kis palloskagyló

©photo

Ensis ensis Linné 1758

Schwertmuschel (D), Navaja (E), Couteau sabre, petit couteau (FR), Razor shell (GB), Kleine zwaardschede (NL)

Felismerhető: késtokra emlékeztető, elnyújtott téglalap alakú, hátán enyhén konkáv kagylófaj. Más palloskagyló fajokhoz hasonlóan a két teknőfél keresztmetszete lapított kör alakú s a héjakat egy átlós vonal szeli ketté, kétoldalon eltérő, fehér alapon lilás mintázattal. Sárgászöld külső héjréteg (periostracum) fedi.

Összetéveszthető: más pallos- és hüvelykagyló fajok; nagy palloskagyló (Ensis siliqua) - valamivel nagyobb, alapszíne fehér; nagy hüvelykagyló (Solen marginatus) - a teknő színe sárgás; amerikai palloskagyló (Ensis arcuatus) - csak az Atlanti-óceán partmenti vizeiben él, nagyobb, alapszíne sárgásfehér.

Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger,sekély mélységben, iszapos-homokos tengerfenéken, napközben csak szifónyílásai láthatóak.

Táplálék: planktonok.

Szaporodás: ivaros, nyíltvízi. A lárvák planktonikus életmódot folytatnak.

Más: Rendkívül gyorsan képes az aljzatba fúródni - ehhez vékony, tömlő alakú lábát használja: megnyújtja, majd előretolja a homokba. A lehető legmélyebbre furakodva a láb megduzzad és értelemszerűen megrövidül, maga után húzva a teknőt.

közönséges delfin

© photo

Delphinus delphis Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: delphinus -a delphis latin változata; delphis [gör] - 'tengeri szellem'.

Gewöhnlicher delphin (D), Delfin commun (E), Dauphin commun (F), Common dolphin, crisscross dolphin, saddle back dolphin (GB), Delfino comune (I), Golfinho comum (PR)

Felismerhető: 170-250 cm hosszúságú, 80-120 kg súlyú delfin. Háta sötétszürke, ritkán sötétbarna vagy fekete, hasi oldala sárgásfehéres, a hátúszó alatt V alakú, oldalán homokóra-szerű mintával. Lekerekített, háromszög alakú hátúszója teste közepén helyezkedik el. Arcorra keskeny, szemétől világos-szürke csíkok indulnak ki.

Összetéveszthető: Fokföldi delfin (Delphinus capensis) - méretre szinte azonos, főleg Atlanti-óceán déli részein és az Indiai-óceánban találkozhatunk vele, arcorra markánsabb és rövidebb. Pettyes delfin (Stenella attenuata) - alapszíne a szürke három jól elkülönült árnyalata, mintázata foltos, főleg a Réunion-sziget körül fordul elő. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - szintén a szürke három érnyalata jellemzi. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - hátúszójának formája eltérő, hasi oldala fehér, oldala szürke, háta sötétszürke. Csíkos delfin (Stenella coeruleoalba) - oldalán láng- és nem homokóraszerű a mintázat.

Előfordulás: trópusi és mérsékelt övi tengerekben (10-28°C), gyakran a partközeli vizekben.

Táplálék: kalmárok, szépiák, heringek, szardíniák s más rajban élő halfajok.

Szaporodás: vemhessége 10-11 hónapig tart, általában egy utódot hoz a világra, mely a születéskor 70-80 cm nagyságú.

Más: akár 45 km/h sebességgel is képes úszni. - 300 méterre is le tud merülni.

Olvasnivaló: Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 245-248.o.


Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Európai vizekben védett.

pelikánláb csiga

©photo Jack Sewell

Aporrhais pespelecani (Linnaeus, 1758)
(A Linné által használt eredeti név: Strombus Pes pelecani; pespelicani-ra való kijavítása gyakorta megfigyelhető, de hibás: a szabályoknak megfelelően az először használt tudományos név érvényes, az elírás ellenére.)

Pelikanfuß (D), Pied de pélican (FR), Common pelican foot (GB), Pelikanfotsnegl (N)

Felismerhető: 3-5 cm nagyságú háza szegélyéből 3/4 ujjszerű, madárlábra emlékeztető nyúlvány áll ki. A ház színe világosbarna, a szájadék fehéres.

Összetéveszthető: -

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Portugália), Fekete-tenger, homokos-iszapos tengerfenéken, 10-130 m mélységben. A nappalokat a homokba fúródva vészeli át.

Táplálék: Planktonok

Szaporodás:

párna tengeri csillag

© photo

Peltaster placenta (Müller & Troschel, 1842)
(Sphaerodisais/Sphaerodiscus placenta, Ceramaster placenta - érvénytelen megnevezések.)
Estrella disco (E), Etoile biscuit (F), Stella pentagono, stella biscotto (I)

Felismerhető: jellegzetes ötszög forma, a karok nem különülnek el. Max. 20 cm magyságú, vastag, legtöbbször pirosas-narancs, ritkábban sárgás vagy barnás színű. Esetenként a karok között élénkebb színű sávok figyelhetőek meg. Jól kivehető, nagyméretű supra- és inframarginális lemezecskék jellemzik.

Összetéveszthető: Anseropoda placenta - vékonyabb, a hátlemezecskék nem hasonlítanak. Ötszínű napcsillag (Asterina gibbosa) - vastagabb, színe különbözik, ambulakrális lábai hosszabbak.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (francia partoktól Szenegálig), Földközi-tenger (főleg keleti és déli részek), Vörös-tenger, leggyakrabban 40-120 m mélységben, ritkán akár 500 m-ig, főleg kavicsos-homokos tengerfenéken.

Táplálék: makrofág, húsevő ragadozó, főleg puhatestűekkel táplálkozik.

moszatfű

©photo

Cymodocea nodosa (Ucria) Ascherson 1869
Tudományos név eredete: Cymodocea - Néreidák egyike; nodosus [lat] - csomós, csomókkal ellátott.

Tangrass (D), Cymodocea, Algueró nuós (E), Cymodocée, paille de mer (F), Slender sea-grass (GB), Cimodocea (I), Zeegrass (NL)

Felismerhető: levelei világoszöldek, 3-4 mm szélesek, 40 cm hosszúságúak. A leveleket 7-9 szállítónyaláb jellemzi, szélük recézett. Telente elvesztheti leveleit, gyökérhajtásai kitelelnek. A moszatfű-mezők kiterjedése kisebb, mint a neptunfű esetében, és nem hoz létre másodlagos aljzatot sem, így faunája is jelentéktelenebb.

Összetéveszthető: Az Európában honos öt virágos tengeri növényfajból kettővel téveszthető össze: Zostera marina - levelei szélesebbek (5-12 mm), szélükön lekerekítettek; Zostera nolti - kisebb, levelei két mm-nél keskenyebbek.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Spanyolország-Szenegál), Földközi-tenger, napfényes homokos tengerfenéken, max. 50 m mélységig.

Táplálék: fotoszintézis.

Szaporodás: váltivarú - virágzása április-októberre esik. Ivartalanul is szaporodhat, a gyökérhajtásokról.

Más: a berni konvenció által védetté nyilvánított növény. (1996)

Vénusz horgonya

© photo

Ancrus plombus Girard, 2010
(Az Ancrus veneris szinoníma használata elfogadott)

Felismerhető: ólomszürke színű, hosszúkás, fejtájon három-négy, ritkán hat karban végződő test jellemzi. Érintésre kemény, mérete és vastagsága változó.

Összetéveszthető: -; a tudományos közélet jelentősen megosztott besorolását illetően, a kérdés, hogy alfajokra vagy önálló fajokra osztjuk inkább, nem megválaszolt.

Előfordulás: kozmopolita, az északi hideg vizekben éppúgy előfordul, mint a trópusokon. Legtöbbször 10-40 m mélységben, de ennél nagyobb mélységben is találkozhatunk vele.

Táplálék: nincsenek pontos adataink, feltehetően mindenevő.

Szaporodás: ivaros szapodorásról nem tudunk, valószínűleg bimbózással.

Más: noha a helyváltoztatás nem erőssége, egyes egyedei képesek rövid idő alatt hatalmas távolságokat megtenni. - Könnyen megközelíthető, manipulálható. - Képes hosszan szárazon maradni. - A tengerifűmezők és a korallszirtek egyik fő kártevője.