Krake (D), Pulpo comun (E), Poulpe, Pieuvre (F), Common octopus (GB), Polpo (I),
Felismerhető: 8 kar, kettős sorban elhelyezkedő tapadókorongok, III. kar párzókar (hectocotylus), fix pupillák.
Összetéveszthető: Octopus macropus - foltos, karjai hosszabbak, éjjel vadászik. Eledone cirrhosa - karjai rövidebbek, sárgás-barnás színezet, egysoros tapadókorongok vagy Eledone moschata (Lamarck, 1798) - szürkésbarna színű, fekete foltokkal, egysoros tapadókorongok.
Előfordulás: Az egész világon, bár előnyben részesíti a meleg tengereket. Kb. 150 m mélységig, leginkább sziklás aljzaton, de homokos, neptunfüves részeken is. Ragaszkodik vadászterületéhez, állandó lakóhelyét védi.
Táplálék: húsevő, rákok, kagylók, ritkán kisebb halak. Zsákmányát megragadja karjaival, s egészen a szállásáig viszi. A kiválasztott cephalotoxin megbénítja áldozatát. Rejtekhelye könnyen felismerhető a körülötte elszórt maradványokról.
Szaporodás: A hímek kb 200 gr elérésekor válnak ivaréretté, a nőstények ennél nagyobb korban (kb. 500 gr). Párzáskor a hím a hectocotyluson keresztül spermatofórákat pumpál a nőstény köpenyüregébe. A nőstény a megtermékenyített, kb. 2 mm nagyságú petéket - melyeknek száma 100 000 - 500 000) 3 - 8 héttel a párzás után a fészekben rakja le, apró szálakra fűzve; mindez 2-4 hétig is eltarthat. A peték 24-125 nappal a lerakás után kelnek ki, ezalatt a nőstény gondoskodik a víz folyamatos ventillációjáról, majd kikelés után elpusztul.
Megközelíthető: néha kíváncsi, néha játékos, néha nincs kedve hozzánk. De ahhoz, hogy ezt eldönthessük, észre kell vennünk. A polipok védekezési mechanizmusa redkívül energiaigényes, és a tintafelhő ugyan szép látvány, de a polip számára nem játék.
Más: Párzási időszakon kívül a polip magányosan él. - Rendívül hatékonyan képes alkalmazkodni környezetéhez: bőrének az úgynevezett leukofor sejtekből felépülő alsó rétege átlátszó, színtelen, fényvisszaverő fehérjéket tartalmaz. A leukoforok felett elhelyezkedő sima lemezkék, az iridoforok erősítik a fényvisszaverést. Mindehhez a dermis sajátosságai társulnak: a polip színezetét a különböző nagyságú chromatofórokban (festéksejtek) felhalmozódott szemcsés pigmenteknek (sárga, narancs, piros, barna, fekete) köszönheti. Másik túléléshez használt "fegyvere" a tintafelhő, melyet egy végbélnyílásához közeli zsákból présel ki. - A polip karjai rendkívül hajlékonyak, akár 240 tapadókorongot is megszámolhatunk rajtuk. Védekezésre, zsákmányszerzésre használja őket, de a párzáskor is fontos szerepük van a kiszemelt pár figyelmének felkeltésében. Gyakran sérülnek, de képesek a regenerálódásra.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése