaranta. A peték narancssárgásak, s megfigyelhetőek a lakócső oldalához tapadó átlátszó zacskóban.

Más: fényre vagy mozgásra a lakócsőbe rejtőzik. - A Protula sp. leírása nem túl kielégítő, legtöbbször negatív elemektől hemzseg (pl. nincs operculum, nincs szemfolt, etc.), a megkülönböztetés rendkívül nehéz. - *Egyes források (pl. Farkas János - Németh Szabolcs: Az Adriai-tenger élővilága. Pauz Westermann, Celldömölk, 2009. 130.) arra hívják fel a figyelmet, hogy a koszorú funkcióját tekintve tapogatókoszorú, légzésre nem szolgál, mások azonban (pl. DORIS-FFESSM a neten, ill. Harry A. Ten Hove- Elena K. Kupriyanova: Taxonomy of Serpulidae (Annelida, Polychaeta): The state of affairs. Magnolia Press, Auckland, New Zealand, 2009. (ZOOTAXA 2036), 11. skk.) a légzőfunkció meglétét állítják.

2010-02-03

villás tőkehal / földközi tengeri menyétke

/a képen: hasadtlábú rákfaj (Leptomysis Mediterranea)/
Phycis phycis (Linnaeus, 1766)

Barbada de altura (E), Mostelle de roche, mostelle brune (F),Forkbeard (GB), Musdea (I), Abrótea-da-costa (P)

Felismerhető: Kb. 60 cm-re megnövő, megnyúlt testű hal. Színe világosbarnás-szürkés, úszói sötétebb árnyalatúak. Hasúszóján egyetlen, villásan elágazó sugár található. Az első hátúszó apró, lekerekített, a második egészen a farokig ér, szélein szintén lekerekített. Szeme nagy, sötét színű (barna-fekete) és elölülő, egyetlen bajuszszála van.

Összetéveszthető: Gaidropsarus sp. - 3 bajuszszál,teste hosszúkásabb. Raniceps raninus - színe sötétebb, első hátúszó sokkal kisebb. Francia tőkehal (Trisopterus luscus) - három hátúszó és két farokalatti úszó. Phycis blennoïdes - mélyebb vizekben (kb. 100 m), homokos-iszapos fenéken, hátúszóknál sötét foltok figyelhetőek meg.

Előfordulás: Atlanti óceán keleti partja (Szenegálig), Földközi-tenger, sziklás, mélyedésekben, üregekben, rejtőzködésre alkalmas hasadékokban gazdag tengerfenéken.

Táplálék: éjszaka aktív, apró halakra, rákokra, férgekre vadászik.

Szaporodás: váltivarú, ívása január-májusra esik.

Olvasnivaló: Brehm

2010-01-22

tölcsérmoszat / pávafarok moszat

Padina pavonica (Linnaeus) Thivy, 1960

Pfauenalge, Trichteralge (D), Padina, cola de pavo (E), Padine, queue de paon (F), Peacocks tail, funnel weed (GB), Coda di pavone (I), Pauwwier (NL)

Felismerhető: Vízszintes csíkozású, átlagosan 5-10 cm nagyságúra megnövő barnamoszat. Belső felszíne zöldes, sárgás, zöldes fehér, külső rész barnás zöld. Vékony, rövid szárból és kiszélesedő, tölcsér alakú lemezkékből áll. Csak a kifejlett példányok veszik fel ezt az alakot, fiatal korukban lapos lemezzel rendelkeznek.

Összetéveszthető: Padina sp. - előfordulásuk eltérő, pl. - australis: Vörös-tenger, Indiai-óceán; - boryana: Új-Kaledónia. - jamaicensis: Karib-tenger.

Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Csendes-óceán, főleg sziklás tengerfenéken, jól megvilágított részeken, kb 20 m mélységig, általában áramlatoktól, hullámveréstől védett szakaszokon.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás: Ivaros és ivartalan. Életfázisváltakozás, azaz az egyedfejlődés teljes ciklusában két fázis váltja egymást: spórából kifejlődő, ivarszerveket és ivarsejteket létrehozó ivaros (gametofita), majd a megtermékenyített gamétából kifejlődő, ivartalan szaporítószerveket létrehozó (sporofita) fázis. Előfordul, hogy a gametofita fázis kimarad, mert a spórák nem esnek át a meiózison, és újabb sporafita fázis kezdődik.

Más: legfőbb ragadozója a Elysia timida (Risso, 1818). - Érzékeny a vízszint változására, csak rövid ideig képes szárazon maradni. - A tölcsérmoszatot hasznosítják a kozmetikai iparban: a bőr hidratálásában, feszessé tételében, az érzékeny bőr védelmében. - Magas kalciumtartalma miatt táplálékkiegészítőkben is előfordulhat. - Ázsiában egyes vidékeken fogyasztják.

Olvasnivaló: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzedékváltakozás
http://hu.wikipedia.org/wiki/Spóra
http://hu.wikipedia.org/wiki/Barnamoszatok
http://hu.wikipedia.org/wiki/Meiózis