2016-10-24

Bolyhos örvényféreg



© photo
Thysanozoon brocchii (Risso 1818)
tudományos név eredete : thusanos[gör]-rojt, zoon [gör]-állat; Giovanni Batista Brocchi (1772-1826)

Plattwurm (D), gusano plano (E), Ver plat à papilles, planaire* à papille (F), Carpet flatworm, papillose flatworm (GB), verme piatto (I)

Felismerhető: levél alakú, átlagosan 4 cm hosszú laposféreg. Teste a közepe felé vastagodik, széle néha enyhén gyűrődött. Barnás-vöröses színű, világos keresztmotívummal átszelt hátoldalát apró bőrnyúlványok és szemölcsök borítják, első felén jól kivehető a két rövid tapogató. A világos hasoldalon helyezkedik el az egyetlen szájnyílás, a hasoldal közepe táján kisméretű tapadókorong található

Összetéveszthető: Onchidella celtica -  10-15 mm nagyságú tengeri tüdős csiga, főleg Atlanti-óceán keleti partjai és  Aldisa sp. (Doridacea) - ovális, vöröses színű csupaszkopoltyús csiga, tollas kopoltyúi jól kivehetőek.

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán, kb. 80 m mélységig, kemény aljzaton (sziklák, kagylók, algák).

Táplálék: szivacsok, mohaállatok

Szaporodás: hímnősek, szaporodásuk elsősorban ivaros; hypodermikus inszemináció.  Ivartalanul is szaporodhatnak.

2016-09-01

Szélrózsa medúza


© kép
 Chrysaora hysoscella (Linnaeus, 1767)
Tudományos név eredete: Khrüszaór [gör] - Poszeidón és Medusza fia; hyos [gör] - sertés skelos [gör] - láb, a szájkarok elhelyezkedésére utalhat.

Kompassquale (D), Méduse rayonnée, Méduse boussole, Acalèphe rayonnée (FR), Compass jellyfish, sea nettle (GB)

Felismerhető: 10-30 cm átmérőjű ernyőjét 16 barnás V alakú sáv és 32 barna lebeny díszíti, a szájkarok (4 db) vastagok, fürtösek, 20-60 cm hosszúak. Az ernyő pereméből kiinduló 24 áttetsző kar hossza elérheti a 2 métert.

Összetéveszthető: - -

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán, Balti-tenger, Balti-tenger, március-júniusban csoportosan, ritkábban partközeli vizekben is.

Táplálék: ragadozó, leggyakoribb zsákmányai: rákok, apró halak, melyeket csalánsejtjeinek köszönhetően bénít meg.

Szaporodás: Ivartalan szaporodása az ún. végbimbózás vagy strobiláció. A fiatal egyedek hímek, majd hímnősek, végül  nőstények. Ivaros : a  megtermékenyítes az anyaállaton belül történik, majd a kiáramló csillós bolygólárvák (ún. planula) megtelepszenek vmi szilárd felszínen,  és apró polippá alakulnak át.

Más: legfontosabb ragadozói a tengeri teknősök

2014-01-18

Kucsmamedúza


Beroe ovata Bruguière, 1789
Tudományos név eredete: Beroé [gör] - Szemelé dajkája; ovum [lat] - tojás.

Rippenqualle, Seemelone (D), Béroé ovale (FR), Ovate Comb Jelly, Beroe (GB)

Felismerhető: max. 16 cm nagyságúra megnövő, enyhén lapított, ovális alakú bordásmedúza. Szélesebb végén található a szájnyílása, mely vadászat közben nagyra nyílik, olyannyira, hogy szinte esernyőalakot ölt. Szájnyílását befelé görbülő pálcikák (cirruszok) határolják, melyek a zsákmány kiszabadulását akadályozzák. Másik végén a lapított nyolcas alakú aborális pólus /tetőtájék/  látható (helyzetérző szerv - statociszta).  Testén hosszirányban nyolc borda fut végig, melyeken fésűs úszólemezkék találhatóak. A csillófésűk (ctenae)  csapkodása az állatot a szájnyílásával előre hajtja a vízben; visszatükrözik a napfényt, mely kékes, ritkábban rózsaszínes alapszínét szivárvány színű árnyalattal gazdagítja. Nincsenek csalánsejtjei. 

Összetéveszthető: dinnyemedúza (Beroe gracilis) - kisebb (max. 10 cm), arányaiban vékonyabb és hosszabb. Beroe cucumis - a hidegebb vizeket kedveli, körte alakú, legtöbbször rózsaszín. Beroe forskalii - valamivel megtermettebb, a statocisztás vég kihegyesedik.

Előfordulás: Atlanti-óceán déli régiói (brazil és afrikai partok egyaránt), Fekete-tenger, Földközi-tenger, általában nyílt vizekben, 100 m mélységig.

Táplálék: ragadozó, leggyakoribb zsákmányai: tollas medúza (Hormiphora plumosa), Pleurobrachia pileus és a nála jóval nagyobb tengeri dió (Mnemiopsis leidyi), Bolinopsis infundibulum  és

Szaporodás: a kucsmamedúzák hímnősek, a gonádok az úszólemezkék sorai mögött találhatóak. A megtermékenyítés nyíltvízi, a kikelt kucsmamedúza-lárvák nem rendelkeznek tapogatókkal, mint más, cydippida  lárvák.

Más: a Mnemiopsis leidyi inváziójának megfékezésére telepítették a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerbe.

Olvasnivaló: http://en.wikipedia.org/wiki/Ctenophora
Ujvárosi Lujza – Markó Bálint: Gerinctelen Állattan I. 128-133. o.

2013-12-20

Háromélű féreg

© photo
Spirobranchus lamarcki (Quatrefages, 1866)
érvénytelen tudományos név: Pomatoceros lamarcki (Quatrefages, 1866) 

Dreikantwurm, Dreikantröhrenwurm (D), Gusano incrustrante (E), Serpule triangulaire (F), Keelworm, three-face tubeworm (GB)

Felismerhető:  aljzatra rögzült soksertéjű gyűrűsféreg. Krétafehér, operculummal zárható, 2-4 cm hosszúságú, apró fogszerű  kinövésben végződő mészcsövének keresztmetszete háromszög alakú, rajta két kisebb és  egy nagyobb él látható.  A háromélű féreg testének és tapogatóinak színe változó, sárgás, pirosas, barna, kék....

Összetéveszthető: egyélű féreg /Spirobranchus triqueter (Linnaeus, 1758)/  - a mélyebb vizeket kedveli, és mészcsövén egyetlen él látható; csőféreg /Serpula vermicularis/ - mészcsöve kerek, hosszabb (7 cm), végén szabadon formálódó; más mészcsőférgek /Protula sp./ - mészcsöve hosszabb, vastagabb, nincs operculum; kis féregcsiga /Vermetus triquetrus/ - valamivel nagyobb, szabálytalanul csavarodó cső alakú házban élő féregcsiga. Fontos különbség, hogy a házukba visszahúzódó féregcsigáknál az operculum és a hasláb egy része mindig látható, míg a férgeknél a mészcső 'bejárathoz' közeli része mindig üresen marad.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger, Fekete-tenger, kb 70 m-ig, csigák, kagylók héján, köves-sziklás aljzaton, fényvédett helyeken

Táplálék: A táplálékául szolgáló szerves törmeléket tapogatóival szűri ki a vízből.

Szaporodás: protandrikus hermafrodita, nyíltvízi. A lárvák néhány hétig (nyáron 2-3, télen 6-8) pelágikus életmódot folytatnak, majd az aljzaton rögzülnek.

Más: soha nem hagyja el a lakóhelyül szolgáló mészcsövet

Olvasnivaló: http://sabella.mba.ac.uk/1930/01/Tube_formation_by_Pomatoceros_triqueter_%28Polychaeta%29.pdf