Belone belone (Linnaeus, 1761)
Hornhecht (D), Aguja, Argulla (E), Orphie commune, aiguillette, aiguille, aguglia /Korzika/ bécassine, bécasse de mer, écarfi (F), Garfish, Garpike, Needlefish , Sea Neddle, Hound needlefish (GB), Aguglia (I), Geep (NL), Näbbgädda horngädda (S), Houndfish (USA)
Felismerhető: hosszú, tűformájú test, csőralakú, fogakkal teli álkapocs. Háta kékes-zöldes, hasa ezüstfehér. Hát- és hasúszója egyvonalban, egészen hátul helyezkedik el.
Összetéveszthető: Belone svetovidovi (Colette et Parin, 1970) - rövidebb testű, fogai kisebbek és sűrűbben helyezkednek el. Hemiramphus balao (Lesueur, 1821) - kisebb termetű, has- és hátúszója nincs egyvonalban.
Előfordulás: Európa tengereiben. A régi meghatározások elterjedésének megfelelően három alfajba osztották a csőrös csukát (-"- acus - Mediterrán-tenger, Atlanti-Óceán keleti partvidéke; -"- belone - Atlanti-Óceán észak-keleti partvidéke; -"- euxini - Fekete-tenger, Azovi-tenger), e felosztás azonban nem jelent szükségszerű genetikai különbséget.
Táplálék: húsevő, kisebb halakkal, rákokkal, férgekkel, planktonokkal táplálkozik.
Szaporodás: május-június, a partmenti vizekben. A nőstény többezer ikrát rak, melyeket ragadós szálakkal rögzít tengeri növényekhez, lebegő tárgyakhoz. Az apróságok álkapcsa fokozatosan nyúlik meg, alőször az alsó, majd a felső. 5-6 évesen válnak ivaréretté.
Megközelíthető: Nem kedveli a hullámokat, csendes időben partközelben PMT/snorkeling is találkozhatunk vele, közel a felszínhez.
Más: Néha makrélákkal alkot egy rajt. Rendkívül gyors, a vadászó tonhalak elől menekülve nagyon magasra képes ugrani. Szálkái a benne levő vasfoszfáttól zöldes színűek.
Olvasnivaló: Brehm
Hornhecht (D), Aguja, Argulla (E), Orphie commune, aiguillette, aiguille, aguglia /Korzika/ bécassine, bécasse de mer, écarfi (F), Garfish, Garpike, Needlefish , Sea Neddle, Hound needlefish (GB), Aguglia (I), Geep (NL), Näbbgädda horngädda (S), Houndfish (USA)
Felismerhető: hosszú, tűformájú test, csőralakú, fogakkal teli álkapocs. Háta kékes-zöldes, hasa ezüstfehér. Hát- és hasúszója egyvonalban, egészen hátul helyezkedik el.
Összetéveszthető: Belone svetovidovi (Colette et Parin, 1970) - rövidebb testű, fogai kisebbek és sűrűbben helyezkednek el. Hemiramphus balao (Lesueur, 1821) - kisebb termetű, has- és hátúszója nincs egyvonalban.
Előfordulás: Európa tengereiben. A régi meghatározások elterjedésének megfelelően három alfajba osztották a csőrös csukát (-"- acus - Mediterrán-tenger, Atlanti-Óceán keleti partvidéke; -"- belone - Atlanti-Óceán észak-keleti partvidéke; -"- euxini - Fekete-tenger, Azovi-tenger), e felosztás azonban nem jelent szükségszerű genetikai különbséget.
Táplálék: húsevő, kisebb halakkal, rákokkal, férgekkel, planktonokkal táplálkozik.
Szaporodás: május-június, a partmenti vizekben. A nőstény többezer ikrát rak, melyeket ragadós szálakkal rögzít tengeri növényekhez, lebegő tárgyakhoz. Az apróságok álkapcsa fokozatosan nyúlik meg, alőször az alsó, majd a felső. 5-6 évesen válnak ivaréretté.
Megközelíthető: Nem kedveli a hullámokat, csendes időben partközelben PMT/snorkeling is találkozhatunk vele, közel a felszínhez.
Más: Néha makrélákkal alkot egy rajt. Rendkívül gyors, a vadászó tonhalak elől menekülve nagyon magasra képes ugrani. Szálkái a benne levő vasfoszfáttól zöldes színűek.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése