Astropecten jonstoni (Delle Chiaje, 1827)
Johnstons Kammstern (D), Etoile à peignes, étoile-peigne de Johnston (F), Jonston's Sea Star (GB)
Előfordulás:Földközi-tenger, szinte kizárólag homokos aljzaton, sekély vizekben, kb. 12 m mélységig.
Felismerhető: apró termetű fésűscsillag, nagysága nem haladja meg a 7-8 cm-t. Színe szürkés-zöldestől kékes árnyalatig terjed. Karjai (szinte kizárólag öt) háromszög alakúak, szabályosak, világos, nagyméretű tüskékkel szegélyezettek; végükön sötétebb foltot figyelhetünk meg. A karokat szegélyező kékeszöld supramarginális lemezecskék élénkebb színűek, mint az állat teste. Az alattuk látható ún.inframarginális lemezeken dupla sorban nagy tüskék sorakoznak, melyek alapjuknál narancssárgásak, a végük felé fehérek. Hasi oldala sárgás színű.
Összetéveszthető: Astropecten sp.; narancs fésűscsillag (- aranciacus): a legnagyobb méretű Astrospecten, nagysága elérheti a 60 cm-t, narancssárgás színű; kéttüskés fésűscsillag (- bispinosus) : karjai jóval vékonyabbak, tüskéi felfelé irányulnak; - irregularis: sárgás-barnás, kb. 20 cm nagyságúra nő meg, karvégein lilás-rózsaszínes fényérzékeny zóna található; - platyacanthus: az A. bispinosus-ra hasonlít, karjai vékonyabbak; *tüskés fésűscsillag (- spinulosus): méretre azonos nagyságú, színe legtöbbször csokoládébarna, és az egyetlen Astropecten, melynek hasi oldalán az ambulakrális lábak tapadókorongban végződnek.
Táplálék: húsevő ragadozó, zsákmányai közé tartoznak kagylók, csigák, férgek, kígyócsillagok, melyeket a homokból ás ki. Az apróbb termetű áldozatokat ambulakrális lábai segítségével tereli a szájához, a nagyobbaknál emésztőnedveit - gyomrával együtt - kiölti, s az előemésztett folyékony táplálékot szívja fel.
Szaporodás: ivaros, nyíltvízi. A gamétákat karjain felegyenesedve löveli a vízbe. A kikelő dipleurula lárva néhány hét után metamorfózison esik át. Az Asteroidea osztály más tagjaitól eltérően nincs következő brachiolaria állapot, a bipinnaria lárva az aljzatra ereszkedve apró tengeri csillaggá formálódik.
Más: más Astropecten tengeri csillagoktól eltérően a homokos aljzat felszínén lassan csúszva halad, főként éjjelente, de megfigyelhető nappal is - színével az aljzatba olvad, de a homokban hagyott jól kivehető nyomot követve könnyen megtalálhatjuk. - A szakirodalom nem mindig különbözteti meg a *tüskés fésűscsillagtól (- spinulosus); így pl. a Steven Weinberg írta, egyébként roppant alapos Découvrir la Méditerranée, Nathan, p. 226.
Olvasnivaló: Brehm
Johnstons Kammstern (D), Etoile à peignes, étoile-peigne de Johnston (F), Jonston's Sea Star (GB)
Előfordulás:Földközi-tenger, szinte kizárólag homokos aljzaton, sekély vizekben, kb. 12 m mélységig.
Felismerhető: apró termetű fésűscsillag, nagysága nem haladja meg a 7-8 cm-t. Színe szürkés-zöldestől kékes árnyalatig terjed. Karjai (szinte kizárólag öt) háromszög alakúak, szabályosak, világos, nagyméretű tüskékkel szegélyezettek; végükön sötétebb foltot figyelhetünk meg. A karokat szegélyező kékeszöld supramarginális lemezecskék élénkebb színűek, mint az állat teste. Az alattuk látható ún.inframarginális lemezeken dupla sorban nagy tüskék sorakoznak, melyek alapjuknál narancssárgásak, a végük felé fehérek. Hasi oldala sárgás színű.
Összetéveszthető: Astropecten sp.; narancs fésűscsillag (- aranciacus): a legnagyobb méretű Astrospecten, nagysága elérheti a 60 cm-t, narancssárgás színű; kéttüskés fésűscsillag (- bispinosus) : karjai jóval vékonyabbak, tüskéi felfelé irányulnak; - irregularis: sárgás-barnás, kb. 20 cm nagyságúra nő meg, karvégein lilás-rózsaszínes fényérzékeny zóna található; - platyacanthus: az A. bispinosus-ra hasonlít, karjai vékonyabbak; *tüskés fésűscsillag (- spinulosus): méretre azonos nagyságú, színe legtöbbször csokoládébarna, és az egyetlen Astropecten, melynek hasi oldalán az ambulakrális lábak tapadókorongban végződnek.
Táplálék: húsevő ragadozó, zsákmányai közé tartoznak kagylók, csigák, férgek, kígyócsillagok, melyeket a homokból ás ki. Az apróbb termetű áldozatokat ambulakrális lábai segítségével tereli a szájához, a nagyobbaknál emésztőnedveit - gyomrával együtt - kiölti, s az előemésztett folyékony táplálékot szívja fel.
Szaporodás: ivaros, nyíltvízi. A gamétákat karjain felegyenesedve löveli a vízbe. A kikelő dipleurula lárva néhány hét után metamorfózison esik át. Az Asteroidea osztály más tagjaitól eltérően nincs következő brachiolaria állapot, a bipinnaria lárva az aljzatra ereszkedve apró tengeri csillaggá formálódik.
Más: más Astropecten tengeri csillagoktól eltérően a homokos aljzat felszínén lassan csúszva halad, főként éjjelente, de megfigyelhető nappal is - színével az aljzatba olvad, de a homokban hagyott jól kivehető nyomot követve könnyen megtalálhatjuk. - A szakirodalom nem mindig különbözteti meg a *tüskés fésűscsillagtól (- spinulosus); így pl. a Steven Weinberg írta, egyébként roppant alapos Découvrir la Méditerranée, Nathan, p. 226.
Olvasnivaló: Brehm
