Felismerhető: rózsaszín-lilás, a sziklás aljzatot bevonó mészfelhalmozó moszatfaj, mely jelentős alkotóeleme a Földközi-tengerre jellemző korallfenék és vörösalga-ágyaknak. Lemezei vékonyak (1-2 mm), lekerekített szélűek.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Mauritánia-Marokkó), Földközi-tenger, ausztrál vizek, fényvédett területeken, sziklás aljzaton, 20-60 m mélységben.
Táplálék: fotoszintézis
Szaporodás: váltivarú, a gaméták kifejlődése nyárra esik.
Más: a sziklás felületről könnyen leválik, ne manipuláljuk!
Parablennius rouxi (Cocco, 1833) Tudományos név eredete: blennos [gör] - a nyálkás testfelületre utal; Jean-Louis-Florent-Polydore Roux (1792-1833), francia természettudós.
Felismerhető: hosszú, vékony testű, max. 8 cm nagyságúra megnövő nyálkáshal. Alapszíne sárgásfehéres, hosszanti, szemig érő sötét csík szeli át, szája körül halvány kékes vonalakkal. Egyetlen hátúszója hosszú, szögletes, a hímeknél zöldes-kékesfekete foltot figyelhetünk meg a tövénél. Szeme fölött egy-egy, 3-4 elágazással bíró tapogató látható, mely a hímeknél hosszabb.
Összetéveszthető: Parablennius pilicornis - csíkos színváltozata hasonlít a hosszúcsíkos nyálkáshalra, de feje és teste sokkal masszívabb. Gobius vittatus - a gébekre jellemzően két hátúszója van, és nincsenek tapogatói.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Dél-Portugáliáig), Földközi-tenger északi vizei, 40 m mélységig, sziklás tengerfenéken.
Táplálék: moszatok, rákok, férgek.
Szaporodás: ivaros; ívása május-júliusra esik. A hímek kikelésig gondozzák a megtermékenyített ikrákat.
Felismerhető: Élénksárga színű, 3-5 cm nagyságú, fején két nagyméretű (rhinophora) és két rövidebb, a száj közelében elhelyezkedő tapogatót viselő csigafaj. Szemei nehezen kivehetőek, a nagy méretű tapogatók tövénél találhatóak. Háza barnás színű, szélein halványabb vonalakkal vagy foltokkal, elcsökevényesedett, formájában a csészecsiga-fajok házára hasonlít. Mérete miatt nem tud visszahúzódni a házába. Jobb oldalán jól kivehető a tollszerű kopoltyú.
Összetéveszthető: - (az ugyanazon családhoz tartozó, s életterén is osztozó Umbraculum umbraculum masszívabb, háza laposabb és kisebb, színe narancsos-barnás.)
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Brit-szigetek - Kanári-szigetek), Földközi-tenger, legtöbbször sárga kémény- (Aplysina aerophoba) vagy Aplysina cavernicola szivacsokon, melyek kb 15 m mélységig fordulnak elő, nagyobb mélységben (50 m-ig) más szivacs és vörösmoszat fajokon is megfigyelhetjük.
Táplálék: szivacsok (főleg a sárga kéményszivacs) és a szivacsokban élő szimbionta moszatok.
Szaporodás: sárgás színű, néhány cm hosszúságú szalagba lerakott tojásai nehezen kivehetőek a táplálékul szolgáló szivacsokon.
Más: színét a táplálékul-lakóhelyül-bölcsödéül szolgáló szivacsoknak köszönheti (uranidin). - A táplálékával együtt szervezetébe került alkaloidák védekezésül szolgálnak.
Felismerhető: 10-40, max. 55 c, nagyságúra megnövő, ovális, oldalról lapított testű hal. Alapszíne ezüstszürke, öt többé-kevbésbé sötét keresztsáv szeli át. Ajkai vastagok. Egyetlen hátúszója van. Íváskor a szem alatt sárgás folt jelenhet meg.
Összetévesztető: -
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, ritkábban Földközi tenger, ivadékhalként sekély partközeli vizekben, a kifejlett egyedek a mélyebb vizeket kedvelik (általában 10-40 m, de egészen 300 m mélységig).
Táplálék: Ivadékkorában mindenevő, a kifejlett egyedek tengeri sünökkel, kagylókkal, férgekkel, rákokkal táplálkozik.
Szaporodás: kb. két éves korában váli ivaréretté. Előbb hím, majd kb. öt éves korában nemet vált. Ívása március-májusra esik.
Más: Nappal aktív, éjjel az aljzaton alszik. - Európai vizekben a 23 cm-nél kisebb egyedek kifogása tilos.
Felismerhető: sárgás-narancsos színű, agancs- vagy bokorformájú szivacs. Nagysága esetenként elérheti az 1 m-t, leggyakrabban kb. 60 cm. Kivezető nyílásai csillag- vagy köralakban rendeződnek.
Összetéveszthető: más Axinella szivacsok; Axinella verrucosa - a kivezető nyílások nem rendeződnek szabályosan, leginkább barlangokban, bemélyedésekbenm szilárd aljzaton rögzülve fordul elő. Axinella canabina - kisebb méretű (30 cm).
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán, fényvédett helyeken, sziklamélyedésekben, sziklafalakon, 10-100 m mélységben.
Táplálék: planktonok, szerves anyagmaradványok.
Szaporodás: ivarosan (hímnős) vagy ivartalanul (bimbózással), más szivacsfajtákkal megegyezően.
Más: formája a környezettől (hullámverés, áramlatok, etc.) függ. - gyakran kolonizálja a sárga kéregkorall (Parazoanthus axinellae).
