Felismerhető: élénksárga színű, magányos, de helyenként nagy számmal előforduló kehelykorall. Néha ún. pszeudo-kolóniát is alkothat, ahol több egyed mészvázának alapja azonos. Mészváza max. 6 cm nagyságú és 2 cm átmérőjű, a polip karjainak átmérője kb. 3 cm. Hatosztatú (Hexacorallia), tapogatóinak száma ~98.
Összetéveszthető: Balanophyllia regia - kevesebb fogókar jellemzi (kevesebb, mint 48), Sárga kéregkorall (Parazoanthus axinellae) - nincs mészváza; Astroides calycularis - mindig kolóniát alkot, színe mindig narancssárga, és a Földközi-tenger északnyugati vizeiben nincs jelen. Dendrophyllia cornigera - a polipok elhelyezkedése rendezetlen, mérete kisebb, és a mélyebb rétegekben fordul elő (100-1000 m).
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán (Brit-szigetek), fénytől védett sziklaüregekben, sziklafalakon, barlangnyílásokban, 20-50 m mélységig.
Táplálék: a vízáramlat sodorta apró rákokat etc. csalánsejtekkel ellátott tapogatói segyítségével ejti el.
Szaporodás: ivaros, de pontos adatokkal nem rendelkezünk. A gaméták július-szeptember táján kerülnek a nyílt vízbe. A szabadonúszó lárvaállapot kb. 6 hétig tart.
Felismerhető: max. 18 cm-re megnővő, vörösesbarna, hosszúkás ajakoshal, a farokúszó előtt és a mellúszó alatt sötét folttal. A hímeknél ez utóbbit sárga csík szegélyezi, és íváskor a test felső részén kék pontokból összeálló csíkozás jelenik meg.
Összetéveszthető: Symphodus cinereus - mellúszó alatti folt hiányzik, a farokúszó előtti folt lentebb helyezkedik el. Adriai ajakoshal (Symphodus ocellatus) a farokúszó előtti folt középre esik és kisebb, s a másik a kopoltyúfedőn látható.
Előfordulás: Földközi-tenger, Talanti-óceán keleti partjai (Portugál-Marokkó), sziklás vagy neptunfüves tengerfenék közelében, leginkább 20, ritkán akár 70 m mélységig.
Táplálék: csőférgek, tengeri sünök, kagylók, csigák...
Szaporodás:szukcesszív protogin (proterogin) hermafrodita; a nőstények kb. két éves korban válnak ivaréretté, a következő évben nemet váltanak. Az ívás május és augusztus között zajlik le, a hímek algákból építenek fészket.
Más: a nagytestű, területüket agresszíven védő hímek mellett megfigyelhetünk apróbb termetű, színükben inkébb a nőstényekre hasonlító hímeket is (sneakers), akik a domináns hímek figyelmét kijátszva a már a fészekbe rakott ikrákat termékenyítik meg.
Felismerhető: 10 cm-nél kisebb, 5-20 mm vastagságú kolóniákat alkotó, változatos (lila, kék, zöld, barna, narancssárga) színű, az aljzatot bevonó telepes zsákállat. Első ránézésre a kéregszivacsokra hasonlít, tapintásra puha. A ki- és bevezetőnyílások a telep felszínére nyílnak, nehezen észrevehetőek. A zoidok alig kivehetőek, a közös kivezetőnyílás körül helyezkednek el. A zoid-csoportok között sima, a köpeny alkotta zónákat figyelhetünk meg. A zoidok két jól elkülöníthető részre oszthatóak: torax (a ki- és bevezetőnyílás és a kopoltyúkosár) illetve gyomor és a bélcső. A gyomrot váztűk veszik körül, s veszély esetén az állat ide húzódik vissza. E váztűk néha fehér pontok formájában a felszínen is megfigyelhetőek.
Összetéveszthető: több morfotípusa van, melyek színben, a másodlagos metabolitok összetételében, a mész váztűk tulajdonságaiban jelentősen eltérhetnek. A Földközi-tengerben beazonosítása könnyebb (a kéregszivacsokkal ellentétben érintésre összehúzódik), az Indiai-óceánban több zsákállat, az Eudistoma (- reginum,- hospitale) és Cystodytes (- violatinctus, - multipapillatum, -aucklandidus) is hasonlít rá.
Előfordulás: kozmopolita, a melegebb hőmérsékletet kedveli, sekély vizektől egészen nagy mélységig előfordulhat (ismert legmélyebb előfordulás: 735 m), kemény, árnyékos aljzaton rögzülve.
Táplálék: mikrofág, a tengervízből szűri ki táplálékát, az állati és növényi mikroorganizmusokat.
Szaporodás: ivaros (hímnős, belső megtermékenyítéssel) és ivartalan (bimbózással) váltakozása.
Más: több védekezési módszerrel is bír: fizikai (tunika keménysége, ellenállóképessége) és kémiai (másodlagos metabolitok alkalmazása, mint pl. ascididemin, vanadium, PH érték 1 alatt). - A Földközi-tengerben főbb ragadozói a kővájó tengeri sün (Paracentrotus lividus) és a csupaszkopoltyús csigák (pl. égszínkék csillagcsiga (Hypselodoris orsinii)). - Gyógyszeripari kutatások tárgya: pl. cystodamine, ascididemine. Olvasnivaló: Brehm
Salmacina (E), Salmacine (F), Sagebrush tube worm, salmacina (GB), Filigrana di mare (I )
Felismerhető: A soksertéjűek osztályába tartozó, fehéres, rendkívül törékeny, vékony mészcsövecskében lakó gyűrűsféreg. A csőből nyugalmi állapotban kitüremkedő apró koszorúk alig kivehetőek, tövüknél gyakran pirosas színűek. Kolóniát alkot, amely akár 30 cm átmérőjű is lehet. A csövecskék 3-5 cm hosszúak és 0,5 cm átmérőjűek. Az operculum hiányzik. A színtelen, tövénél pirosas tapogatókoszorú két lebenyből áll, melyeken 4-4 kopoltyúfonál figyelhető meg.
Összetéveszthető: a két Salmacina-t, Salmacina incrustans Claparède, 1870 és Salmacina dysteri (Huxley, 1855) szabad szemmel lehetetlen megkülönböztetni a Filograna implexa Berkeley, 1835 -tól (ez utóbbinál jelen van a másik kettőnél hiányzó operculum).
Előfordulás: kozmopolita, 5-600 m mélységben, erős áramlatoktól, hullámveréstől védett részeken az aljzattól eltávolodva, sziklafalakon, barlangokban vagy vörös szarukorallokra (Paramuricea clavata) rögzülve.
Táplálék: a tengervízből kiszűrt organikus anyagok, planktonok etc.
Szaporodás: ivarosan - hímnős, egész évben, de leginkább tavasszal-nyáron, a tojások kikelésig valószínűleg a lakócsőben maradnak ; vagy ivartalanul - leválással.
Más: Az elsők között kolonizálja a tengerfenékre süllyedt roncsokat. - Rendkívül törékeny, akár érintéstől is sérülhet.
Felismerhető: élénksárga színű mésszivacs (Calcispongiae/Homocoela). Testét vékony csövecskék hálózata alkotja. Tapintásra puha.
Összetéveszthető: - legfeljebb a Clathrina contorta-val, mely azonban szinte mindig fehér színű, és kivezető nyílása (osculum) mindig jól látható.
Előfordulás: Földközi tenger, 5-20 m mélységben, árnyékos szilárd aljzaton rögzülve, legtöbbször bemélyedésekben, barlangokban.
Táplálék: mint a szivacsok, a testén átáramoltatott vízből kiszűrt szerves anyagokkal, planktonokkal, baktériumokkal, etc.
Szaporodás: ivartalanul vagy ivarosan, március-április táján.
Más: A helyenként alkalmazott "sárga rácsállatka" elnevezés nem tűnik helyesnek, a szakirodalomban a rácsállatka név a gyökérlábúak (Rhizopoda) törzséhez tartozó állatokat jelöli, mint pl. Clathrulina elegans Cienkowski, 1867
Olvasnivaló: Systema porifera. A Guide to the Classification of Sponges. Vol. 2 (John N. A. Hooper, R. W. M. van Soest, Philippe Willenz), 1143. o. - Die Spongien des adriatischen Meeres (Dr. e. O. Schmidt), Brehm
Felismerhető: 10-20 (max. 40) cm nagyságúra megnövő cső-anemóna. Lakócsöve világos, szinte áttetsző s homokban maradt végét ragadós váladék fedi; harmincnál kevesebb (24-28) fehér-barna csíkos tapogató és rövid, sötétebb színezetű szájkarok jellemzik.
Összetéveszthető: csöves tengeri rózsa (Cerianthus membranaceus) - színe változatosabb, hosszú tapogatói több sorba rendeződnek. Pachycerianthus solitarius - nagyobb, több tapogató, három sorba rendeződve. Arachnanthus sarsi - észak-európai vizek lakója, kisebb, 30-34 tapogató.
Leptopsammia pruvoti (Lacaze-Duthiers, 1897)
