hegyes durbincs / pettyes durbincs

© photo

Diplodus puntazzo (Cetti, 1777)
Érvénytelen tudományos név: Puntazzo puntazzo (Cetti, 1777)

Sargo Picudo (E), Sar à museau pointu (FR), Sharpsnout seabream (GB), Sarago pizzuto (I)

Felismerhető: 15-40 cm nagyságú, hegyes fejű halfajta. Teste ezüstszínű, ovális, tucatnyi függőleges keresztsávval borított - e sávok az idősebb példányokon egészen elhalványulhatnak, helyettük sötétebb foltok látszanak. Faroktövénél és a mellúszón fekete folt látható, farokúszója feketén szegélyezett. Más durbincsfajokhoz hasonlóan egy hátúszója van.

Összetéveszthető: abroncsos durbincs (Diplodus sargus) - a faroktövét nem borítja egészében a nála is megfigyelhető fekete folt, fejformája nem kihegyezett, mint a hegyes durbincs esetében. Kopoltyúfedője sötéten szegélyezett.

Előfordulás: Földközi-tenger, ritkán Fekete-tenger és Atlanti-óceán keleti partjai, sziklás aljzat fölött, kb. 60 m mélységig. A kifejlett példányok legtöbbször magányosak, de más durbincs fajok [főleg kétsávos kecskedurbincs (Diplodus vulgaris) és abroncsos durbincs (Diplodus sargus)] rajaiban is megfigyelhetőek.

Táplálék: férgek, kagylók, csigák, rákok...

Szaporodás: protandrikus hermafrodita, ívása augusztus-szeptemberre esik, lárvái november-decemberben jelennek meg a partközeli vizekben.

vándorló sallangcsiga

© photo 

Cratena peregrina (Gmelin, 1791)

Hervia (D, E, FR, GB, I, NL)

Felismerhető: max. 5 cm nagyságú csupaszkopoltyús csiga. Teste fehér, hátsó egyharmada függeléktől mentes, farokszerűen elkeskenyedik. 8-10 csomóba rendezett hátfüggelékei sötétlilák, kékes árnyalatban végződőek, hosszabb pár tapogatója fehér, a rövidebb fogókarja (rhinophora)narancssárgás színű. A tapogatók között két narancsárga folt látható.

Összetéveszthető: -

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Szenegál), Földközi-tenger, nem túl mély (legtöbbször max. 10 m), oxigénban dús vizekben, főleg függőleges sziklafalakon, a táplálékául szolgáló bokor alakú hidraállat fajokon (Eudendrium sp.) megkapaszkodva.

Táplálék: bokor alakú hidraállat fajok (Eudendrium sp.)

Szaporodás: hímnős, petéit vékony fonálban a hidraállat telepekre rakja. A kikelt lárvák akár egy évig is planktonikus életmódot folytathatnak, megtelepedésükhüz és átalakulásukhoz feltétlenül szükséges, hogy rábukkanjanak egy Eudendrium telepre.

Más: rövid életű (1-2 hónap), egy melegebb nyári szezonban több generáció is válthatja egymást. - A hidropolipocskák csalánsejtjeit hátfüggelékeibe építi. - Nincs kopoltyúja, a testfelületén keresztül lélegzik.

fekete durbincs

© photo 

Spondyliosoma cantharus (Linnaeus, 1758)

Streifenbrasse, Seekarpfe (D), pañosa, chopa, cántara (E),dorade grise, canthare (F), Black seabream (GB), cantarella, tanuta, cantaro (I), zeekarper (NL)

Felismerhető: Ovális testű, átlagosan 30-40 cm hosszúságú durbincs. Formája szimmetrikus, feje háromszög alakú. Durbincsokra jellemző egyetlen hátúszója egészen a faroktőig ér. Színe a has felé elhalványodó, szürkés-ezüstös, megszakított hosszanti vonalakkal. Éjjelente öt vastag sötér keresztsáv díszíti. Íváskor az hímek előfordulási helytől függően változtatják színüket: Atlanti-óceán - egészen sötétszürkék, oldalukat átszelő egy vagy több fehér keresztsávval; Földközi-tenger: vékony, kék hosszanti sávokkal csíkozott kékes árnyalatot öltenek, melyet a háttól has felé tartó vastag sötét sávok szelnek át. 

Összetéveszthető: Az ivadékok a Diplodus annnularis fiatal egyedeivel téveszthetőek össze.

Előfordulás: Atlanti-óceán afrikai és európai partjai, Földközi-tenger. Bentopelágikus, a fiatal példányokkal sekély vizekben (5-30m), sziklás és/vagy tengeri fű borította partszakaszokon találkozhatunk, a kifejlett fekete durbincsok inkább a homokos aljzatú mély vizekben (kb 300 m-ig) honosak. 

Táplálék: húsevő ragadozó, táplálékát férgek, kígyócsillagok, rákok, ritkán algák alkotják. 

Szaporodás: ivaros (protogyn szukcesszív hermafrodita), nyíltvízi megtermékenyítéssel. Ívása február-áprilisra esik.