Gelbkopf-Grundel (D), Gobi de cap daurat (E), Gobie à tête jaune (FR), Golden goby (GB), Ghiozzo dorato (I)
Felismerhető: hosszúkás testű, vöröses csíkokkal-foltokkal tarkított világos alapszínű, max 9-10 cm nagyságú gébfaj. két jól megkülönböztető hátúszó jellemzi, hasúszói tapadókoronggá nőttek össze. Feje élénksárga, szemei nagyok, közelülőek. Összetéveszthető: Gobius auratus - egész teste aranysárga; egyes sárgafejű gébek színezete hasonló lehet.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Észak-Spanyolország - Kanári szigetek), Földközi tenger, legtöbbször 5-20 m között, de ritkán mélyebben (akár 80 m), sziklás vagy tengerifűvel borított aljzaton.
Táplálék: férgek, csigák, rákok.
Szaporodás: váltivarú. Íváskor a hím fészket készít, melyet egészen a lárvák kikeléséig őriz.
Más: éjjel színezete jelntősen megváltozik: testén sötét függőleges sávok jelennek meg.
Lithophaga lithophaga (Linnaeus,1758) Tudományos név eredete: lithos [gör] - kő, phago [lat] - enni.
Stein Dattel, Seedattel (D), Dátil de mar (E), Datte de mer (FR), European date mussel, date shell (GB), Dattolo de piera, dattero marino, forapietre (I)
Felismerhető: 5-12 cm nagyságú, szimmetrikus, hosszúkás, kívül barnás, belül szürkéskék héj jellemzi.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (portugál partok - Angola), Földközi-tenger, sekély mélységtől egészen 25 méterig, mészkőben gazdag aljzaton vagy tömör üledékben, faszerkezetekben, esetenként élő kőalga (Lythophyllum) vagy pázsitkorall-telepekben (Cladocora caesposita).
Táplálék: fitoplanktonok és a vízben lebegő organikus maradványok.
Szaporodás: váltivarú, nyíltvízi megtermékenyítéssel. Lárvái planktonikusak, kb. 260 µm méretet elérve rögzülnek az aljzaton. Növekedése lassú, ötven évnél tovább is élhet.
Más: más, a kemény aljzatba ágyazódó kagylóktól eltérően (lásd pl. Pholas dactylus) a mechanikusan megoldás helyett kémiai úton, a köpenymirigye által termelt sav segítségével fúrja ki járatát. - Főbb ragadozói a közönséges polip (Octopus vulgaris) és az osztrigafarkas (Marthasterias glacialis). - Egyes országokban (pl. Franciaország) védett faj.
Az algák jelenlétére utal a víz felszínén úszó hab és a vízben lebegő zselatinszerű anyag vagy napfényben pirosasnak tűnő pelyhek. A tengerfenékre ülepedve hártyaszerűen bevon mindent. A tünetek (torokfájás, szemviszketés, könnyezés, orrdugulás, láz, hányinger, légzési nehézség, bőrkiütések) kb. 2-4 órával a fürdőzés után jelentkeznek, és 24-48 óra alatt múlnak el. A tengerparton tartózkodók (strand, horgászás, hajó) szintén produkálhatnak pszeudo-influenzás tüneteket a vízpermet belélegzése miatt. A tenger gyümölcsei, tengeri sünök, halak nagyobb koncentrációban tartalmazhatják az ostreopsis toxinját (palytoxin).
Felismerhető: 25-50 (ritkábban 60) cm nagyságú, súlya elérheti a 8 kg-ot. Páncélja kékes árnyalatú, ollói nagyméretűek és aszimetrikusak, széleiken fehéres szegélysávval. Két pár tapogatója narancsszínű.
Összetéveszthető: - az amerikai homár (Homarus americanus) nem fordul elő európai vizekben; színe zöldes-barnás, ollói szélesebbek, laposabbak.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Marokkó), Földközi tenger, Fekete-tenger, 20-100 m mélységben, hajóroncsok alatt, sziklás aljzaton, nappal a sziklamélyedésekbe rejtőzve.
Szaporodás: váltivarú, szaporodása a vedlés utáni időszakra esik. A megtermékenyített petéket a nőstény több (7-10) hónapon keresztül magán hordozza, kikelésük május-júniusra esik. A kikelt lárvák több hónapon keresztül nyíltvízi életmódot folytatnak.
Más: agresszív, a nála kisebb méretű betolakodókat kíméletlenül elkergeti féltékenyen őrzött területéről. - magányos, csak reprodukciós időszakban tűri meg fajtársait. - Az európai homár élete első évében átlagosan tízszer vedlik, a második évben háromszor-négyszer, majd egyre ritkábban, amint növekedési ritmusa lelassul. - Éjszakai merüléseken figyelhető meg a legjobban. - Védett faj, a 30 cm-nél kisebb példányok nem eladhatóak. - Ollói rendkívül erősek, az óvatlan búvár könnyen elvesztheti ujját a homárral való találkozáskor.
