Rhizostoma pulmo (Macri, 1778)
Tudományos név eredete: rhizo [gör] -gyökér, stom [gör] - száj; pulmo [lat] - tüdő: a manubrium tüdőre emlékeztető szerkezetére utal.
Blumenkohlqualle, Gelbe Lungenqualle, Wurzelmundqualle (D), Aguamar, aguamala (E), Rhizostome, poumon de mer, méduse chou-fleur (F), Rhizostome, marigold, dustbin-lid jellyfish (GB), Polmone di mare, botte di mare (I), Rizostoma (P)
Felismerhető: nagytestű (60 cm, max. 90 cm átmérőjű), masszív felépítésű medúza. Színe változó, fehéres-sárgás-barnás-kékes, az ernyő széle kékeslila, tapogatóktól mentes. Szájcsöve négy szájkarja összenövéséből alakult ki - e karok kétfelé osztottak, nagyok, szélük cakkos, s mindegyikük két, áttetsző nyúlványban végződik.
Összetéveszthető: Rhizostoma octopus (Linnaeus, 1788) - a gyökérszájú medúza atlanti-óceáni variánsa, valamivel kisebb termetű; néhány leírásban a Rhizostoma pulmo-tól különálló fajkánt szerepel, de legtöbbször szinonímaként kezelt tud. név.
Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger, kevésbé mély vizekben.
Táplálék: zooplanktonok.
Szaporodás: váltivarú, nyílt vízben. A nemek a gonádok színe alapján megkülönböztethetőek: a hímeknél kékek, a nőstényeknél barnás-narancssárgásak. A kikelő planula-lárva pelágikus, több lárvastádium után kialakul a helytülő hidraalak, mely többszörös bimbózás (strobiláció) útján ivartalanul szaporodik.
Más: gyakori parazitája a Hyperia galba. - Fiatal fattyúmakrélák (Seriola), nagyszemű durbincsok (Boops) és makrélák (Trachurus) gyakran keresnek menedéket ernyője közelében. - Általában veszélytelen, csalánmérge gyenge, de kiválthat allergiás reakciókat (viszketés, bőrkiütés, égés). - Legveszélyesebb ragadozói a tengeri teknősök.
Olvasnivaló: medúzák hu, eng; Brehm
Tudományos név eredete: rhizo [gör] -gyökér, stom [gör] - száj; pulmo [lat] - tüdő: a manubrium tüdőre emlékeztető szerkezetére utal.
Blumenkohlqualle, Gelbe Lungenqualle, Wurzelmundqualle (D), Aguamar, aguamala (E), Rhizostome, poumon de mer, méduse chou-fleur (F), Rhizostome, marigold, dustbin-lid jellyfish (GB), Polmone di mare, botte di mare (I), Rizostoma (P)
Felismerhető: nagytestű (60 cm, max. 90 cm átmérőjű), masszív felépítésű medúza. Színe változó, fehéres-sárgás-barnás-kékes, az ernyő széle kékeslila, tapogatóktól mentes. Szájcsöve négy szájkarja összenövéséből alakult ki - e karok kétfelé osztottak, nagyok, szélük cakkos, s mindegyikük két, áttetsző nyúlványban végződik.
Összetéveszthető: Rhizostoma octopus (Linnaeus, 1788) - a gyökérszájú medúza atlanti-óceáni variánsa, valamivel kisebb termetű; néhány leírásban a Rhizostoma pulmo-tól különálló fajkánt szerepel, de legtöbbször szinonímaként kezelt tud. név.
Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger, kevésbé mély vizekben.
Táplálék: zooplanktonok.
Szaporodás: váltivarú, nyílt vízben. A nemek a gonádok színe alapján megkülönböztethetőek: a hímeknél kékek, a nőstényeknél barnás-narancssárgásak. A kikelő planula-lárva pelágikus, több lárvastádium után kialakul a helytülő hidraalak, mely többszörös bimbózás (strobiláció) útján ivartalanul szaporodik.
Más: gyakori parazitája a Hyperia galba. - Fiatal fattyúmakrélák (Seriola), nagyszemű durbincsok (Boops) és makrélák (Trachurus) gyakran keresnek menedéket ernyője közelében. - Általában veszélytelen, csalánmérge gyenge, de kiválthat allergiás reakciókat (viszketés, bőrkiütés, égés). - Legveszélyesebb ragadozói a tengeri teknősök.
Olvasnivaló: medúzák hu, eng; Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése