2011-08-16

sárgafejű géb

Gobius xanthocephalus Heymer & Zander, 1992

Gelbkopf-Grundel (D), Gobi de cap daurat (E), Gobie à tête jaune (FR), Golden goby (GB), Ghiozzo dorato (I)

Felismerhető: hosszúkás testű, vöröses csíkokkal-foltokkal tarkított világos alapszínű, max 9-10 cm nagyságú gébfaj. két jól megkülönböztető hátúszó jellemzi, hasúszói tapadókoronggá nőttek össze. Feje élénksárga, szemei nagyok, közelülőek.

Összetéveszthető
: Gobius auratus - egész teste aranysárga; egyes sárgafejű gébek színezete hasonló lehet.


Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Észak-Spanyolország - Kanári szigetek), Földközi tenger, legtöbbször 5-20 m között, de ritkán mélyebben (akár 80 m), sziklás vagy tengerifűvel borított aljzaton.

Táplálék: férgek, csigák, rákok.

Szaporodás: váltivarú. Íváskor a hím fészket készít, melyet egészen a lárvák kikeléséig őriz.

Más: éjjel színezete jelntősen megváltozik: testén sötét függőleges sávok jelennek meg.

2011-08-11

tengeri datolya, kődatolya

Lithophaga lithophaga (Linnaeus,1758)
Tudományos név eredete: lithos [gör] - kő, phago [lat] - enni.

Stein Dattel, Seedattel (D), Dátil de mar (E), Datte de mer (FR), European date mussel, date shell (GB), Dattolo de piera, dattero marino, forapietre (I)

Felismerhető: 5-12 cm nagyságú, szimmetrikus, hosszúkás, kívül barnás, belül szürkéskék héj jellemzi.

Összetéveszthető: - (a biotópján osztozó Pholas dactylus és Barnea candida kagylóhéja fehéres)

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (portugál partok - Angola), Földközi-tenger, sekély mélységtől egészen 25 méterig, mészkőben gazdag aljzaton vagy tömör üledékben, faszerkezetekben, esetenként élő kőalga (Lythophyllum) vagy pázsitkorall-telepekben (Cladocora caesposita).

Táplálék: fitoplanktonok és a vízben lebegő organikus maradványok.

Szaporodás: váltivarú, nyíltvízi megtermékenyítéssel. Lárvái planktonikusak, kb. 260 µm méretet elérve rögzülnek az aljzaton. Növekedése lassú, ötven évnél tovább is élhet.

Más: más, a kemény aljzatba ágyazódó kagylóktól eltérően (lásd pl. Pholas dactylus) a mechanikusan megoldás helyett kémiai úton, a köpenymirigye által termelt sav segítségével fúrja ki járatát. - Főbb ragadozói a közönséges polip (Octopus vulgaris) és az osztrigafarkas (Marthasterias glacialis). - Egyes országokban (pl. Franciaország) védett faj.

2011-08-07

* mikroszkopikus trópusi algafaj


ostreopsis ovata Fukuyo 1981

Az algák jelenlétére utal a víz felszínén úszó hab és a vízben lebegő zselatinszerű anyag vagy napfényben pirosasnak tűnő pelyhek. A tengerfenékre ülepedve hártyaszerűen bevon mindent.
A tünetek (torokfájás, szemviszketés, könnyezés, orrdugulás, láz, hányinger, légzési nehézség, bőrkiütések) kb. 2-4 órával a fürdőzés után jelentkeznek, és 24-48 óra alatt múlnak el. A tengerparton tartózkodók (strand, horgászás, hajó) szintén produkálhatnak pszeudo-influenzás tüneteket a vízpermet belélegzése miatt.
A tenger gyümölcsei, tengeri sünök, halak nagyobb koncentrációban tartalmazhatják az ostreopsis toxinját (palytoxin).

2011-08-04

európai homár

Homarus gammarus Linnaeus, 1758

Europäischer Hummer (D), Bogavante (E), Homard européen (FR), European lobster (GB), Gambero marino (I)

Felismerhető: 25-50 (ritkábban 60) cm nagyságú, súlya elérheti a 8 kg-ot. Páncélja kékes árnyalatú, ollói nagyméretűek és aszimetrikusak, széleiken fehéres szegélysávval. Két pár tapogatója narancsszínű.

Összetéveszthető: - az amerikai homár (Homarus americanus) nem fordul elő európai vizekben; színe zöldes-barnás, ollói szélesebbek, laposabbak.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Marokkó), Földközi tenger, Fekete-tenger, 20-100 m mélységben, hajóroncsok alatt, sziklás aljzaton, nappal a sziklamélyedésekbe rejtőzve.

Táplálék: férgek, csigák, tüskésbőrűek, halak, rákok, ritkábban moszatok, elhullott állatok.

Szaporodás: váltivarú, szaporodása a vedlés utáni időszakra esik. A megtermékenyített petéket a nőstény több (7-10) hónapon keresztül magán hordozza, kikelésük május-júniusra esik. A kikelt lárvák több hónapon keresztül nyíltvízi életmódot folytatnak.

Más: agresszív, a nála kisebb méretű betolakodókat kíméletlenül elkergeti féltékenyen őrzött területéről. - magányos, csak reprodukciós időszakban tűri meg fajtársait. - Az európai homár élete első évében átlagosan tízszer vedlik, a második évben háromszor-négyszer, majd egyre ritkábban, amint növekedési ritmusa lelassul. - Éjszakai merüléseken figyelhető meg a legjobban. - Védett faj, a 30 cm-nél kisebb példányok nem eladhatóak. - Ollói rendkívül erősek, az óvatlan búvár könnyen elvesztheti ujját a homárral való találkozáskor.

2011-07-30

szétterülő vörösmoszat / kőalga

Lithophyllum frondosum (Dufour) G. Furnari, Cormaci & Alongi
Tudományos név eredete: lith- [gör] - kő, phyll- [gör] - levél; frondosum [lat] - levél formájú.
Érvénytelen tudományos név: Pseudolithophyllum expansum

Lithophyllum (E), Litophylle touffu, algue coralligène (F), Stone-leaf (GB), Litofillo (I)

Felismerhető: rózsaszín-lilás, a sziklás aljzatot bevonó mészfelhalmozó moszatfaj, mely jelentős alkotóeleme a Földközi-tengerre jellemző korallfenék és vörösalga-ágyaknak. Lemezei vékonyak (1-2 mm), lekerekített szélűek.

Összetéveszthető: Lithophyllum cabiochiae - kevésbé törékeny, lemezei hullámosak.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Mauritánia-Marokkó), Földközi-tenger, ausztrál vizek, fényvédett területeken, sziklás aljzaton, 20-60 m mélységben.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás: váltivarú, a gaméták kifejlődése nyárra esik.

Más: a sziklás felületről könnyen leválik, ne manipuláljuk!

2011-07-26

Monterey Bay Aquarium

886 Cannery Row, Monterey

dec. 25. kivételével minden nap nyitva
nyitvatartás:
H-P : 10 h - 18 h
(tél: 10 h - 17 h)
Sz-V : 9:30 H - 20 H

Belépő:
felnőtt jegy - 29,95$
gyerek jegy (3 - 12) - 19,95$

2011-07-18

hosszúcsíkos nyálkáshal

Parablennius rouxi (Cocco, 1833)
Tudományos név eredete: blennos [gör] - a nyálkás testfelületre utal; Jean-Louis-Florent-Polydore Roux (1792-1833), francia természettudós.

Streifen-Schleimfish (D), Babosa de Roux (E), Blennie de roux, baveuse blanche (F), Long-striped blenny, striped blenny (GB), Bausa janca, bavosa Bianca (I)

Felismerhető: hosszú, vékony testű, max. 8 cm nagyságúra megnövő nyálkáshal. Alapszíne sárgásfehéres, hosszanti, szemig érő sötét csík szeli át, szája körül halvány kékes vonalakkal. Egyetlen hátúszója hosszú, szögletes, a hímeknél zöldes-kékesfekete foltot figyelhetünk meg a tövénél. Szeme fölött egy-egy, 3-4 elágazással bíró tapogató látható, mely a hímeknél hosszabb.

Összetéveszthető: Parablennius pilicornis - csíkos színváltozata hasonlít a hosszúcsíkos nyálkáshalra, de feje és teste sokkal masszívabb. Gobius vittatus - a gébekre jellemzően két hátúszója van, és nincsenek tapogatói.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Dél-Portugáliáig), Földközi-tenger északi vizei, 40 m mélységig, sziklás tengerfenéken.

Táplálék: moszatok, rákok, férgek.

Szaporodás: ivaros; ívása május-júliusra esik. A hímek kikelésig gondozzák a megtermékenyített ikrákat.

2011-07-14

sárga bizarrcsiga

Tylodina perversa (Gmelin, 1791)

Gelbe Tylodina (D), Tylodina amarilla (E), Tylodine jaune (FR), Yellow tylodina, yellow umbrella slug (GB), Tilodina gialla (I)

Felismerhető: Élénksárga színű, 3-5 cm nagyságú, fején két nagyméretű (rhinophora) és két rövidebb, a száj közelében elhelyezkedő tapogatót viselő csigafaj. Szemei nehezen kivehetőek, a nagy méretű tapogatók tövénél találhatóak. Háza barnás színű, szélein halványabb vonalakkal vagy foltokkal, elcsökevényesedett, formájában a csészecsiga-fajok házára hasonlít. Mérete miatt nem tud visszahúzódni a házába. Jobb oldalán jól kivehető a tollszerű kopoltyú.

Összetéveszthető: - (az ugyanazon családhoz tartozó, s életterén is osztozó Umbraculum umbraculum masszívabb, háza laposabb és kisebb, színe narancsos-barnás.)

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Brit-szigetek - Kanári-szigetek), Földközi-tenger, legtöbbször sárga kémény- (Aplysina aerophoba) vagy Aplysina cavernicola szivacsokon, melyek kb 15 m mélységig fordulnak elő, nagyobb mélységben (50 m-ig) más szivacs és vörösmoszat fajokon is megfigyelhetjük.

Táplálék: szivacsok (főleg a sárga kéményszivacs) és a szivacsokban élő szimbionta moszatok.

Szaporodás: sárgás színű, néhány cm hosszúságú szalagba lerakott tojásai nehezen kivehetőek a táplálékul szolgáló szivacsokon.

Más: színét a táplálékul-lakóhelyül-bölcsödéül szolgáló szivacsoknak köszönheti (uranidin). - A táplálékával együtt szervezetébe került alkaloidák védekezésül szolgálnak.

2011-07-09

zebradurbincs

Diplodus cervinus cervinus (Lowe, 1838)
Tudományos név eredete: diplo [gör]- dupla, odontos [gör] - fog; cervinus [lat] - szarvas

Fünfbinderbrasse (D), Sargo soldato, sargo breado, bedao (E), Sar tambour (FR), Zebra seabream (GB), Sarago faraone (I)

Felismerhető: 10-40, max. 55 c, nagyságúra megnövő, ovális, oldalról lapított testű hal. Alapszíne ezüstszürke, öt többé-kevbésbé sötét keresztsáv szeli át. Ajkai vastagok. Egyetlen hátúszója van. Íváskor a szem alatt sárgás folt jelenhet meg.

Összetévesztető: -

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, ritkábban Földközi tenger, ivadékhalként sekély partközeli vizekben, a kifejlett egyedek a mélyebb vizeket kedvelik (általában 10-40 m, de egészen 300 m mélységig).

Táplálék: Ivadékkorában mindenevő, a kifejlett egyedek tengeri sünökkel, kagylókkal, férgekkel, rákokkal táplálkozik.

Szaporodás: kb. két éves korában váli ivaréretté. Előbb hím, majd kb. öt éves korában nemet vált. Ívása március-májusra esik.

Más: Nappal aktív, éjjel az aljzaton alszik. - Európai vizekben a 23 cm-nél kisebb egyedek kifogása tilos.

2011-07-04

közönséges agancsszivacs

Axinella polypoides Schmidt, 1862

Fingerschwamms (D), Axinelle commune, éponge corne de cerf (FR), Yellow antlers sponge (GB)

Felismerhető: sárgás-narancsos színű, agancs- vagy bokorformájú szivacs. Nagysága esetenként elérheti az 1 m-t, leggyakrabban kb. 60 cm. Kivezető nyílásai csillag- vagy köralakban rendeződnek.

Összetéveszthető: más Axinella szivacsok; Axinella verrucosa - a kivezető nyílások nem rendeződnek szabályosan, leginkább barlangokban, bemélyedésekbenm szilárd aljzaton rögzülve fordul elő. Axinella canabina - kisebb méretű (30 cm).

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán, fényvédett helyeken, sziklamélyedésekben, sziklafalakon, 10-100 m mélységben.

Táplálék: planktonok, szerves anyagmaradványok.

Szaporodás: ivarosan (hímnős) vagy ivartalanul (bimbózással), más szivacsfajtákkal megegyezően.

Más: formája a környezettől (hullámverés, áramlatok, etc.) függ. - gyakran kolonizálja a sárga kéregkorall (Parazoanthus axinellae).

2011-06-30

szakállas kagyló

© photo Dominique Horst
Barbatia barbata (Linnaeus, 1758)

Arca barbada, arca pelosa (E), Arche barbue (FR), Hairy ark, ark clams (GB)

Felismerhető: 4-5 cm nagyságú, vörösesbarnás szín jellemzi. A kagylóhéjat barna, durva szőrök borítják, melyek a héjak szélén hosszabbak. Talpa kisméretű, hasi, köpenye nyitott, szélén elcsökevényesedett szemekkel.

Összetéveszthető: Noé bárkája (Arca noae) - nagyobb méretű (8-11 cm), nem borítják szőrök. Arca tetragona - héja négyszögletes, kisebb, törékenyebb.

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkó, Portugália), kb 300 m mélységig, bisszusfonalaikkal a sziklás aljzathoz rögzülve.

Táplálék: táplálékát a köpenyén belül, a kopoltyún található apró csillók segítségével tengervízből szűri ki.

Szaporodás: váltivarú, a megtermékenyítés nyíltvízi. Lárvái planktonikusak.

2011-06-25

márványos zsibbasztórája

© photo
Torpedo marmorata Risso, 1810
Marmelzitterrochen, Mamorrochen (D), Tembladera, tremolina marmol (E), Raie-torpille (FR), Marbled electric ray (GB), Torpedine marezzata (I)
Felismerhető: Barnás-márványozott színezetű, 80-100 cm nagyságúra megnövő rájafaj. Formája köralakú, farkúszója kifejlett, két hátószója közül az első valamivel nagyobb. Kopoltyúrései a hasoldalon, a száj mögött találhatóak, a fecskendőlyukak a szem mögött helyezkednek el.
Összetéveszthető: Torpedo nobiliana - színe feketés-lilás, nem márványozott. Torpedo alexandrinsis - teste hosszabb és keskenyebb. Torpedo torpedo - öt kékes folt látható a testén, s alapszíne egyöntetű, nem márványozott.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Északi-tengertől a Guineai-öbölig), Földközi tenger (Adria, Szardínia, Szicília kivételével), partközeli sekély vizektől 100 m mélységig, homokos-törmelékes aljzat vagy tengerifűmezők és sziklás tengerfenék találkozásánál.

Táplálék: főleg aljzatlakó apró halak, ritkábban rákok és tintahalak, melyeket a törmelékes-homokos aljzatba rejtőzve áramütéssel bénít meg.

Szaporodás: váltivarú, ívása a Földközi-tengerben október-decemberre esik. A megtermékenyítés belső, a nőstény 8-10 hónappal később 2-30 eleven ivadékot hoz a világra.

Más: Áramtervelő szerve emberre nem feltétlenül veszélyes, de fájdalmas áramütést okozhat (akár 45-80 V). Az áramtervelő szerv páros, vese alakú, ún. electrocytákból áll. A márványos zsibbasztórája képes sorozatban több áramütést produkálni, de ezek intenzitása folyamatosan csökken, majd valamennyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy újra 'feltöltődjön'. - Éjjelente vadászik, a
homokos talajba rejtőzve nehezen észrevehető. Korán kelő és figyelmes sznorkelozók a homokból kikandikáló fecskendőlyukak segítségével találhatnak rá, a még szerencsésebbek keresztezhetik útját, amint a vadászat végeztével a sziklás partszakasz üregeiben keres nappali menedéket.- Évszaktól függően migrál.

2011-06-20

kékfoltos tapadóhal / kékfoltos pajzsoshasú hal

Lepadogaster lepadogaster (Bonnaterre, 1788)
Tudományos név eredete: Antoine Gouan (1733-1821) francia botanista, a Historia Piscicum c. mű szerzője, ahol többek között megalkotta a Lepadogaster nemet. Lepa [gör] - kő, kavics; gaster [gör] - has, gyomor.

Ansauger, Bandschild, Blaufleck-Schildfisch (D), Pega roques, chafarrocas (E), Lépadogaster, poisson-ventouse, porte-écuelle (FR), Shore clingfish, cornish sucker (GB), Succiascoglio, azzeccaprete (I)
Felismerhető: Lapos, hosszú, kacsacsőrre emlékeztető fejű, 5-8 cm hosszúságú hal. Alakja az ebihalakhoz hasonlít. Alapszíne barnás-vöröses vagy zöldes, sötét foltokkal szórt, fejtetőn két jól kivehető, kék folttal. A mellúszók átalakultak hasi tapadókoronggá. A fejen két apró tapogató látható.

Összetéveszthető: Lepadogaster zebrina - az Atlanti-óceán keleti partjain honos, sötét sávok díszítik. angol tapadóhal (Lepadogaster candolii) - nincsenek tapogatói, sem kék folt a fejtetőn, és a kopoltyúfedőn-zöldes-narancsos foltok láthatóak.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Brit-szigetek - Szenegál), Fekete-tenger, Földközi-tenger, csekély mélységben (max. 10m), fényvédett helyeken, kövek alatt, sziklabemélyedésekben. Tapadókorongjának köszönhetően képes az erős hullámverésben is a rejtekhelyül választott kövekhez tapadni.

Táplálék: húsevő, éjszaka vadászik apró rákokra, kagylókra, ivadékhalakra.

Szaporodás: váltivarú. Ívása tavaszra-nyárra esik. A több nőstány által azonos helyre lerakott aranyszínű ikrákat a hím megtermékenyíti, majd kikelésig (kb. két hét) őrzik.


Más: a magyar elnevezések
(csukacsőrös gébről, csőrös csukagébről, tapogatóhalról) változatosak, és helyenként pontatlanok.

Olvasnivaló: http://www.fnz.at/fnz/forum/phpBB2/viewtopic.php?f=24&t=548

2011-06-15

rostás tengeri rózsa

Aiptasia mutabilis (Gravenhorst, 1831)

Grüne Aiptasie (D), Ortiga blanca, anemona trompeta, aiptasia marrón (E), Aiptasie verte, anémone trompettem anémone de verre (FR), Trumpet anemone, green aiptasia (GB), Anemone bruno (I)

Felismerhető: Teste ritkán látható, legtöbbször sziklarepedésekben rejtőzik, kb. 12 cm hosszúságú, átmérője kb. 3 cm. Karjai 6 cm hosszúságúak, végük felé kihegyesedőek, hat koronába rendeződve, színük átlátszó-barnás, márványos rajzolatú.

Összetéveszthető: Aiptasia diaphana - méretre lényegesen kisebb (átmérője 3 cm), sokkal sekélyebb vizekben fordul elő.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (angol - kelet-afrikai partok), Földközi-tenger, 50 m mélységig, szilárd aljzaton vagy nagyméretű moszatokon rögzülve.

Táplálék: apró rákok, férgek, melyeket csalánmérge segítségével bénít el.


Szaporodás: váltivarú, ivarosan - júniustól októberig. ivartalanul - leválasztódással.


Más: találkozhatunk albínó egyedekkel. - Veszély esetén ragadós, csalánmérget tartalmazó vékony szálakat bocsát ki. - Gyakran él szimbiózisban az ametiszt társuló garnélával (Periclimenes amethysteus). - Színe a szimbionta zooxanthella moszatoktól függ. - Helyváltoztatásra képes.

2011-06-10

japán sargassum moszat

Sargassum muticum (Yendo) Fensholt

Japanisher Beerentang (D), Sargazo japonés (E), Sargasse japonaise (F), Japanese sargasso weed, japweed (GB), Japans bessenwier (NL)

Felismerhető: sárgás-zöldestől barnás-vöröses, bokorszerűen elágazó barnamoszatfaj. Hajlékony, erős szerkezetű, ágacskáin jól látható, 2-6 mm átmérőjű, a lebegésben közreműködő ovális aerocisztákkal, A fiatal ágacskákon álleveleket figyelhetünk meg.

Összetéveszthető: közönséges sargassum moszat (Sargassum vulgare) - csak a Földközi-tengerben fordul elő, kisebb, aerocisztái gömb alakúak. Cystoseira baccata - színre és méretre különbözik. Cystoseira tamariscifolia - érintése szúrós, kisebb, kékes árnyalattal.

Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger északnyugati vizei, Csendes-óceán (Japán, Korea), 20 m mélységig, homokos, üledékkel borított tengerfenéken.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás:ivaros, monogenetikus, május-szeptemberben. - A hullámverés által leszakított ágdarabok kilométerekkel távolabb is képesek kihajtani.

Más: A hetvenes években osztriga-importtal (Crassostrea gigas) kerül az európai vizekbe. - Jól tűri a hőmérséklet és a sótartalom változását. - Rendkívül gyors elterjedése a flóra kárára történt, kiszorítja a honos fajokat, mint pl. Saccharina latifolia vagy Himanthalia elongata. -



2011-06-05

leopárdgéb

Thorogobius ephippiatus (Lowe, 1839)

Leopardengrundel (D), Gobi lleopart, pez leopardo (E), Gobie léopard (F), Leopard-spotted goby, leopard goby (GB), Ghiozzo leopardo, ghiozzo a macchie di leopardo (I)

Felismerhető: fehér alapszínen testén barnás, fején kisebb narancsos foltokat viselő gébfajta. Más gébekhez hasonlóan két hátúszója van, melyeken két-három hosszanti narancsos sáv látható. Az első hátúszó hátsó végén egy sötét folt található. Szeme sötétzöld színű. 10-13 cm nagyságúra nő meg.

Összetéveszthető: -, a Thorogobius macrolepis foltjai sokkal halványabbak, és mérete is jelentősebb kisebb.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partoktól Marokkóig), Földközi-tenger, búvóhelyben bővelkedő, sziklás, bemélyedésekkel, barlangokkal szabdalt területek közelében, kavicsos-homokos aljzaton, kb. 40 m mélységig.

Táplálék: algák, férgek, kagylók, lárvák, apró rákok.

Szaporodás: váltivarú, az ívás májusra esik. A sziklamélyedésekben lerakott és megtermékenyített ikrákat kikelésig a hímek őrzik.

2011-05-30

kék kéregszivacs

Terpios gelatinosa Bowerbank, 1866)
Tudományos név eredete: terpios [gör] - gyanta; gelatinosa [lat] - utal zselatinszerű állagára.
(érvénytelen tudományos név: Terpios fugax - e szivacsfajta csak a Karib-tengerben fordul elő.)

Blauer Krustenschwamm (D), Eponge encroûtante bleue (F), Blue encrusting sponge (GB), Blauwe korstspons (NL)

Felismerhető: sima, síkos tapintású, sárgástól a barnásig terjedő színű, gyakran kék árnyalatú kéregszivacs. Kiterjedése nem haladja meg a néhány négyzetcentimétert, vastagsága pár milliméter. Színét két faktor befolyásolja: a vele szimbiózisban élő algák és a choanocytákban jelen levő pigmentanyagok. Kivezető nyílásai apróak, szabad szemmel nem kivehetőek.

Összetéveszthető: Hymedesmia paupertas - osculumok jól kivehetőek, nagyobb mélységben is előfordul.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partvidéke (Bretagne-Portugália), Földközi-tenger, leggyakrabban szilárd aljzaton, ritkábban algákon, hidraállatokon, más szivacsokon rögzülve, max. 70 m mélységig.

Táplálék: baktériumok, egysejtű algák, szerves anyaghulladékok.

Szaporodás: más szivacsfajokhoz hasonlóan ivarosan vagy ivartalanul, bimbózással.

2011-05-24

nagy féregcsiga

Serpulorbis arenarius (Linnaeus, 1767)
Tudoményos név eredete: serpula [lat] - kígyócska, orbis [lat] - kör; arenarius [lat] - homoki
(a Serpulorbis arenaria használata elírás eredménye)
Grosse Wurmschnecke, Riesenwurmschnecke (D), Caracol vermiforme (E), Grand vermet (F), Giant worm-shell (GB), Vermetide grande (I), Grote wormslag (NL)

Felismerhető: sárgás-szürkés, szabálytalanul csavarodó cső alakú házának átmérője 10-15 mm. Nincs operculuma. A cső dugóhúzószerűen jobbra csavarodik, belseje halványan csíkozott, gyöngyházfényű. A csiga egyetlen látható része az elcsökevényesedett, helyváltoztatásra nem alkalmas pirosas, sárgásfehér foltokkal szórt láb. Házát gyakran borítja másoldlagos fóna.

Összetéveszthető: más féregcsigák; Vermetus triquetrus - kisebb (cső átmérője 4-6 mm), operculuma konkáv. Tenagodus obtusus - balos féregcsiga, földközi-tengeri jelenléte kérdéses. Vermetus semisurrectus - rendkívül nehezen különböztethető meg. Egyes gyűrűsférgek, Serpula sp. és Protula sp.; visszahúzódott állapotban mindkettő üresen hagyja a cső felső részét, míg a nagy féregcsiga lába mindig kivehető marad, s a cső belsejének csíkozása és gyöngyház borítása szintén csak rá jellemző. A Serpula sp. esetében operculum is megfigyelhető.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Kanári-szigetekig), Földközi tenger, kemény aljzaton rögzülve.

Táplálék: a láb kiválasztotta nyálkás váladékba ragadó mikroplanktonok, szerves anyagrészecskék.

Szaporodás: váltivarú, július - decemberre esik. A fiatal egyedek háza még szabályos, kifejlődve a csavarulatok elválnak egymástól.

Más: az üres házak színe mészfehér.

2011-05-17

pázsitkorall

© photo
Cladocora caespitosa Linnaeus (1767)

Rasenkoralle (D), Madrepora mediterranea (E), Cladocore (FR), Cladocora (GB), Madrepora pagnotta (I)

Felismerhető: barnás színű, általában félgömb alakú telepet alkotó korall. A telep formája és színe a fényerősségtől, a mélységtől és az áramlatok erősségétől függ, átmérője elérheti az 50 cm-t. Az egyes polipok jól elkülöníthetőek, képesek visszahúzódni a 4-5 mm átmérőjű meszes csőbe, de normális körülmények között nappal éppúgy mint éjjel nyitottak.

Összetéveszthető: -, a hasonló Hoplangia durotrix és Polycyathus muellerae biotópja különbözik. Ez utóbbiakkal kizárólag barlangokban, bemélyedésekben, fényvédett helyeken találkozhatunk.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (spanyol-marokkói partok), Földközi-tenger; fénykedvelő, tengerifűmezőkben vagy sziklás tengerfenéken, kb. 50 m mélységig.

Táplálék: planktonok.

Szaporodás: bimbózással; ivaros szaporodásáról nem rendelkezünk elégséges adatokkal.

Más: szimbionta zooaxanthella moszatokat tartalmaz.

2011-05-07

pirosszájú géb

Gobius cruentatus Gmelin, 1789

Blutmund-Grundel (D), Gobio de boca roja, gobio de hocico rojo (E), Gobie à bouche rouge, gobie sanglant (F), Red-mouthed goby, red-mouth goby (GB), Bocca arrubia, ghiozzo boccarossa (I)

Felismerhető: nagyméretű, 13-15 cm nagyságú géb. Teste tömör, sötét-márványozott, oldalán gyakran jól kivehető négy sötét folttal, szája élénkpiros. A fej tövénél pikkelyek találhatóak.

Összetéveszthető: A kifejlett egyedek jól azonosíthatóak. A 6-8 cm nagyságú fiatal pirosszájú gébek összetéveszthetőek más, közepes méretű gébekkel: karcsú géb (Gobius geniporus) - hasi oldala világosabb, szem alatt jól kivehető fekete folt. viaszrózsagéb (Gobius bucchichii) - a szemet sötét vonal szeli át, mely a száj fölött v alakban összeér. sárgafejű géb (Gobius xanthocephalus) - mint neve is mutatja, feje sárgás színű.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Írország-Szenegál), Földközi-tenger, ritkán Fekete-tenger, 40 m mélységig, tengerifű mezőkben, sziklás vagy homokos aljzaton.

Táplálék: algák, puhatestűek, rákok, halivadékok.

Szaporodás: váltivarú, ívása tavaszra, koranyárra esik.

2011-05-01

dinnyesün

Echinus melo Lamarck, 1816

Oursin melon (F), Melon urchin (GB), Riccio melone (I)

Felismerhető: nagy termetű, 12-18 cm átmérőjű, zöldes-sárgás tengeri sün. Tüskéi rövidek, eltérő hosszúságúak, az elsődlegesek (és valamivel hosszabbak) zöldes színűek. Minden második ambulakrális lemezen található tüske, emiatt házán fehéres-barnás sávok váltakoznak. Közelről szemügyre véve jól láthatóak a szívó- vagy ambulakrál-lábacskák és a rövid fogólábacskák (pedicelláriák).

Összetéveszthető: Sárgasün (Echinus acutus) - tüskéi sűrűbben helyezkednek el, az elsődlegesek tövüknél pirosas, végüknél sárgás színűek, hegyük fehér. Echinus esculentus - összességében hasonlít a sárgasünre, Atlanti-óceánban honos.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Kanári szigetek), Földközi-tenger, 30 m alatti mélységben, akár 1 km-ig.

Táplálék: mindenevő; algák, csigák, kígyócsillagok, hidraállatok...

Szaporodás: más tengeri sünökhöz hasonlóan váltivarú.

2011-04-25

kis palloskagyló

Ensis ensis Linné 1758

Schwertmuschel (D), Navaja (E), Couteau sabre, petit couteau (FR), Razor shell (GB), Kleine zwaardschede (NL)

Felismerhető: késtokra emlékeztető, elnyújtott téglalap alakú, hátán enyhén konkáv kagylófaj. Más palloskagyló fajokhoz hasonlóan a két teknőfél keresztmetszete lapított kör alakú s a héjakat egy átlós vonal szeli ketté, kétoldalon eltérő, fehér alapon lilás mintázattal. Sárgászöld külső héjréteg (periostracum) fedi.

Összetéveszthető: más pallos- és hüvelykagyló fajok; nagy palloskagyló (Ensis siliqua) - valamivel nagyobb, alapszíne fehér; nagy hüvelykagyló (Solen marginatus) - a teknő színe sárgás; amerikai palloskagyló (Ensis arcuatus) - csak az Atlanti-óceán partmenti vizeiben él, nagyobb, alapszíne sárgásfehér.

Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger,sekély mélységben, iszapos-homokos tengerfenéken, napközben csak szifónyílásai láthatóak.

Táplálék: planktonok.

Szaporodás: ivaros, nyíltvízi. A lárvák planktonikus életmódot folytatnak.

Más: Rendkívül gyorsan képes az aljzatba fúródni - ehhez vékony, tömlő alakú lábát használja: megnyújtja, majd előretolja a homokba. A lehető legmélyebbre furakodva a láb megduzzad és értelemszerűen megrövidül, maga után húzva a teknőt.

2011-04-20

közönséges delfin

© photo
Delphinus delphis Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: delphinus -a delphis latin változata; delphis [gör] - 'tengeri szellem'.

Gewöhnlicher delphin (D), Delfin commun (E), Dauphin commun (F), Common dolphin, crisscross dolphin, saddle back dolphin (GB), Delfino comune (I), Golfinho comum (PR)

Felismerhető: 170-250 cm hosszúságú, 80-120 kg súlyú delfin. Háta sötétszürke, ritkán sötétbarna vagy fekete, hasi oldala sárgásfehéres, a hátúszó alatt V alakú, oldalán homokóra-szerű mintával. Lekerekített, háromszög alakú hátúszója teste közepén helyezkedik el. Arcorra keskeny, szemétől világos-szürke csíkok indulnak ki.

Összetéveszthető: Fokföldi delfin (Delphinus capensis) - méretre szinte azonos, főleg Atlanti-óceán déli részein és az Indiai-óceánban találkozhatunk vele, arcorra markánsabb és rövidebb. Pettyes delfin (Stenella attenuata) - alapszíne a szürke három jól elkülönült árnyalata, mintázata foltos, főleg a Réunion-sziget körül fordul elő. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - szintén a szürke három érnyalata jellemzi. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - hátúszójának formája eltérő, hasi oldala fehér, oldala szürke, háta sötétszürke. Csíkos delfin (Stenella coeruleoalba) - oldalán láng- és nem homokóraszerű a mintázat.

Előfordulás: trópusi és mérsékelt övi tengerekben (10-28°C), gyakran a partközeli vizekben.

Táplálék: kalmárok, szépiák, heringek, szardíniák s más rajban élő halfajok.

Szaporodás: vemhessége 10-11 hónapig tart, általában egy utódot hoz a világra, mely a születéskor 70-80 cm nagyságú.

Más: akár 45 km/h sebességgel is képes úszni. - 300 méterre is le tud merülni.

Olvasnivaló: Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 245-248.o.


Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Európai vizekben védett.

2011-04-15

pelikánláb csiga

©photo Jack Sewell
Aporrhais pespelecani (Linnaeus, 1758)
(A Linné által használt eredeti név: Strombus Pes pelecani; pespelicani-ra való kijavítása gyakorta megfigyelhető, de hibás: a szabályoknak megfelelően az először használt tudományos név érvényes, az elírás ellenére.)

Pelikanfuß (D), Pied de pélican (FR), Common pelican foot (GB), Pelikanfotsnegl (N)

Felismerhető: 3-5 cm nagyságú háza szegélyéből 3/4 ujjszerű, madárlábra emlékeztető nyúlvány áll ki. A ház színe világosbarna, a szájadék fehéres.

Összetéveszthető: -

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Portugália), Fekete-tenger, homokos-iszapos tengerfenéken, 10-130 m mélységben. A nappalokat a homokba fúródva vészeli át.

Táplálék: Planktonok

Szaporodás:

2011-04-09

párna tengeri csillag

Peltaster placenta (Müller & Troschel, 1842)
(Sphaerodisais/Sphaerodiscus placenta, Ceramaster placenta - érvénytelen megnevezések.)
Estrella disco (E), Etoile biscuit (F), Stella pentagono, stella biscotto (I)

Felismerhető: jellegzetes ötszög forma, a karok nem különülnek el. Max. 20 cm magyságú, vastag, legtöbbször pirosas-narancs, ritkábban sárgás vagy barnás színű. Esetenként a karok között élénkebb színű sávok figyelhetőek meg. Jól kivehető, nagyméretű supra- és inframarginális lemezecskék jellemzik.

Összetéveszthető: Anseropoda placenta - vékonyabb, a hátlemezecskék nem hasonlítanak. Ötszínű napcsillag (Asterina gibbosa) - vastagabb, színe különbözik, ambulakrális lábai hosszabbak.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (francia partoktól Szenegálig), Földközi-tenger (főleg keleti és déli részek), Vörös-tenger, leggyakrabban 40-120 m mélységben, ritkán akár 500 m-ig, főleg kavicsos-homokos tengerfenéken.

Táplálék: makrofág, húsevő ragadozó, főleg puhatestűekkel táplálkozik.

2011-04-05

moszatfű

Cymodocea nodosa (Ucria) Ascherson 1869
Tudományos név eredete: Cymodocea - Néreidák egyike; nodosus [lat] - csomós, csomókkal ellátott.

Tangrass (D), Cymodocea, Algueró nuós (E), Cymodocée, paille de mer (F), Slender sea-grass (GB), Cimodocea (I), Zeegrass (NL)

Felismerhető: levelei világoszöldek, 3-4 mm szélesek, 40 cm hosszúságúak. A leveleket 7-9 szállítónyaláb jellemzi, szélük recézett. Telente elvesztheti leveleit, gyökérhajtásai kitelelnek. A moszatfű-mezők kiterjedése kisebb, mint a neptunfű esetében, és nem hoz létre másodlagos aljzatot sem, így faunája is jelentéktelenebb.

Összetéveszthető: Az Európában honos öt virágos tengeri növényfajból kettővel téveszthető össze: Zostera marina - levelei szélesebbek (5-12 mm), szélükön lekerekítettek; Zostera nolti - kisebb, levelei két mm-nél keskenyebbek.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Spanyolország-Szenegál), Földközi-tenger, napfényes homokos tengerfenéken, max. 50 m mélységig.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: váltivarú - virágzása április-októberre esik. Ivartalanul is szaporodhat, a gyökérhajtásokról.

Más: a berni konvenció által védetté nyilvánított növény. (1996)

2011-04-01

Vénusz horgonya

Ancrus plombus Girard, 2010
(Az Ancrus veneris szinoníma használata elfogadott)

Felismerhető: ólomszürke színű, hosszúkás, fejtájon három-négy, ritkán hat karban végződő test jellemzi. Érintésre kemény, mérete és vastagsága változó.

Összetéveszthető: -; a tudományos közélet jelentősen megosztott besorolását illetően, a kérdés, hogy alfajokra vagy önálló fajokra osztjuk inkább, nem megválaszolt.

Előfordulás: kozmopolita, az északi hideg vizekben éppúgy előfordul, mint a trópusokon. Legtöbbször 10-40 m mélységben, de ennél nagyobb mélységben is találkozhatunk vele.

Táplálék: nincsenek pontos adataink, feltehetően mindenevő.

Szaporodás: ivaros szapodorásról nem tudunk, valószínűleg bimbózással.

Más: noha a helyváltoztatás nem erőssége, egyes egyedei képesek rövid idő alatt hatalmas távolságokat megtenni. - Könnyen megközelíthető, manipulálható. - Képes hosszan szárazon maradni. - A tengerifűmezők és a korallszirtek egyik fő kártevője.

2011-03-25

bevonatképző zöldmoszat

Codium coralloides (Kutzing) P.C. Silva

Krustenförmige Grünalge (D), Codio mamelonado (E), Codium mamelonné (F), Crusty codium (GB)

Felismerhető: 1-3 cm magasságú párnácskákból álló sötétzöld színű zöldmoszat telep. Könnyen leválasztható az aljzatról.

Összetéveszthető: Codium effusum - kevésbé magas párnácskák jellemzik, nehezebben leválasztható, színe világosabb, neptunfűmezőkben is megél.

Előfordulás:Földközi-tenger, 10-40 m mélységben, szilárd, sziklás aljzaton bevonatot képezve.

Táplálék: fotoszintézis

Szaporodás: ivaros, a gametociták által kilövellt ivarsejtek megtermékenyülése nyíltvízi.

2011-03-20

gyűrűsfarkú keszeg

Oblada melanura (Linnaeus, 1758)

Brandbrasse (D), Oblada (E), Oblade (F), Saddled seabream (GB), Occhiata (I)

Felismerhető: Alapszíne ezüstszürke, fehérrel szegélyezett fekete folt jellemzi a farokúszó tövénél. Oldalán sötétebb hosszanti csíkok figyelhetőek meg. 15-25 cm nagyságú, ritkán akár a 30 cm-t is elérheti. Egyetlen hátúszója van.

Összetéveszthető: abroncsos durbincs (Diplodus sargus) - teste lapítottabb, háta magasabb, gyakran sötétebb keresztsávokkal. Diplodus bellotii - Dél-Spanyolország és az afrikai partok közelében fordul elő, teste lapítottabb, háta magasabb, a fej mögött sötét folt látható.

Előfordulás: Földközi-tenger, Fekete-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Gascognei-öböltől Angoláig), sziklás aljzat vagy neptunfűprérik fölött, a felszíntől kb. 10-20 m mélységig. Telente eltávolodik a partoktól.

Táplálék: mindenevő, algák, zooplanktonok, ízeltlábúak, lárvák, etc.

Szaporodás: ivaros (esetenként protogyn szukcesszív hermafrodita), nyíltvízi megtermékenyítéssel. Ívása április-júniusra esik.

2011-03-15

közönséges agyarcsiga

Antalis vulgaris (Da Costa, 1778)
(Érvénytelen tudiományos név: Dentalium -)

Dentale (F), Common tusk , common tusk shell (GB), Gewone stoottand, zwakgeribde olifanstand (NL)

Felismerhető: Fehéres, áttetsző, 3-6 cm hosszúságú elefántagyarra emlékeztető, mindkét végén nyitott ház jellemzi. A ház vékonyabbik végén vékony barnás (ritkábban narancstól feketéig változó) hosszanti csíkok láthatóak. A fej és a láb a ház vastagabbik, max. 6mm átmérőjű végén találhatóak.

Összetéveszthető: Antalis entalis - kisebb méretű (max. 4 cm), nyílása ovális, a Földközi-tengerben nem fordul elő; Fustiaria rubescens - kisebb (max. 2-3 cm), színe rózsaszínes.

Előfordulás: La Manche csatorna, Földközi-tenger nyugati vizei, homokos, detritusszal borított tengerfenéken, a sekély vizektől jelentős mélységekig.

Táplálék: a homokban található mikroorganizmusok.

Szaporodás: ivaros, nyíltvízi. A trochofóra-lárvák pelágikusak.

2011-03-08

villás vörösmoszat

Amphiroa rigida J.V. Lamouroux 1816

Amphiroa (D, E), Amphiroa rigide (F), Amphiroa, sturdy needleweed (GB), Amfiroa (I), Rood vorkwier (NL)

Felismerhető: a sötétlilától a fehérig terjedő színű, max. 5 cm hosszúságú vörösmoszat. 0,4-0,6 mm átmérőjű, rendszertelen, ágszerű elágazások jellemzik. Az ágak kemények, elmeszesedtek, az elágazásoknál puhábbak.

Összetéveszthető: más Amphiroa vörösmoszatok; Amphiroa cryptarthrodia - az ágak átmérője kisebb, az elágazások szabályosabbak, biotópja eltér: a fényvédett helyeket kedveli. Amphiroa kuetzingiana - kisebb (1-3 cm hosszúságú), ágacskái laposabbak, legtöbbször Lithophyllum fajok alkotta korallfenéken, fényvédett helyeken fordul elő. Tricleocarpa fragilis - valamivel hosszabb, ágai üregesek, fénytől védett helyeken fordul elő.

Előfordulás: Kozmopolita, meleg vizű tengerek lakója, (Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai - Gascognei-öböltől Közép-Afrikáig -, Indiai-óceán, Csendes-óceán) fénykedvelő, sziklás aljzaton, kb. 10 m mélységig, nyugodt vagy gyenge áramlások uralta vizekben.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: trigenetikus.

2011-03-04

rózsaszín hengerszivacs

Haliclona mediterranea Griessinger, 1971

Rosa Zylinderschwamm (D), Esponja tubo púrpura (E), Eponge tubulaire rose (F), Pink cylinder sponge, pink tube sponge (GB), Spugna a canne d'organo (I), Roze buisjesspons (NL)

Felismerhető: lilástól a rózsaszínűig terjedő színárnyalatú, kb. 10 cm magasságúra megnövő hengeres szivacsfajta. Bevezető nyílásai jól kivehetőek. Tapintásra puha.

Előfordulás: Földközi-tenger, szilárd aljzaton rögzülve, 10-50 méter mélységben.

Összetéveszthető: --

Táplálkozás: a vízben levegő mikroorganizmusokat szűri ki.

Szaporodás: ivarosan vagy bimbózással.

2011-02-25

2011-02-20

vörös fúrószivacs

Cliona carteri (Ridley, 1881)
Tudományos név eredete: Clio - a Nereidák egyike; Henry John Carter (1813 - 1895), a szivacsok kiváló ismerője.

Orangeroter Bohrschwamm (D),Esponja perforante roja (E), Clione rouge, Eponge perforante rouge (FR), Orange-red boring sponge (GB), Spugna perforante rossa (I), Rode boorspons (NL)

Felismerhető: Vöröses színű fúrószivacs faj, egyedül kör alakú ki- és bevezető nyílásai láthatóak, teste a mészkőfelszín alatt kialakított üregrendszerben húzódik meg.

Összetéveszthető: zöld fúrószivacs (Cliona viridis) - zöldes-sárgás vagy barnás alapszín jellemzi, sokkal mélyebben is előfordulhat. barna fúrószivacs (Cliona schmidti) - a kivezető nyílások barnás színűek.

Előfordulás: Földközi-tenger, Vörös-tenger, kb. 180 m mélységig, mészköves aljzaton, csiga- és kagylóhéjakon, korallokon megtapadva, és a kialakított furatokban meghúzódva.

Táplálék: más szivacsokhoz hasonlóan baktériumok, egysejtű algák, organikus maradványok.

Szaporodás: ivaros vagy bimbózással.

Olvasnivaló: World Porifera Database

2011-02-15

csíkos delfin

Stenella coeruleoalba (Meyen, 1833)
Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.

Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)

Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.

Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.

Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.

Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.

Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.

Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján

Olvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary


Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.

2011-02-10

francia tőkehal

Trisopterus luscus (Linnaeus, 1758)
(Gadus luscus/barbatus és Morhua lusca/barbata - érvénytelen tudományos nevek)

Franzosendorsch (D), Faneca (E), Tacaud commun (F), Pout, pouting (GB)

Felismerhető: 20-30, ritkán 45 cm nagyságúra megnövő halfajta. Magas, ovális test, három hátúszó, jól kivehető oldalvonal jellemzi. Alapszíne világos-sárgás, négy-öt harántcsík szeli át. A mellúszó tövénél sötét foltot figyelhetünk meg. Ajkán egy darab szakáll ered.

Összetéveszthető:Törpe tőkehal (Trisopterus minutus) - kisebb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántsávok, sem sötét folt a mellúszó tövén.Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)- nagyobb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántcsíkok, szakálla kisebb.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia - Marokkó), Földközi-tenger nyugati részei, kb. 200 m mélységig. Csoportokban él (akár több száz egyed), minden típusú aljzat közelében, feltéve, hogy könnyen találhat rejtekhelyet. A fiatal egyedek a partokhoz közeli vizeket választják.

Táplálék: apró rákok, férgek, halivadékok.

Szaporodás: ívása március-áprilisra esik. kb. egy éves korában (~20 cm) válik ivaréretté.

Más: szakálla érzékelőszerv, a homokba bújt zsákmány megtalálásában segíti.

2011-02-05

iszapjáró sügér

Serranus hepatus (Linnaeus, 1758)

Beutelbarsh, Kleiner Serran (D),Merillo, afanecada, tamburino (E), Serran hépate, serran tambour, serran merle (F), Brown comber (GB), Sacchetto (I), Ferreiro-serrano (P)

Felismerhető: 10-15 cm nagyságú sügérfajta. Alapszíne sárgás, magas testét 3-5 sötét keresztsáv szeli át, egybefüggő tüskés hátúszóján jól kivehető sötét folt helyezkedik el, mellúszója sötét.

Összetéveszthető: kékcsíkos sügér (Serranus cabrilla) - a testét átszelő sávok világosabbak, és több van belőlük. Hátószóján nincs folt, és más környezetben fordul elő.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Szenegál), Földközi-tenger, sekély mélységtől kb. 300 méterig, homokos-üledékes aljzat közelében, tengerifű- és moszatmezők közelében, sziklákkal védett övezetekben.

Táplálék: férgek, rákok, halivadékok.

Szaporodás: hímnős, egyszerre képes tejet és ikrát termelni, de önmegtermékenyítésről nincs tudomásunk. Ívása a Földközi-tengerben március-agusztusra esik.

Más: nappal aktív, éjjel a homokos fövenyen alszik.