2010-09-11

kék sallangcsiga

Janolus cristatus (Delle Chiaje,1841)

Antiopella (D, E, GB, I), Antiopelle (F), Blauwtipje (NL)

Felismerhető: max. 8 cm nagyságúra megnövő csupaszkopoltyús csiga. Teste hosszú, lapos, tejfehér-átlátszó, halvány narancssárga vagy bézs színű. Végükön kékes hátfüggelékei (cerata) egész testét befedik, fogókarja (rhinophora) végén fehér folt látható.

Összetéveszthető:Janolus hyalinus (Alder & Hancock, 1854) - biotópja megegyezik, méretre kisebb (max 1 cm).

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégiától Gibraltárig), Földközi-tenger, sziklás tengerfenéken, sekély vizektől jelentős vízmélységig.

Táplálék: legtöbbször Bugula sp. mohaállatok.

Szaporodás: hímnős, ivarosan. Petéi fonálszerűen rendezettek, egy-egy zacskóban több száz is található. A veligera-lárvák külső körülményektől függően kelnek ki: 10-12 °C-on kb. 3 hét múlva. Rövid planktonikus periódus után a tengerfenékre süllyednek, és apró sallangcsigákká fejlődnek.

Más: mivel étrendjét nem a más csupaszkopoltyús fajok által kedvelt hidraállatok alkotják, hanem a csalánsejtekkel nem rendelkező Bugula sp., így hátfüggelékei sem tartalmaznak táplálékból kivont cnydocitákat.

Nincsenek megjegyzések: