Pávaszemes nyálkáshal

©photo 

Salaria pavo (Risso, 1810)

Pfauenschleimfisch (D), Gallerbo (E), Blennie-paon (FR), Peacock blenny (GB), Bavosa pavone (I)

Felismerhető: Kb 13 cm nagyságúra megnövő nyálkáshal. Teste oldalról lapított, kékkel szegélyezett sötét keresztcsíkokkal. A szem mögött kékkel vagy rózsaszínnel szegélyezett folt látható. A hímek színe halványabb, fejüket tarajszerű kinövés díszíti.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger, Fekete-tenger, sekély vizekben, köves-homokos-tengerifüves aljzaton.

Összetéveszthető: baziliszkusz nyálkáshal (Salaria basilisca) - szem mögötti folt alakja eltérő. szfinx nyálkáshal (Aidablennius sphynx) - hátúszója magasabb.

Táplálék: algák, kagylók, férgek, halikra, apró rákok

Szaporodás: ívása május-júliusra esik. A területüket védő hímek gondoskodnak a fészek őrzéséről.

Más: képes elviselni a csak 5 ‰ sótartalmat is. - Ivari dimorfizmus : a tarajszerű kinövés csak a hímeknél van jelen.

Áttetsző bunkós zsákállat

©photo

Clavelina lepadiformis (Müller, 1776)

Durchscheinende Seescheide (D), Grande claveline, (F), Transparent seasquirt (GB), Clavelina (E, I)

Felismerhető: helytülő, áttetsző telepes zsákállat. Három fehér gyűrű és két fehér csík jellemzi. Egyedei kb. 4 cm nagyságúak, a telep max. 15-20 cm átmérőjű szőnyeget alkot. Testének hegyén található bevezető- és a lentebb elhelyezkedő kivezető nyílás egyaránt fehér gyűrűvel szegélyezett. Jól kivehető kopoltyúbelén 10-17 nyílás található.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger nyugati vizei, sziklás aljzaton rögzülve, kb. 50 m mélységig.

Összetéveszthető: Clavelina dellavallei  - kékes árnyalatú, kopoltyúbelén 13-17 nyílással.  Pycnoclavella nana  - kisebb méretű, kopoltyúbelén 6-8 nyílás található. Diazona violacea  - telepe sűrűbb, zöldes-sárgás színű.

Táplálék: lebegő szerves részecskékkel, mikroszkopikus élőlényekkel táplálkozik

Szaporodás: Váltivarúak (a télen kialakult lárvák év elején rögzülnek és nyár végére válnak ivaréretté), de ivartalanul is szaporodnak (sztrobiláció). 

Más: legfőbb ragadozói a laposférgek.

fekete géb

Gobius niger Linnaeus, 1758

Schwartzgrundel (D), Chaparrudo, gobio robusto (E), Gobie noir (F), Black goby (GB), Ghizzo nero (I) 

Felismerhető: nagytermetű géb, 18-20 cm nagyságot is elérheti. Két hátúszó jellemzi, az első kicsúcsosodik (a hímeknél a második és a harmadik tüske kifejezetten magas), külső szélén sötét folttal. Színe változó, sötéten márványozott, a hímek gyakran szinte teljesen feketék.

Összetéveszthető: Gobius paganellus - az első hátúszó tetején narancssárgás-sárgás színnel szegélyezett; Gobius roulei - kisebb méretű (8 cm), első hátúszóján nincs folt.

Előfordulás: Földközi-tenger, Fekete-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai; sekély partközeli (sószegény) vizekben (10-15 m, ritkán akár 75 m mélységig), homokos-iszapos vagy tengerifű borította aljzaton.

Táplálék: ízeltlábúak, férgek, kagylók, lárvák, ivadékhalak.

Szaporodás: ívása március-szeptemberre esik. A hímek fészket készítenek és az ivadékok kikeléséig őrzik azt.

Más: a hímek egy része más szaporodási taktikát választ, és a fészket őrző hímek figyelmét kijátszva termékenyíti meg a lerakott ikrákat - ezeknél az egyedeknél az első hátúszó rövidebb, mint a fészket őrzőknél. - Területét védi a betolakodóktól, az odasodródott törmeléket a szájában hordja el a fészek bejáratától (ideértve a véletlenül arra járó remeterákokat is).