2013-08-26

mérges pókhal


Grosses Petermännchen (D), Draco (E), Grande vive (F), Greater weever (GB), Dragone, tracina dragone (I)

Felismerhető: Megnyúlt, oldalirányban lapított test (max. 20-40cm). Feje apró, méretéhez képest széles szájjal, közel álló szemei a feje tetején helyezkednek el. Háta barnás-márványozott, hasa sárgás, oldalán kék-sárga foltok. Első hátúszójának tüskéi és kopolytyúfedőin található tüskék mérgezőek - a tövükben méregmirigyek találhatóak, melyek a tüskék barázdájába ágyazott csövön keresztül juttatják el a mérget a tüskék tűhegyes végéhez.

Összetéveszthető: ritka pókhal (Trachinus araneus) - nagyobb (40-50 cm), színe sárgásszürke vagy pirosasszürke, apró barnás foltokkal tarkított, melyek a has felé elhalványodnak. csíkos pókhal (Trachinus radiatus) - nagyobb (40-50 cm), foltjai sötétebbek, középen világosabbak. tengeri vipera (Echiichthys vipera) - méretre kisebb (~15 cm), foltjai csíkokba rendeződnek.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partvidéke, Földközi-tenger. Homokos-iszapos tengerfenéken, nyaranta sekélyebb vizekben, telente max. 300 m mélységig.

Táplálék: apró halak, rákok. Az aljzatba rejtőzve vár áldozatára, és meglepő gyorsasággal támad. A sikeres vadászat után hasúszójának segítségével újra beássa magát.

Szaporodás: az ívás tavasz végére - nyár elejére esik, a kikelt lárvák pelagikusak.

Más: Ideje javát a homokba ásva tölti, ahonnan csak a szeme látszik ki, s veszély esetén ritkán menekül - a sekély vízben sétálva könnyen beleléphetünk tüskéibe. A kiválasztott méreg termolabilis, 40-50 °C fölötti hőn elbomlik és hatástalanná válik (egy meleg vizes lábfürdő vagy meleg borogatás hasznos lehet, vagy egy meggyújtott cigarettát a seb fölé tartani); szédülést, esetleg időleges bénulást is okozhat, nem beszélve az allergiás reakciókról - jobb orvoshoz fordulni. Az elpusztult példányok továbbra is mérgezőek maradnak, lehetőleg ne vegyük kézbe őket. - Ehető, a bouillabaisse egyik összetevője.

2013-08-20

Csillagcsiga, földközi-tengeri turbáncsiga


Más tudományos név: Astraea rugosa Linnaeus, 1758 (eredete : a fiatal turbáncsigák háza tüskés, formája csillaghoz hasonlít)

Rote Turbanschnecke, Roter Runzelstern (D) Turbo méditerranéen, astrée rugueuse, biou (F), Chestnut turban, rough turbo (GB), Occhio di Santa Lucia (I), Peonza rugosa (E)

Felismerhető: Vastag, nehéz, lekerekített, ált. 5 cm magas és 6 cm széles, barnás-zöldes háza barnamoszatokkal borított; 7 kanyarulat számlál. Ovális héjfedője vastag, belső oldalán sötét, kívülről élénk narancssárga színű. 

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai, barnamoszatokban  gazdag vizekben, köves-iszapos vagy neptunfűvel borított aljzaton, 3-100 m mélységben.

Összetéveszthető: Pörgettyűcsigák (Trochidae) - operculumuk kihegyesedik, házuk kúp alakú; Fácáncsigák (Phasianellidae) - sokkal kisebbek, színes házuk 5-7 kanyarulatot számlál. 

Táplálék: algák

Szaporodás: váltivarúak, március-július között

Más: ehető - héjfedőjét talizmánként (Szent Lúcia szeme)  árulják a mediterrán kikötőkben.