Gobius xanthocephalus Heymer & Zander, 1992Gelbkopf-Grundel (D), Gobi de cap daurat (E), Gobie à tête jaune (FR), Golden goby (GB), Ghiozzo dorato (I) Felismerhető: hosszúkás testű, vöröses csíkokkal-foltokkal tarkított világos alapszínű, max 9-10 cm nagyságú gébfaj. két jól megkülönböztető hátúszó jellemzi, hasúszói tapadókoronggá nőttek össze. Feje élénksárga, szemei nagyok, közelülőek.
Összetéveszthető: Gobius auratus - egész teste aranysárga; egyes sárgafejű gébek színezete hasonló lehet.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Észak-Spanyolország - Kanári szigetek), Földközi tenger, legtöbbször 5-20 m között, de ritkán mélyebben (akár 80 m), sziklás vagy tengerifűvel borított aljzaton. Táplálék: férgek, csigák, rákok.Szaporodás: váltivarú. Íváskor a hím fészket készít, melyet egészen a lárvák kikeléséig őriz.Más: éjjel színezete jelntősen megváltozik: testén sötét függőleges sávok jelennek meg.
Lithophaga lithophaga (Linnaeus,1758)Tudományos név eredete: lithos [gör] - kő, phago [lat] - enni.Stein Dattel, Seedattel (D), Dátil de mar (E), Datte de mer (FR), European date mussel, date shell (GB), Dattolo de piera, dattero marino, forapietre (I)Felismerhető: 5-12 cm nagyságú, szimmetrikus, hosszúkás, kívül barnás, belül szürkéskék héj jellemzi.Összetéveszthető: - (a biotópján osztozó Pholas dactylus és Barnea candida kagylóhéja fehéres)Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (portugál partok - Angola), Földközi-tenger, sekély mélységtől egészen 25 méterig, mészkőben gazdag aljzaton vagy tömör üledékben, faszerkezetekben, esetenként élő kőalga (Lythophyllum) vagy pázsitkorall-telepekben (Cladocora caesposita).Táplálék: fitoplanktonok és a vízben lebegő organikus maradványok.Szaporodás: váltivarú, nyíltvízi megtermékenyítéssel. Lárvái planktonikusak, kb. 260 µm méretet elérve rögzülnek az aljzaton. Növekedése lassú, ötven évnél tovább is élhet.Más: más, a kemény aljzatba ágyazódó kagylóktól eltérően (lásd pl. Pholas dactylus) a mechanikusan megoldás helyett kémiai úton, a köpenymirigye által termelt sav segítségével fúrja ki járatát. - Főbb ragadozói a közönséges polip (Octopus vulgaris) és az osztrigafarkas (Marthasterias glacialis). - Egyes országokban (pl. Franciaország) védett faj.
ostreopsis ovata Fukuyo 1981Az algák jelenlétére utal a víz felszínén úszó hab és a vízben lebegő zselatinszerű anyag vagy napfényben pirosasnak tűnő pelyhek. A tengerfenékre ülepedve hártyaszerűen bevon mindent.A tünetek (torokfájás, szemviszketés, könnyezés, orrdugulás, láz, hányinger, légzési nehézség, bőrkiütések) kb. 2-4 órával a fürdőzés után jelentkeznek, és 24-48 óra alatt múlnak el. A tengerparton tartózkodók (strand, horgászás, hajó) szintén produkálhatnak pszeudo-influenzás tüneteket a vízpermet belélegzése miatt.A tenger gyümölcsei, tengeri sünök, halak nagyobb koncentrációban tartalmazhatják az ostreopsis toxinját (palytoxin).
Homarus gammarus Linnaeus, 1758Europäischer Hummer (D), Bogavante (E), Homard européen (FR), European lobster (GB), Gambero marino (I) Felismerhető: 25-50 (ritkábban 60) cm nagyságú, súlya elérheti a 8 kg-ot. Páncélja kékes árnyalatú, ollói nagyméretűek és aszimetrikusak, széleiken fehéres szegélysávval. Két pár tapogatója narancsszínű.Összetéveszthető: - az amerikai homár (Homarus americanus) nem fordul elő európai vizekben; színe zöldes-barnás, ollói szélesebbek, laposabbak.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Marokkó), Földközi tenger, Fekete-tenger, 20-100 m mélységben, hajóroncsok alatt, sziklás aljzaton, nappal a sziklamélyedésekbe rejtőzve.Táplálék: férgek, csigák, tüskésbőrűek, halak, rákok, ritkábban moszatok, elhullott állatok.Szaporodás: váltivarú, szaporodása a vedlés utáni időszakra esik. A megtermékenyített petéket a nőstény több (7-10) hónapon keresztül magán hordozza, kikelésük május-júniusra esik. A kikelt lárvák több hónapon keresztül nyíltvízi életmódot folytatnak.Más: agresszív, a nála kisebb méretű betolakodókat kíméletlenül elkergeti féltékenyen őrzött területéről. - magányos, csak reprodukciós időszakban tűri meg fajtársait. - Az európai homár élete első évében átlagosan tízszer vedlik, a második évben háromszor-négyszer, majd egyre ritkábban, amint növekedési ritmusa lelassul. - Éjszakai merüléseken figyelhető meg a legjobban. - Védett faj, a 30 cm-nél kisebb példányok nem eladhatóak. - Ollói rendkívül erősek, az óvatlan búvár könnyen elvesztheti ujját a homárral való találkozáskor.