Spongia officinalis Linnaeus, 1759
Badeschwamm, Tafel-schwamm (D), esponja de bano(E), éponge de toilette (F), bath sponge (GB), Badspons (NL)
Felismerhető: 10-20 cm ( esetenként akár fél méter), masszív, lekerekített formájú, puha felszínű szivacs. Színe változó, legtöbbször szürkés variációkkal találkozhatunk. Felszínén jól felismerhetők a szétszórtan elhelyezkedő, kissé kiemelkedő vízkivezető nyílások. Tömör váza erősebb és finomabb sponginfonalakból áll, kovatűket és homokszemcséket nem tartalmaz.
Összetéveszthető: Cacospongia scalaris -sötétszürke, általában nagyobb méretű; legjellemzőbb különbség: szerkezete kevésbé ellenálló, kézzel is leszakítható darabok. Gyakran megtalálható rajta a Hypselodoris orsinii. - Ircinia variabilis valamivel mélyebbre is előfordul, száradás után szilárd, ellentétben a rugalmas mosdószivaccsal. Nehezen eltéphető, felszínén kirajzolódnak a durva elsődleges szálak.
Előfordulás: Atlanti óceán keleti partvidéke (spanyol partok), Földközi-tenger (alfajok: --adriatica, -- mollissima (Földközi tenger keleti vizei); árnyékos, sziklás tengerfenéken és/vagy neptunfüves aljzaton, kb 40 m mélységig.
Táplálék: szűrögető állatok, a vízben lebegő anyagmaradványokkal táplálkoznak.
Szaporodás: hímnősek, nyíltvízben. A lárva előbb a nyílt vízben lebeg, majd megtelepszik és helytülő szivaccsá fejlődik.
Más: Az első Linné által leírt (1759-ben) szivacsfajta; a következő évszázadban minden felfedezett szivacs a Spongia név alatt futott. - A mosdószivacsnak viszonylag állandó vízhőmérsékletre van szüksége, ami 13 C° felett van, de nem haladja meg a 25 C°-ot, ugyanis az efölötti hőmérséklet már károsítja a lárvákat.
Olvasnivaló: seamuse-tengerbiológia wiki/szivacsok
Badeschwamm, Tafel-schwamm (D), esponja de bano(E), éponge de toilette (F), bath sponge (GB), Badspons (NL)
Felismerhető: 10-20 cm ( esetenként akár fél méter), masszív, lekerekített formájú, puha felszínű szivacs. Színe változó, legtöbbször szürkés variációkkal találkozhatunk. Felszínén jól felismerhetők a szétszórtan elhelyezkedő, kissé kiemelkedő vízkivezető nyílások. Tömör váza erősebb és finomabb sponginfonalakból áll, kovatűket és homokszemcséket nem tartalmaz.
Összetéveszthető: Cacospongia scalaris -sötétszürke, általában nagyobb méretű; legjellemzőbb különbség: szerkezete kevésbé ellenálló, kézzel is leszakítható darabok. Gyakran megtalálható rajta a Hypselodoris orsinii. - Ircinia variabilis valamivel mélyebbre is előfordul, száradás után szilárd, ellentétben a rugalmas mosdószivaccsal. Nehezen eltéphető, felszínén kirajzolódnak a durva elsődleges szálak.
Előfordulás: Atlanti óceán keleti partvidéke (spanyol partok), Földközi-tenger (alfajok: --adriatica, -- mollissima (Földközi tenger keleti vizei); árnyékos, sziklás tengerfenéken és/vagy neptunfüves aljzaton, kb 40 m mélységig.
Táplálék: szűrögető állatok, a vízben lebegő anyagmaradványokkal táplálkoznak.
Szaporodás: hímnősek, nyíltvízben. A lárva előbb a nyílt vízben lebeg, majd megtelepszik és helytülő szivaccsá fejlődik.
Más: Az első Linné által leírt (1759-ben) szivacsfajta; a következő évszázadban minden felfedezett szivacs a Spongia név alatt futott. - A mosdószivacsnak viszonylag állandó vízhőmérsékletre van szüksége, ami 13 C° felett van, de nem haladja meg a 25 C°-ot, ugyanis az efölötti hőmérséklet már károsítja a lárvákat.
Olvasnivaló: seamuse-tengerbiológia wiki/szivacsok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése