Andresia parthenopea (Andres, 1883)
Tudományos név eredete: Angelo Andrès (1851-1934) olasz biológus, aki először írta le az Andresia parthenopeat. Nápoly neve az ókorban: Parthenopé - ahol először figyelték meg.
Grabende Anemone (D), Andresia (E), Andrésie (F), Burrowing anemone (GB), Attinia (I), Gravende anemoon (NL)
Felismerhető: 15-20 cm nagyságúra megnövő virágállat. Teste mélyen (25 cm-ig) a talajba ágyazódik. Színe a Földközi-tengerben barnás, Atlanti-óceánban fehér. 48 fogókarja van, a szélsők a tengerfenéken nyugszanak, a belsők felfelé mutatnak.
Összetéveszthető: -
Előfordulás:Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Bretagne-spanyol partok), iszapos tengerfenéken, 6-60 m mélységig.
Táplálék: húsevő, áldozatait csalánmirigyei segítségével bénítja meg.
Szaporodás: ivaros, a nemek elkülönültek. Tojásai 310 µ nagyságúak.
Más: Néha Inachus rákokkal él szimbiózisban.
Tudományos név eredete: Angelo Andrès (1851-1934) olasz biológus, aki először írta le az Andresia parthenopeat. Nápoly neve az ókorban: Parthenopé - ahol először figyelték meg.
Grabende Anemone (D), Andresia (E), Andrésie (F), Burrowing anemone (GB), Attinia (I), Gravende anemoon (NL)
Felismerhető: 15-20 cm nagyságúra megnövő virágállat. Teste mélyen (25 cm-ig) a talajba ágyazódik. Színe a Földközi-tengerben barnás, Atlanti-óceánban fehér. 48 fogókarja van, a szélsők a tengerfenéken nyugszanak, a belsők felfelé mutatnak.
Összetéveszthető: -
Előfordulás:Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Bretagne-spanyol partok), iszapos tengerfenéken, 6-60 m mélységig.
Táplálék: húsevő, áldozatait csalánmirigyei segítségével bénítja meg.
Szaporodás: ivaros, a nemek elkülönültek. Tojásai 310 µ nagyságúak.
Más: Néha Inachus rákokkal él szimbiózisban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése