*ametiszt társuló garnéla

©photo Philippe Perrier

Periclimenes amethysteus (Risso, 1827)

Gebänderte Partner-Garnele (D), Periclimenes, Gamba commensal mediterránea (E), Péricliménès améthyste, crevette améthyste (F), Amethyst partner shrimp (GB), Gamberetto amethyst (I)

Felismerhető: max. 3 cm nagyságúra megnövő, áttetsző testű garnéla. Rózsaszín, fehérrel szegélyezett foltok/sávok díszítik. Lábai és ollói kékes, fehér és barnás sávokkal átszeltek. Tengeri rózsákkal (főleg rostás tengeri rózsa /Aiptasia mutabilis/, kövi aranyrózsa /Cribrinopsis crassa/ , viaszrózsa /Anemonia viridis/, fátyolrózsa /Alicia mirabilis/) él szimbiózisban.

Összetéveszthető: Periclemenes sp.; Periclimenes sagittifer - felismerhető a potrohán látható V alakú foltról, csak az Atlanti-óceánban honos. Periclimenes aegylios - szintén V alakú folt jellemzi a potrohán, mely azonban hosszabb, mint a sagittifer esetében. Periclimenes scriptus - áttetszőbb, a potrohon látható V kisméretű, piros szegéllyel. Szinte kizárólag aranyrózsa (Condylactis aurantiaca) társaságában figyelhető meg.

Előfordulás: Földközi-tenger, körülbelül 80 m mélységig, sziklás vagy netunfűmezővel borított tengerfenéken, tengeri rózsák társaságában.

Táplálék: a lakóhelyül választott tengeri rózsa táplálékán osztozik.

téli üzem

Azt persze mondani sem kell, hogy a felszerelést minden sósvizi merülés után alaposan le kell öblíteni, napi két merüléskor a merülések között nem árt csapvízben átmosni legalább a maszkot és a komputert (micsoda egy szó). A ruhát soha ne szárítsuk túl meleg helyen és napon, kivéve, ha a lehető leggyorsabban ki akarjuk cserélni. A békauszonyok is megérdemlik a kényeztetést, és nincs kínosabb élmény, mint amikor akció közben derül ki, hogy késünk belerozsdásodott a tokjába. Én a bóját mindig átmosom belülről is, és a zsinórt újratekerem, amint megszáradt. A téli üzem beálltakor a neoprén holmikat (ruha, kesztyű, miegymás) mosogépben tisztítom át, egyszerű kímélő programmal, öblítő és centrifugázás nélkül, 30 C°-on. Mosószerként szintén valami kíméletesebb változatot használok, pl. gyapjú mosására javasoltat. A búvárruha szárításakor még egy apró de hasznos fogás: az ujj és a lábszár dupla neoprénjét érdemes feltűrni, hogy külön száradjon, másként könnyen összeragad és nehéz sérülés nélkül szétfejteni.

adriai ajakoshal

©photo Stefano Guerrieri

Symphodus ocellatus (Forsskål, 1775)

Augenlippfisch, Augenfleck-Lippfisch (D), Tordo, Tordo de roca (E), Crénilabre ocellé (F), Ocellated wrasse (GB),Tordo ocellato, labro occhiato, liba (I), Oogvlek-lipvis (NL)

Felismerhető: közepes méretű, átlagosan 13 cm (hímek) ill. 7 cm (nőstények) nagyságúra megnövő ajakoshal. Alapszíne zöldes-barnás, hasi oldalon valamivel világosabb árnyalattal. Ritkán találkozhatunk egyöntetű narancssárgás változatával is, melyet egyes szerzők önálló alfajként kezelnek Kopoltyúfedőjükön kékes-zöldes, pirossal szegélyezett foltot viselnek, mely a hímeknél élénkebb színű. A farok közepén sötét folt figyelhető meg, mely a hímeknél nagyobb méretű. Íváskor a hímek színei élénkebbek, fejükön és a kopoltyúfedél környékén kékes csíkokat viselnek.

Összetéveszthető: Gavallérhal (Symphodus mediterraneus); kopoltyúfedelén nincs folt, viszont a mellúszó alatt sötét folt látható, ami hiányzik az adriai ajakoshalnál. - Esetleg más ajakoshalak fiatal egyedeivel, de a kopoltyúfedélen látható folt segít a megkülönböztetésben.

Előfordulás: Földközi-tenger, moszatokkal, algákkal benőtt sziklás, vagy neptunfüves tengerfenéken, legtöbbször kb. 15, ritkábban 30-40 m mélységig.

Táplálék: bentikus puhatestűek, férgek, csigák, kagylók, rákok.

Szaporodás:váltivarú; az ívás április-augusztus közé esik. A hímek moszatokból fészket építenek, ahová több nőstény is lerakhatja ikráit. A hímek a kikelés után még pár napig őrzik ivadékaikat.

Más: a fiatal egyedek, mint az ajakoshalak általában, más halakat tisztítanak meg parazitáiktól.

tarka fésűkagyló

©photo

Mimachlamys varia (Linnaeus, 1758)
(Chlamys varia)

Mantelbunter (D), Zamburina (E), Pétoncle noir (F), Variegated scallop (GB), Canestrelli di mar (I), Bonte mantel (NL)

Felismerhető: kb. 6-8 cm nagyságú kagyló; héja szinte szimmetrikus, a sarokpántoknál levő fülek erősen aszimmetrikusak, felszíne pikkelyes, színe változó: fehér-vöröses-barnás.

Összetéveszthető: Crassadoma multistriata (Poli 1795) - kisebb, színe világosabb; Aequipecten opercularis (Linnaeus 1758) - világosabb, felszíne simább; Flexopecten glaber (Linnaeus 1758) - kisebb.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi tenger, leggyakrabban árapályzónában, 8-10 m mélységben (kivételes esetekben sokkal mélyebben, akár 800 (!!) m-en), kemény aljzaton rögzülve.

Táplálék: baktériumok, fitoplanktonok.

Szaporodás: szukcesszív hermafrodita, életét hímként kezdi, majd nemet vált.

Más: bisszusfonalát elszakítva helyváltoztatásra is képes.

csillagvizsgálóhal

© photo

Uranoscopus scaber Linnaeus, 1758

Himmelsgucker, Sterngucker (D), Rata, miracielo (E), Uranoscope, rascasse blanche, rat de mer (F), Stargazer (GB)

Felismerhető: kb. 35 cm nagyságúra megnövő, sárgásbarna alapszínű, körte formájú hal. Feje nagy és lapos, szája hatalmas, U alakban lefelé görbülő. Apró, kidülledő szemei a feje tetején helyezkednek el. Két hátúszója közül az első fekete színű, a többi úszó kékesen szegélyezett.

Összetéveszthető: jellegzetes formája miatt nehezen összetéveszthető, talán felületes megfigyelőknek a csíkos pókhal (Trachinus radiatus) és a mérges pókhal (Trachinus draco) tűnhet hasonlónak.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Gascogne-i öböltől Marokkóig), Földközi tenger nyugati vizei, homokos-iszapos tengerfenéken, 1-50 m mélységben, legtöbbször a homokba fúródva, ahonnan csak a szemei látszódnak ki.

Táplálék: halak, csigák, rákok. A homokba fúródva az alsó álkapocsból kinövő vöröses, féregszerű nyúlvány segítségével csalogatja közelébe zsákmányát. Zsákmányszerzéskor áldozatait áramütéssel is elbéníthatja.

Szaporodás: ivaros. A hímek egy, a nőstények két éves korban válnak ivaréretté. Az ívás tavasztól nyár végéig tart.

Más: nincs úszóhólyagja. - A két hátúszón és a mellúszón méregmirigyekkel összekötött tüskéket visel, melyeknek szúrása fájdalmas, enyhe rosszullétet is okozhat.

nagyszemű ajakoshal

© photo Borut Furlan

Lappanella fasciata (Cocco, 1833)

Gestreifter Lippfisch (D), Donzell (E), Labre iris (F), Point-snouted goldsinny (GB), Tordo canino (I)

Felismerhető: 14-15 cm nagyságúra megnövő, narancssárgás-pirosas alapszínű ajakoshal. Hasi része halványabb, fehéres, az alapszínnél valamivel halványabb keresztsávokkal átszelt. A szemtől a kopoltyúfedőn át a farokúszóig sötétebb sáv húzódik. Sötétebb foltot láthatunk a farokúszó felső részén és a hátúszó tövén illetve végén.

Összetéveszthető: violaszínű ajakoshal (Acantholabrus palloni) - alapszíne kevésbé sötétebb és hasi oldala sem fehéres; ritkábban mutatkozik.

Előfordulás: Földközi-tenger, 30 m mélységtől, de leginkább a 100-300 m közötti sávban, jellegzetesen korallszirtek közelében, főleg vörös szarukorallok (Paramuricea clavata) és sárga legyezőkorallok (Eunicella cavolinii) borította részeken.

Táplálék: apró puhatestűek.

Szaporodás: ívása április-júliusra esik.

Más: merülés közben rendkívül ritkán figyelhető meg, az elérhető információk nagy része mélytengeri kutatások eredménye (pl IFREMER).