2010-09-03

magányos tengeri rózsa

©photo Anne Frijsinger & Mat Vestjens, 2006
Pachycerianthus solitarius (Rapp, 1829)
szinoníma: Cerianthus solitarius (Rapp, 1829)

Zylinderrose (D), Cerianto (E), Cérianthe solitaire (F) Cylinder anemone, tube anemone (GB), Cerianto, ardichella, flore di mare (I), Kokeranemone (NL)

Felismerhető: átmérője elérheti a 30 cm-t, lakócsöve sima, csúszós felületű, nagyobb mélységben 20-40 cm-re is kiemelkedhet, part közeli sekély vizekben azonban teljesen a homokba ágyazott. Külső, három jól megkülönböztethető szinten rendezett hosszú tapogatókarjai gyakran világosak, vagy átlátszóak, sávokkal (fehér, világoszöld, barna, kékes) átszeltek - de egy- vagy kétszínű egyedekkel is találkozhatunk. A belső tapogatókarok rövidek, eltakarják a szájnyílást. Képes a helyváltoztatásra és új lakócső készítésére. Csalánmérge erős.

Összetéveszthető:csöves tengeri rózsa (Cerianthus membranaceus) - nagyobb, tapogatói hosszabbak, számosabbak, csalánmérge gyengébb. Pachycerianthus dohrni (Beneden, 1924) - nagyobb, főleg olasz vizekben. Arachnanthus oligopodus - kisebb, kevesebb tapogatókar, kizárólag éjjel látható, és félénkebbb, mint a magányos tengeri rózsa.

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti-középső partjai, erős áramlatoktól mentes homokos aljzaton, árapály-zónán kívül, 2-50 m mélységig.

Táplálék: planktonok, szerves maradványok, néha apró rákok, halivadékok.

Szaporodás: ivaros: szukcesszív hermafrodita, idővel nősténnyé alakul. A megtermékenyítés nyíltvízi, a cerinula-lárvák kb egy hét pelágikus kaland után rögzülnek az aljzaton. (előfordulhat nyíltvízi önmegtermékenyítés is, noha nem jellemző). Ivartalan: osztódással.


Nincsenek megjegyzések: