Lithophyllum frondosum (Dufour) G. Furnari, Cormaci & AlongiTudományos név eredete: lith- [gör] - kő, phyll- [gör] - levél; frondosum [lat] - levél formájú.Érvénytelen tudományos név: Pseudolithophyllum expansumLithophyllum (E), Litophylle touffu, algue coralligène (F), Stone-leaf (GB), Litofillo (I)Felismerhető: rózsaszín-lilás, a sziklás aljzatot bevonó mészfelhalmozó moszatfaj, mely jelentős alkotóeleme a Földközi-tengerre jellemző korallfenék és vörösalga-ágyaknak. Lemezei vékonyak (1-2 mm), lekerekített szélűek.Összetéveszthető: Lithophyllum cabiochiae - kevésbé törékeny, lemezei hullámosak.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Mauritánia-Marokkó), Földközi-tenger, ausztrál vizek, fényvédett területeken, sziklás aljzaton, 20-60 m mélységben.Táplálék: fotoszintézisSzaporodás: váltivarú, a gaméták kifejlődése nyárra esik.Más: a sziklás felületről könnyen leválik, ne manipuláljuk!
886 Cannery Row, Monterey
dec. 25. kivételével minden nap nyitva
nyitvatartás:
H-P : 10 h - 18 h
(tél: 10 h - 17 h)
Sz-V : 9:30 H - 20 H
Belépő:
felnőtt jegy - 29,95$
gyerek jegy (3 - 12) - 19,95$
Parablennius rouxi (Cocco, 1833)Tudományos név eredete: blennos [gör] - a nyálkás testfelületre utal; Jean-Louis-Florent-Polydore Roux (1792-1833), francia természettudós.Streifen-Schleimfish (D), Babosa de Roux (E), Blennie de roux, baveuse blanche (F), Long-striped blenny, striped blenny (GB), Bausa janca, bavosa Bianca (I)Felismerhető: hosszú, vékony testű, max. 8 cm nagyságúra megnövő nyálkáshal. Alapszíne sárgásfehéres, hosszanti, szemig érő sötét csík szeli át, szája körül halvány kékes vonalakkal. Egyetlen hátúszója hosszú, szögletes, a hímeknél zöldes-kékesfekete foltot figyelhetünk meg a tövénél. Szeme fölött egy-egy, 3-4 elágazással bíró tapogató látható, mely a hímeknél hosszabb.Összetéveszthető: Parablennius pilicornis - csíkos színváltozata hasonlít a hosszúcsíkos nyálkáshalra, de feje és teste sokkal masszívabb. Gobius vittatus - a gébekre jellemzően két hátúszója van, és nincsenek tapogatói.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Dél-Portugáliáig), Földközi-tenger északi vizei, 40 m mélységig, sziklás tengerfenéken.Táplálék: moszatok, rákok, férgek.Szaporodás: ivaros; ívása május-júliusra esik. A hímek kikelésig gondozzák a megtermékenyített ikrákat.
Tylodina perversa (Gmelin, 1791)Gelbe Tylodina (D), Tylodina amarilla (E), Tylodine jaune (FR), Yellow tylodina, yellow umbrella slug (GB), Tilodina gialla (I)Felismerhető: Élénksárga színű, 3-5 cm nagyságú, fején két nagyméretű (rhinophora) és két rövidebb, a száj közelében elhelyezkedő tapogatót viselő csigafaj. Szemei nehezen kivehetőek, a nagy méretű tapogatók tövénél találhatóak. Háza barnás színű, szélein halványabb vonalakkal vagy foltokkal, elcsökevényesedett, formájában a csészecsiga-fajok házára hasonlít. Mérete miatt nem tud visszahúzódni a házába. Jobb oldalán jól kivehető a tollszerű kopoltyú.Összetéveszthető: - (az ugyanazon családhoz tartozó, s életterén is osztozó Umbraculum umbraculum masszívabb, háza laposabb és kisebb, színe narancsos-barnás.)Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Brit-szigetek - Kanári-szigetek), Földközi-tenger, legtöbbször sárga kémény- (Aplysina aerophoba) vagy Aplysina cavernicola szivacsokon, melyek kb 15 m mélységig fordulnak elő, nagyobb mélységben (50 m-ig) más szivacs és vörösmoszat fajokon is megfigyelhetjük.Táplálék: szivacsok (főleg a sárga kéményszivacs) és a szivacsokban élő szimbionta moszatok.Szaporodás: sárgás színű, néhány cm hosszúságú szalagba lerakott tojásai nehezen kivehetőek a táplálékul szolgáló szivacsokon.Más: színét a táplálékul-lakóhelyül-bölcsödéül szolgáló szivacsoknak köszönheti (uranidin). - A táplálékával együtt szervezetébe került alkaloidák védekezésül szolgálnak.
Diplodus cervinus cervinus (Lowe, 1838)Tudományos név eredete: diplo [gör]- dupla, odontos [gör] - fog; cervinus [lat] - szarvasFünfbinderbrasse (D), Sargo soldato, sargo breado, bedao (E), Sar tambour (FR), Zebra seabream (GB), Sarago faraone (I)Felismerhető: 10-40, max. 55 c, nagyságúra megnövő, ovális, oldalról lapított testű hal. Alapszíne ezüstszürke, öt többé-kevbésbé sötét keresztsáv szeli át. Ajkai vastagok. Egyetlen hátúszója van. Íváskor a szem alatt sárgás folt jelenhet meg.Összetévesztető: -Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, ritkábban Földközi tenger, ivadékhalként sekély partközeli vizekben, a kifejlett egyedek a mélyebb vizeket kedvelik (általában 10-40 m, de egészen 300 m mélységig).
Táplálék: Ivadékkorában mindenevő, a kifejlett egyedek tengeri sünökkel, kagylókkal, férgekkel, rákokkal táplálkozik.Szaporodás: kb. két éves korában váli ivaréretté. Előbb hím, majd kb. öt éves korában nemet vált. Ívása március-májusra esik.Más: Nappal aktív, éjjel az aljzaton alszik. - Európai vizekben a 23 cm-nél kisebb egyedek kifogása tilos.
Axinella polypoides Schmidt, 1862Fingerschwamms (D), Axinelle commune, éponge corne de cerf (FR), Yellow antlers sponge (GB)Felismerhető: sárgás-narancsos színű, agancs- vagy bokorformájú szivacs. Nagysága esetenként elérheti az 1 m-t, leggyakrabban kb. 60 cm. Kivezető nyílásai csillag- vagy köralakban rendeződnek.Összetéveszthető: más Axinella szivacsok; Axinella verrucosa - a kivezető nyílások nem rendeződnek szabályosan, leginkább barlangokban, bemélyedésekbenm szilárd aljzaton rögzülve fordul elő. Axinella canabina - kisebb méretű (30 cm).Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán, fényvédett helyeken, sziklamélyedésekben, sziklafalakon, 10-100 m mélységben.Táplálék: planktonok, szerves anyagmaradványok.Szaporodás: ivarosan (hímnős) vagy ivartalanul (bimbózással), más szivacsfajtákkal megegyezően.Más: formája a környezettől (hullámverés, áramlatok, etc.) függ. - gyakran kolonizálja a sárga kéregkorall (Parazoanthus axinellae).
