Bugula plumosa (Pallas, 1766)Federmoostierchen (D),Briozoo plumoso (E),Bryozoaire plume (F), Feather-bryozoan (GB), Spiraalmosdiertje (NL)Felismerhető: 8-10 cm nagyságú, apró bokorra emlékeztető, leggyakrabban bézs színű telepes mohaállat (Bryozoa). Törzse erős, ágai spirál alakban rögzülnek, kétfelé osztódnak. A telepet alkotó egyedek eltérő szerkezetűek és ennek megfelelően más-más feladatot teljesítenek. Zoöcium: légzés, táplálékfelvétel és emésztés; mérete 0,5x0,2 mm. A stolók a telep gyökérszerű nyúlványai, amelyek nagyon egyszerű egyedekből állnak. Az aviculariák apróak (~120 μm), madárcsőrre emlékeztetőek, a zoöcium bejárata közelében, rövid nyakszerű nyélen találhatóak - feladatuk a védekezés és a planktonikus zsákmány megragadása.Összetéveszthető: Bugula turbinata - színe kevésbé élénk, ágai vastagabbak.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (É - Madeiráig), Földközi-tenger, kb. 50 m mélységig, szilárd, védett tengerfenéken.Táplálék: vízben lebegő szerves anyagmaradványok, baktériumok etc.Szaporodás: protandrikus hermafrodita, ivaros (belső megtermékenyítéssel) vagy ivartalan (bimbózással). A lárvák az ovicellákban fejlődnek ki, majd a környező szilárd aljzaton rögzülnek.Más: csupaszkopoltyús csigák ( például kék sallangcsiga (Janolus cristatus), Thecacera pennigera vagy Polycera faeroensis) tápláléka.
Lepidopus caudatus (Euphrasen, 1788)Tudományos név eredete: lepido [gr] pikkely és pes[lat] láb (hasúszó formájára utal), cauda [lat] farok.Degenfisch, Strumpfbandfisch (D), Pez cinto (E), Sabre (argenté), légipode, ceinture d'argent (F), Scabbardfish, silver scabbardfish (GB), Spada arzentina, lama d’argento (I)Felismerhető: teste hosszú ( akár 2 m-nél is nagyobb lehet), szalag alakú. Csupasz, ezüstös színű pigmentréteg borítja. Feje és szemei nagyok, álkapcsa erős, tépőfogai a másfél cm-t is meghaladhatják. A hátúszó szinte az egész testen végigvonul, az első 9 tüske kemény, hosszabb, a hasúszó visszafejlődött, pikkelyre hasonlít, a farokúszó apró, villásan vágott.Összetéveszthető: Trichiurus lepturus - farokúszója teljesen visszafejlődött; Aphanopus carbo - hátúszója középen kiöblösödik; Trachipterus trachypterus - hátúszó első tüskéje jóval hosszabb, feje rövidebb.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (a francia partoktól Szenegálig illetve Dél-Afrika vizei), Indiai-óceán, Csendes-óceán (Ausztrália és Új-Zéland, ill. Peru, Mexikó), nyílt vízben, 60 m-től egészen 600 m-ig (éjjelente sekélyebb vizekben is).Táplálék: halak, rákok, puhatestűek.Szaporodás: az ívási időszak földrajzi helyzettől függően változó (Adria: ősz, Észak-Afrika: tél vége, tavasz)
© photoCestus veneris Lesueur, 1813Venusgürtel (D), Cinturón de Venus (E), Ceinture de Vénus (F), Venus girdle (GB), Cinto di Venere (I)Felismerhető: a legnagyobb bordásmedúza. Teste oldalirányban megnyúlt, max. másfél méter hosszú, 5-8 cm széles és 1 cm vastag. Átlátszó, ritkábban kékes-lilásrózsaszínes árnyalatú, szalagra emlékeztet. Nyolc úszólemezes bordája közül négy hosszú, a testen teljesen végigfut, a másik négy jóval rövidebb és a tetőtájékot köti össze az orális régióval. A szájnyílás a hasoldalon középen található, tapogatói összeolvadtak, alig láthatóak.
A szájperem két oldalán finom tapogatófonalak alakultak ki. Oldalirányú hullámzással mozog.Összetéveszthető: Velamen parallelum - kisebb, max. 15 cm hosszúságú.Előfordulás: kozmopolita; meleg vizű tengerekben, nyílt vízben, ritkábban a partok közelében.Táplálék: zooplanktonok, melyeket enyvsejtekkel (colloblast) borított fogókarjai segítségével ragad meg.Szaporodás: hímnős, kizárólag ivarosan, külső megtermékenyítéssel. Nincs nemzedékváltakozásuk, sem rögzített alakjuk, cydippid lárvái jelentős metamorfózison esnek át.Más: nincsenek csalánsejtjei. - Rendkívül törékeny.Olvasnivaló: Richard Brehm
Janolus cristatus (Delle Chiaje,1841)
Antiopella (D, E, GB, I), Antiopelle (F), Blauwtipje (NL)
Felismerhető: max. 8 cm nagyságúra megnövő csupaszkopoltyús csiga. Teste hosszú, lapos, tejfehér-átlátszó, halvány narancssárga vagy bézs színű. Végükön kékes hátfüggelékei (cerata) egész testét befedik, fogókarja (rhinophora) végén fehér folt látható.
Összetéveszthető:Janolus hyalinus (Alder & Hancock, 1854) - biotópja megegyezik, méretre kisebb (max 1 cm).
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégiától Gibraltárig), Földközi-tenger, sziklás tengerfenéken, sekély vizektől jelentős vízmélységig.
Táplálék: legtöbbször Bugula sp. mohaállatok.
Szaporodás: hímnős, ivarosan. Petéi fonálszerűen rendezettek, egy-egy zacskóban több száz is található. A veligera-lárvák külső körülményektől függően kelnek ki: 10-12 °C-on kb. 3 hét múlva. Rövid planktonikus periódus után a tengerfenékre süllyednek, és apró sallangcsigákká fejlődnek.
Más: mivel étrendjét nem a más csupaszkopoltyús fajok által kedvelt hidraállatok alkotják, hanem a csalánsejtekkel nem rendelkező Bugula sp., így hátfüggelékei sem tartalmaznak táplálékból kivont cnydocitákat.
Cotylorhiza tuberculata Macri, 1778 Knollen, Spiegeleiqualle (D), Aguacuajada, acalefo encrespado, medusa de huevo frito (E), Méduse oeuf au plat (F) Egg jellyfish (GB)Felismerhető: korong alakú, középen megvastagodó ernyője sárgás színű. Nincs fátyla. Átmérője elérheti a 40 cm-t. A sárgás-fehéres szájkarok rövidek, tövüknél összenőttek, végüknél bodrosak. A szájkarok lilás-fehéres színűek és kékes szemölcsszerű dudorban végződnek.Összetéveszthető: --Előfordulás: Földközi-tenger, általában a vízfelszín közelében.Táplálék: apró planktonok.Szaporodás: két életalak jellemzi. A kifejlett egyedek ivarosan szaporodnak. A kikelt planula-lárvák rövid pelágikus periódus után az aljzaton rögzülnek, ahol polipokká alakulnak. Első alakja apró, 5-10 mm nagyságú. Kedvező feltételek mellett nyolc tapogatót növeszt (második fázis), majd pár hét alatt kifejlett medúzává válik.Más: csápjai gyakran nyújtanak védelmet halivadékoknak (pl. nagyszemű durbincsok (Boops boops (Linnaeus, 1758), fattyúmakrélák (Seriola sp.) )- Csalánmérge nem erős.
©photo Anne Frijsinger & Mat Vestjens, 2006szinoníma: Cerianthus solitarius (Rapp, 1829)Zylinderrose (D), Cerianto (E), Cérianthe solitaire (F) Cylinder anemone, tube anemone (GB), Cerianto, ardichella, flore di mare (I), Kokeranemone (NL) Felismerhető: átmérője elérheti a 30 cm-t, lakócsöve sima, csúszós felületű, nagyobb mélységben 20-40 cm-re is kiemelkedhet, part közeli sekély vizekben azonban teljesen a homokba ágyazott. Külső, három jól megkülönböztethető szinten rendezett hosszú tapogatókarjai gyakran világosak, vagy átlátszóak, sávokkal (fehér, világoszöld, barna, kékes) átszeltek - de egy- vagy kétszínű egyedekkel is találkozhatunk. A belső tapogatókarok rövidek, eltakarják a szájnyílást. Képes a helyváltoztatásra és új lakócső készítésére. Csalánmérge erős.Összetéveszthető:csöves tengeri rózsa (Cerianthus membranaceus) - nagyobb, tapogatói hosszabbak, számosabbak, csalánmérge gyengébb. Pachycerianthus dohrni (Beneden, 1924) - nagyobb, főleg olasz vizekben. Arachnanthus oligopodus - kisebb, kevesebb tapogatókar, kizárólag éjjel látható, és félénkebbb, mint a magányos tengeri rózsa.Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti-középső partjai, erős áramlatoktól mentes homokos aljzaton, árapály-zónán kívül, 2-50 m mélységig.Táplálék: planktonok, szerves maradványok, néha apró rákok, halivadékok.Szaporodás: ivaros: szukcesszív hermafrodita, idővel nősténnyé alakul. A megtermékenyítés nyíltvízi, a cerinula-lárvák kb egy hét pelágikus kaland után rögzülnek az aljzaton. (előfordulhat nyíltvízi önmegtermékenyítés is, noha nem jellemző). Ivartalan: osztódással.
