2010-07-25

Hippolyte inermis

© photo Gilles Cavignaux
Hippolyte inermis Leach, 1815

Seegrasgarnele (D), Quisquilla de pradera (E), crevette d’herbier, hippolyte verte (F), Grass shrimp, great seagrass shrimp (GB), Gamberetto verde della posidonia (I)

Felismerhető: Egyenes, hosszúkás alakú, 2-4 cm nagyságúra megnövő, legtöbbször élénk zöld színű rák - előfordulhat pirosas, barna, szürke, fekete és lila színben, vagy akár teljesen átlátszó is lehet. E színvariációk leginkább téli időszakban jellemzőek. Háta közepén gyakran megfigyelhetünk egy alapszínétől elütő, sötét vagy fehér csíkot.

Összetéveszthető: más hippolyte rákok, így pl. Hippolyte varians az Atlanti-óceánban vagy a Hippolyte holthuisi és a Hippolyte leptocerus a Földközi-tengerben.

Előfordulás:Atlanti-óceán keleti partjai (Írországtól a Kanári-szigetekig), illetve Földközi-tenger, tengeri pázsit, neptunfű levelein, ritkábban fotophil algákon, kb 5 m mélységig.

Táplálék: mindenevő.

Szaporodás: ivaros; egyes szerzők szerint protantróp (?) hermafrodita, egyes hímek 7-12 hónapos korban nemet váltanak, s így a nőstények között megkülönböztethetünk alfa (átváltozott) és béta (eredendően nőstény) egyedeket. Az átváltozás a micro-algák (Cocconeis) fogyasztásával függ össze. Lárvái zoé stádiumban kelnek ki, és planktonikus életmódot folytatnak.

Más: tengeri virágos növényekkel (Zostera marina, Posidonia oceanica, Cymodocea nodosa), vagy algákkal (Cystoseira sp., Sargassum muticum, Gelidium sesqipedale , Halimeda tuna) él szimbiózisban. - Nem saját színét változtatja, hanem élőhelyét választja testszínének megfelelően.

2010-07-20

Andresia parthenopea

Andresia parthenopea (Andres, 1883)
Tudományos név eredete: Angelo Andrès (1851-1934) olasz biológus, aki először írta le az Andresia parthenopeat. Nápoly neve az ókorban: Parthenopé - ahol először figyelték meg.

Grabende Anemone (D), Andresia (E), Andrésie (F), Burrowing anemone (GB), Attinia (I), Gravende anemoon (NL)

Felismerhető: 15-20 cm nagyságúra megnövő virágállat. Teste mélyen (25 cm-ig) a talajba ágyazódik. Színe a Földközi-tengerben barnás, Atlanti-óceánban fehér. 48 fogókarja van, a szélsők a tengerfenéken nyugszanak, a belsők felfelé mutatnak.

Összetéveszthető: -

Előfordulás:Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Bretagne-spanyol partok), iszapos tengerfenéken, 6-60 m mélységig.

Táplálék: húsevő, áldozatait csalánmirigyei segítségével bénítja meg.

Szaporodás: ivaros, a nemek elkülönültek. Tojásai 310 µ nagyságúak.

Más: Néha Inachus rákokkal él szimbiózisban.

2010-07-15

Szabórák (gyapjasrák)

© photo
Dromia personata (Linneus, 1758)

Wollkrabbe (D), Dromia, cangrejo dormilón (E), Dromie, crabe-éponge, crabe-pierre, crabe-béret basque (F), Sponge crab, Teddy bear crab, sleepy crab (GB), Granchio facchino, granzo del capotto (I), Wollkrab, sponskrab (NL)

Felismerhető: Zömök, rövidlábú rák. Testét -ollók vége kivételével- sűrű kitinszőrzet borítja. Alapszíne barnás-bordó, ollóinak vége rózsaszínes. Hátpálcélja 10 cm hosszú is lehet. Szemei apróak, jól láthatóak. 5 pár lába van, az elsőn nagyméretű ollókkal, a második és harmadik pár vége éles, vágószerszámként használja. A negyedik és ötödik pár láb szintén kitinszőrrel borított, rövidebb, felfelé, a céphalothoraxra hajló. Végződésük befejezetlen ollóra hasonlít, horog alakú.

Összetéveszthető: A Földközi-tengerben nincs őshonos rák, mellyel összetéveszthető lenne. Olasz vizekben jelezték a Sternodromia spinirostris (Miers, 1881) jelenlétét - míg a kifejlett szabórák szélesebb, mint hosszabb, ez utóbbi szélessége és hossza megegyezik, és összetéveszhető a fiatal szabórákokkal. Az Atlanti-óceánban a Dromia marmorea (Forrest, 1974) hasonlít a szabórákra.

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai, sziklás, rejtőzködésre alkalmas üregekben gazdag aljzaton, sekély vízben, ritkábban kb. 130 m-ig.

Táplálék: apró férgek, etc.

Szaporodás: ivaros, nyár közepén. A tojások mérete 0,5 mm.

Más: A szabórák szivacsokat (pl. Suberites massa) vagy telepes zsákállatokat (pl. Aplidium conicum) vág ki az aljzatból, s az utolsó két pár láb segítségével a hátán tartja. A camouflage hatásos védekezési eszköz, a szabórákot kifejezetten nehéz észrevenni. Emellett a szivacsok olfaktív védelmet is jelentenek. Az áttelepített szivacsok és zsákállatok számára is jelent előnyöket az együttélés, gamétáikat jobban szét tudják szórni és a rák helyváltoztatásának köszönhetően több táplálékhoz jutnak. - Ragadozói: polipok, tengeri csillagok, barna fűrészes sügér.