tapadó medúza

Gonionemus vertens L. Agassiz, 1862
Érvénytelen tudományos név: Gonionemus murbachii Mayer, 1901

Méduse adhésive (FR), Clinging jellyfish (GB), Kruiskwal (NL)

Felismerhető : hidraállat. Medúzaalakja max. 2- 2,5 cm átmérőjű, ernyője áttetsző vagy zöldes árnyalatú félgömb. Fátyla (velum) széles, pereme egységes, 60-80 ragadós csomóban végződő tapogatóval ellátott. A tapogatókon jól kivehetőek a vastag gyűrűkbe rendeződő csalántokok. Négy, a radiális csatornákhoz kapcsolódó ivarszerve sárgásbarnás (♂) vagy lilás-vörös-narancssárgás (♀), felülnézetben szabályos + alakban helyezkednek el.  Az ernyő közepéből kiinduló szájcsöve jól látható.

Összetéveszthető : Eperetmus typus Bigelow, 1915 - ernyője lapított, tapogatói rövidek, végük nem ragad, van centripetális csatornája - ez utóbbi hiányzik a tapadó medúzánál.

Előfordulás : A tapadó medúza eredetileg a Csendes-óceán nyugati vizeiben honos, de napjainkban megtalálható az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben, a Földközi-tengerben is, ritkán nyíltvízben, leggyakrabban tengeri füveken, moszatokon rögzülve. (Elterjedésének okai nem tisztázottak, feltehetően az exportált osztrigákkal jutott el európai vizekbe, de az is elképzelhető, hogy hajótestekre ragadva tett meg nagy távolságokat.

Táplálék : kisméretű rákok

Szaporodás : más hidraállatokhoz hasonlóan polip- és medúza-stádium jellemzi.

Más : csípése előfordulási helyétől függően ártalmatlan (Atlanti-óceán) vagy akár halálos is lehet (Japán-Oroszország)