©photo Bernard PictonBlennius ocellaris Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: blennos [gör] - nyálka, ocellus [lat] - szemecske, a pillangógébre jellemző foltra utalva.
Seeschmetterling (D), Purillos (E), Blennie papillon, blennie ocellée (F), Butterfly blenny (GB), Bavosa occhiuta (I)
Felismerhető: pikkely nélküli teste hosszú (8-15, ritkábban akár 20 cm) és lapos. Alapszíne barnás-márványozott, öt-hat széles, sötétebb keresztcsíkkal átszelt. Feje masszív, rövid, profilja lekerekített. Hosszú és magas hátúszóján (a nyolcadik és a kilencedik tüske között) jól kivehető, fehérrel szegélyezett fekete folt teszi könnyen beazonosíthatóvá. Szem fölötti tapogatója elágazó.
Összetéveszthető: csíkos nyálkáshal (Parablennius gattorugine) - hátúszója kevésbé magas, és nincs rajta folt.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkótól Anlgiáig), Fekete-tenger, Földközi-tenger, homokos-iszapos talajon, korallszirteken, sekély mélységtől egészen 400 m-ig.
Táplálék: apró puhatestűek, halivadékok.
Szaporodás: ívása a Földközi-tengerben tavaszra, az Atlanti-óceán európai partjainál nyár közepére esik. Az ikrákat a hím őrzi.
Más: éjszaka aktív, nappal elrejtőzik.
Tudományos név eredete: blennos [gör] - nyálka, ocellus [lat] - szemecske, a pillangógébre jellemző foltra utalva.
Seeschmetterling (D), Purillos (E), Blennie papillon, blennie ocellée (F), Butterfly blenny (GB), Bavosa occhiuta (I)
Felismerhető: pikkely nélküli teste hosszú (8-15, ritkábban akár 20 cm) és lapos. Alapszíne barnás-márványozott, öt-hat széles, sötétebb keresztcsíkkal átszelt. Feje masszív, rövid, profilja lekerekített. Hosszú és magas hátúszóján (a nyolcadik és a kilencedik tüske között) jól kivehető, fehérrel szegélyezett fekete folt teszi könnyen beazonosíthatóvá. Szem fölötti tapogatója elágazó.
Összetéveszthető: csíkos nyálkáshal (Parablennius gattorugine) - hátúszója kevésbé magas, és nincs rajta folt.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkótól Anlgiáig), Fekete-tenger, Földközi-tenger, homokos-iszapos talajon, korallszirteken, sekély mélységtől egészen 400 m-ig.
Táplálék: apró puhatestűek, halivadékok.
Szaporodás: ívása a Földközi-tengerben tavaszra, az Atlanti-óceán európai partjainál nyár közepére esik. Az ikrákat a hím őrzi.
Más: éjszaka aktív, nappal elrejtőzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése