A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyíltvíz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyíltvíz. Összes bejegyzés megjelenítése
2018-10-30
2014-01-18
Kucsmamedúza
Tudományos név eredete: Beroé [gör] - Szemelé dajkája; ovum [lat] - tojás.
Rippenqualle, Seemelone (D), Béroé ovale (FR), Ovate Comb Jelly, Beroe (GB)
Felismerhető: max. 16 cm nagyságúra megnövő, enyhén lapított, ovális alakú bordásmedúza. Szélesebb végén található a szájnyílása, mely vadászat közben nagyra nyílik, olyannyira, hogy szinte esernyőalakot ölt. Szájnyílását befelé görbülő pálcikák (cirruszok) határolják, melyek a zsákmány kiszabadulását akadályozzák. Másik végén a lapított nyolcas alakú aborális pólus /tetőtájék/ látható (helyzetérző szerv - statociszta). Testén hosszirányban nyolc borda fut végig, melyeken fésűs úszólemezkék találhatóak. A csillófésűk (ctenae) csapkodása az állatot a szájnyílásával előre hajtja a vízben; visszatükrözik a napfényt, mely kékes, ritkábban rózsaszínes alapszínét szivárvány színű árnyalattal gazdagítja. Nincsenek csalánsejtjei.
Összetéveszthető: dinnyemedúza (Beroe gracilis) - kisebb (max. 10 cm), arányaiban vékonyabb és hosszabb. Beroe cucumis - a hidegebb vizeket kedveli, körte alakú, legtöbbször rózsaszín. Beroe forskalii - valamivel megtermettebb, a statocisztás vég kihegyesedik.
Előfordulás: Atlanti-óceán déli régiói (brazil és afrikai partok egyaránt), Fekete-tenger, Földközi-tenger, általában nyílt vizekben, 100 m mélységig.
Táplálék: ragadozó, leggyakoribb zsákmányai: tollas medúza (Hormiphora plumosa), Pleurobrachia pileus és a nála jóval nagyobb tengeri dió (Mnemiopsis leidyi), Bolinopsis infundibulum és
Szaporodás: a kucsmamedúzák hímnősek, a gonádok az úszólemezkék sorai mögött találhatóak. A megtermékenyítés nyíltvízi, a kikelt kucsmamedúza-lárvák nem rendelkeznek tapogatókkal, mint más, cydippida lárvák.
Más: a Mnemiopsis leidyi inváziójának megfékezésére telepítették a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerbe.
Ujvárosi Lujza – Markó Bálint: Gerinctelen Állattan I. 128-133. o.
2013-07-27
atlanti bonitó, csíkos hátó bonitó, palamida
Bonito (D), Cerda (E), Bonite à dos rayé, pélamide, bonite commune, bonite de l’Atlantique (FR), Horse Mackerel (GB), Bonnicou (I)
Felismerhető: áramvonalas testű, 50 cm (max. 90-100 cm) nagyságú halfajta. Háta sötét, 5-11 hosszanti sötét csíkkal átszelt. Két hátúszója szinte összeér. Faroknyele vékony, háti oldalán 7-9, hasi oldalán 6-8 apró úszó található.
Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, Fekete-tenger; a neritikus zóna lakója, legtöbbször a felszíni vizekben csapatokban vadászik, nyaranta felkeresheti a partközeli vizeket.
Összetéveszthető: Csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis) - mint neve is mutatja, csak hasi oldala csíkos. Harántsávos tonmakréla (Euthynnus alletteratus) - csíkozása márványozott, hasi úszói fölött jól elkülöníthető sötét foltok láthatóak.
Táplálék: pelagikus kistermetű halak, melyekre nappal vadászik.
Szaporodás: ívása tavaszra-nyárra esik.
Más: a vízhőmérséklet jelentős ingadozását képes elviselni (12 °C és 27 °C között), ugyanígy jól tűri a sótartalom változását is (14 és 39 ‰ között).
2013-07-18
Földközi-tengeri fattyúmakréla / sárga farkú fattyúmakréla
Trachurus mediterraneus (Steindachner, 1868)
Tudományos név eredete: τραχύς [gör] - (tapintásra) durva, ουρά [gör] - farok: a csontos pikkelyek jelenlétére utal
Mittelmeer-Bastardmakrele, Mittelmeer-Stöcker (D), Chicharro, jurel mediterráneo (E), Chinchard à queue jaune, Saurel, severau (FR), Mediterranean horse mackerel, scad (GB), Sauru jancu, sugarello maggiore, suro (I)
Felismerhető: Átlagosan 30 cm (max. 60 cm) nagyságúra megnövő hal. Ezüstszürke színű teste hosszúkás, áramvonalas. S alakú első oldalvonala jól kivehető, a második, háthoz közelebb eső oldalvonal a második hátúszó kezdeténél megszakad. Kopoltyúfedőjén kiterjedt feket folt látható. Faroktövéhez közeledve az oldalvonalon csontos pikkelyek sorakoznak. Úszói sárgás színűek.
Összetéveszthető: közönséges fattyúmakréla (Trachurus trachurus) - alapszíne kékes-zöldes, rövidebb testű, a kopoltyúfedőn látható sötét folt kerekebb és kisebb, a második oldalvonal a második hátúszó végéig ér. Kék fattyúmakréla (Trachurus picturatus) - kizárólag nyíltvízi, színe kékes árnyalatú, a második oldalvonal a második hátúszó alatt végződik, úszói rózsaszínesek. Közönséges makréla (Scomber scombrus) - oldalvonal alakja különböző, a csontos pikkelyek hiányoznak.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Fekete-tenger, Földközi-tenger, tengerfenékhez közel vagy nyílt vízben, 5-250 (telente akár 500 m) mélységben, legtöbbször csapatokban.
Táplálék: Rákok, tintahalak, apró termetű halak.
Szaporodás: ívása június-szeptemberre esik. A halivadékok is nyíltvízi életmódot folytatnak.
Más: az ivadék fattyúmakrélák gyakran keresnek menedéket a szemölcsös medúza (Cotylorhiza tuberculata) vagy gyökérszájú medúza (Rhizostoma pulmo) csápjai között.
2013-07-06
szürke tőkehal
Seehecht (D), Merluza (E), Merlu commun (FR), European hake (GB), Nasello, merluzzo (I)
Felismerhető: Hosszúkás, nagytestű (hossza az egy métert is meghaladhatja) hal. Két hátúszója jól elkülönült: az első rövid, háromszög alakú, a második hosszú, a farok közelében kiszélesedik. Testét elszórt barnás foltok tarkítják, háta kékesszürke, hasa fehér színű. Szája nagy, hegyes fogakkal elátott, alsó állkapcsa kiugró.
Összetéveszthető: kb. egy tucatnyi tőkehal, melyek leginkább előfordulási helyükben különböznek
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkó-Skandináv partok), ritkábban Fekete-tenger déli vizei, Földközi tenger, napközben jelentős mélységben (100 méter alatt, akár 700 m mélységben is), éjjelente vízfelszín közelében.
Táplálék: éjjelente a felszíni vizekben makrélára, sárga tőkehalra, s más közepes méretű halfajtákra vadászik. A fiatal egyedek étrendjét főképp rákok alkotják.
Szaporodás: Ivarérettség: ♀ - Kb. 7 éves, ♂ - kb. 5 éves korban, ívása az Atlanti-óceánban február-májusra, a Földközi-tengerben november-júniusra esik.
2013-06-20
fekete durbincs
© photo
Spondyliosoma cantharus (Linnaeus, 1758)Streifenbrasse, Seekarpfe (D), pañosa, chopa, cántara (E),dorade grise, canthare (F), Black seabream (GB), cantarella, tanuta, cantaro (I), zeekarper (NL)
Felismerhető: Ovális testű, átlagosan 30-40 cm hosszúságú durbincs. Formája szimmetrikus, feje háromszög alakú. Durbincsokra jellemző egyetlen hátúszója egészen a faroktőig ér. Színe a has felé elhalványodó, szürkés-ezüstös, megszakított hosszanti vonalakkal. Éjjelente öt vastag sötér keresztsáv díszíti. Íváskor az hímek előfordulási helytől függően változtatják színüket: Atlanti-óceán - egészen sötétszürkék, oldalukat átszelő egy vagy több fehér keresztsávval; Földközi-tenger: vékony, kék hosszanti sávokkal csíkozott kékes árnyalatot öltenek, melyet a háttól has felé tartó vastag sötét sávok szelnek át.
Összetéveszthető: Az ivadékok a Diplodus annnularis fiatal egyedeivel téveszthetőek össze.
Előfordulás: Atlanti-óceán afrikai és európai partjai, Földközi-tenger. Bentopelágikus, a fiatal példányokkal sekély vizekben (5-30m), sziklás és/vagy tengeri fű borította partszakaszokon találkozhatunk, a kifejlett fekete durbincsok inkább a homokos aljzatú mély vizekben (kb 300 m-ig) honosak.
Táplálék: húsevő ragadozó, táplálékát férgek, kígyócsillagok, rákok, ritkán algák alkotják.
Szaporodás: ivaros (protogyn szukcesszív hermafrodita), nyíltvízi megtermékenyítéssel. Ívása február-áprilisra esik.
2012-08-20
tapadó medúza
Gonionemus vertens L. Agassiz, 1862
Érvénytelen tudományos név: Gonionemus murbachii Mayer, 1901
Méduse adhésive (FR), Clinging jellyfish (GB), Kruiskwal (NL)
Felismerhető : hidraállat. Medúzaalakja max. 2- 2,5 cm átmérőjű, ernyője áttetsző vagy zöldes árnyalatú félgömb. Fátyla (velum) széles, pereme egységes, 60-80 ragadós csomóban végződő tapogatóval ellátott. A tapogatókon jól kivehetőek a vastag gyűrűkbe rendeződő csalántokok. Négy, a radiális csatornákhoz kapcsolódó ivarszerve sárgásbarnás (♂) vagy lilás-vörös-narancssárgás (♀), felülnézetben szabályos + alakban helyezkednek el. Az ernyő közepéből kiinduló szájcsöve jól látható.
Összetéveszthető : Eperetmus typus Bigelow, 1915 - ernyője lapított, tapogatói rövidek, végük nem ragad, van centripetális csatornája - ez utóbbi hiányzik a tapadó medúzánál.
Előfordulás : A tapadó medúza eredetileg a Csendes-óceán nyugati vizeiben honos, de napjainkban megtalálható az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben, a Földközi-tengerben is, ritkán nyíltvízben, leggyakrabban tengeri füveken, moszatokon rögzülve. (Elterjedésének okai nem tisztázottak, feltehetően az exportált osztrigákkal jutott el európai vizekbe, de az is elképzelhető, hogy hajótestekre ragadva tett meg nagy távolságokat.
Táplálék : kisméretű rákok
Szaporodás : más hidraállatokhoz hasonlóan polip- és medúza-stádium jellemzi.
Más : csípése előfordulási helyétől függően ártalmatlan (Atlanti-óceán) vagy akár halálos is lehet (Japán-Oroszország)
2011-04-20
közönséges delfin
© photoDelphinus delphis Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: delphinus -a delphis latin változata; delphis [gör] - 'tengeri szellem'.
Gewöhnlicher delphin (D), Delfin commun (E), Dauphin commun (F), Common dolphin, crisscross dolphin, saddle back dolphin (GB), Delfino comune (I), Golfinho comum (PR)
Felismerhető: 170-250 cm hosszúságú, 80-120 kg súlyú delfin. Háta sötétszürke, ritkán sötétbarna vagy fekete, hasi oldala sárgásfehéres, a hátúszó alatt V alakú, oldalán homokóra-szerű mintával. Lekerekített, háromszög alakú hátúszója teste közepén helyezkedik el. Arcorra keskeny, szemétől világos-szürke csíkok indulnak ki.
Összetéveszthető: Fokföldi delfin (Delphinus capensis) - méretre szinte azonos, főleg Atlanti-óceán déli részein és az Indiai-óceánban találkozhatunk vele, arcorra markánsabb és rövidebb. Pettyes delfin (Stenella attenuata) - alapszíne a szürke három jól elkülönült árnyalata, mintázata foltos, főleg a Réunion-sziget körül fordul elő. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - szintén a szürke három érnyalata jellemzi. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - hátúszójának formája eltérő, hasi oldala fehér, oldala szürke, háta sötétszürke. Csíkos delfin (Stenella coeruleoalba) - oldalán láng- és nem homokóraszerű a mintázat.
Előfordulás: trópusi és mérsékelt övi tengerekben (10-28°C), gyakran a partközeli vizekben.
Táplálék: kalmárok, szépiák, heringek, szardíniák s más rajban élő halfajok.
Szaporodás: vemhessége 10-11 hónapig tart, általában egy utódot hoz a világra, mely a születéskor 70-80 cm nagyságú.
Más: akár 45 km/h sebességgel is képes úszni. - 300 méterre is le tud merülni.
Olvasnivaló: Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 245-248.o.
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Európai vizekben védett.
Tudományos név eredete: delphinus -a delphis latin változata; delphis [gör] - 'tengeri szellem'.
Gewöhnlicher delphin (D), Delfin commun (E), Dauphin commun (F), Common dolphin, crisscross dolphin, saddle back dolphin (GB), Delfino comune (I), Golfinho comum (PR)
Felismerhető: 170-250 cm hosszúságú, 80-120 kg súlyú delfin. Háta sötétszürke, ritkán sötétbarna vagy fekete, hasi oldala sárgásfehéres, a hátúszó alatt V alakú, oldalán homokóra-szerű mintával. Lekerekített, háromszög alakú hátúszója teste közepén helyezkedik el. Arcorra keskeny, szemétől világos-szürke csíkok indulnak ki.
Összetéveszthető: Fokföldi delfin (Delphinus capensis) - méretre szinte azonos, főleg Atlanti-óceán déli részein és az Indiai-óceánban találkozhatunk vele, arcorra markánsabb és rövidebb. Pettyes delfin (Stenella attenuata) - alapszíne a szürke három jól elkülönült árnyalata, mintázata foltos, főleg a Réunion-sziget körül fordul elő. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - szintén a szürke három érnyalata jellemzi. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - hátúszójának formája eltérő, hasi oldala fehér, oldala szürke, háta sötétszürke. Csíkos delfin (Stenella coeruleoalba) - oldalán láng- és nem homokóraszerű a mintázat.
Előfordulás: trópusi és mérsékelt övi tengerekben (10-28°C), gyakran a partközeli vizekben.
Táplálék: kalmárok, szépiák, heringek, szardíniák s más rajban élő halfajok.
Szaporodás: vemhessége 10-11 hónapig tart, általában egy utódot hoz a világra, mely a születéskor 70-80 cm nagyságú.
Más: akár 45 km/h sebességgel is képes úszni. - 300 méterre is le tud merülni.
Olvasnivaló: Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 245-248.o.
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Európai vizekben védett.
2011-03-20
gyűrűsfarkú keszeg
Oblada melanura (Linnaeus, 1758)
Brandbrasse (D), Oblada (E), Oblade (F), Saddled seabream (GB), Occhiata (I)
Felismerhető: Alapszíne ezüstszürke, fehérrel szegélyezett fekete folt jellemzi a farokúszó tövénél. Oldalán sötétebb hosszanti csíkok figyelhetőek meg. 15-25 cm nagyságú, ritkán akár a 30 cm-t is elérheti. Egyetlen hátúszója van.
Összetéveszthető: abroncsos durbincs (Diplodus sargus) - teste lapítottabb, háta magasabb, gyakran sötétebb keresztsávokkal. Diplodus bellotii - Dél-Spanyolország és az afrikai partok közelében fordul elő, teste lapítottabb, háta magasabb, a fej mögött sötét folt látható.
Előfordulás: Földközi-tenger, Fekete-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Gascognei-öböltől Angoláig), sziklás aljzat vagy neptunfűprérik fölött, a felszíntől kb. 10-20 m mélységig. Telente eltávolodik a partoktól.
Táplálék: mindenevő, algák, zooplanktonok, ízeltlábúak, lárvák, etc.
Szaporodás: ivaros (esetenként protogyn szukcesszív hermafrodita), nyíltvízi megtermékenyítéssel. Ívása április-júniusra esik.
Brandbrasse (D), Oblada (E), Oblade (F), Saddled seabream (GB), Occhiata (I)
Felismerhető: Alapszíne ezüstszürke, fehérrel szegélyezett fekete folt jellemzi a farokúszó tövénél. Oldalán sötétebb hosszanti csíkok figyelhetőek meg. 15-25 cm nagyságú, ritkán akár a 30 cm-t is elérheti. Egyetlen hátúszója van.
Összetéveszthető: abroncsos durbincs (Diplodus sargus) - teste lapítottabb, háta magasabb, gyakran sötétebb keresztsávokkal. Diplodus bellotii - Dél-Spanyolország és az afrikai partok közelében fordul elő, teste lapítottabb, háta magasabb, a fej mögött sötét folt látható.
Előfordulás: Földközi-tenger, Fekete-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Gascognei-öböltől Angoláig), sziklás aljzat vagy neptunfűprérik fölött, a felszíntől kb. 10-20 m mélységig. Telente eltávolodik a partoktól.
Táplálék: mindenevő, algák, zooplanktonok, ízeltlábúak, lárvák, etc.
Szaporodás: ivaros (esetenként protogyn szukcesszív hermafrodita), nyíltvízi megtermékenyítéssel. Ívása április-júniusra esik.
2011-02-15
csíkos delfin
Stenella coeruleoalba (Meyen, 1833)
Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.
Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)
Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.
Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.
Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.
Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.
Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.
Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Olvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.
Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.
Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)
Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.
Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.
Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.
Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.
Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.
Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Olvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.
2011-01-20
közönséges menola
Spicara maena (Linnaeus, 1758)
Laxierfish (D), Chucla, mena, mendola (E), Mendole (F), Big picarel, blotched picarel (GB), Menola (I), Laxeervis (N)
Felismerhető: kékes-zoldes hátú, oldalán szögletes fekete foltot viselő nyíltvízi halfajta. Átlagos nagysága 12-20 cm, de a kifejlett hímek elérhetik a 25 cm-t is. Azonosítását nehezíti, hogy színe kortól, nemtől és környezettől függően változhat.
Összetéveszthető: Spicara smaris - háta barnás-sárgás, feje kisebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkó - Portugália), Földközi-tenger, esetenként Fekete-tenger, általában hasonló korú egyedek alkotta rajokban, gyakran más fajokkal keveredve (barna korallsügérek, nagyszemű durbincsok), legtöbbször 5-30, de akár 200 m mélységig is. Nyaranta a partközeli vizeket kedvelik.
Táplálék: napközben planktonokkal, az este közeledtével az aljzaton élő rákokkal, kagylókkal táplálkozik. Ritkán növényeket is fogyaszt.
Szaporodás: szukcessszív hermafrodita, kezdetben nőstény, majd két éves kora után hím. Az ívás nyárra-őszre esik, sekély vízben. Ikráit a hímek által előkészített mélyedésekbe helyezi, a védelemről és a levegőztetésről szintén a hímek gondoskodnak.
Más: éjjelente mozdulatlanul pihen az aljzaton, négszögletes foltja kevésbé vagy egyáltalán nem látható, a kopoltyúfedőn és a fejen kékes sávok jelenhetnek meg.
Felismerhető: kékes-zoldes hátú, oldalán szögletes fekete foltot viselő nyíltvízi halfajta. Átlagos nagysága 12-20 cm, de a kifejlett hímek elérhetik a 25 cm-t is. Azonosítását nehezíti, hogy színe kortól, nemtől és környezettől függően változhat.
Összetéveszthető: Spicara smaris - háta barnás-sárgás, feje kisebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkó - Portugália), Földközi-tenger, esetenként Fekete-tenger, általában hasonló korú egyedek alkotta rajokban, gyakran más fajokkal keveredve (barna korallsügérek, nagyszemű durbincsok), legtöbbször 5-30, de akár 200 m mélységig is. Nyaranta a partközeli vizeket kedvelik.
Táplálék: napközben planktonokkal, az este közeledtével az aljzaton élő rákokkal, kagylókkal táplálkozik. Ritkán növényeket is fogyaszt.
Szaporodás: szukcessszív hermafrodita, kezdetben nőstény, majd két éves kora után hím. Az ívás nyárra-őszre esik, sekély vízben. Ikráit a hímek által előkészített mélyedésekbe helyezi, a védelemről és a levegőztetésről szintén a hímek gondoskodnak.
Más: éjjelente mozdulatlanul pihen az aljzaton, négszögletes foltja kevésbé vagy egyáltalán nem látható, a kopoltyúfedőn és a fejen kékes sávok jelenhetnek meg.
2010-09-22
villásfarkú abroncshal
Lepidopus caudatus (Euphrasen, 1788)
Tudományos név eredete: lepido [gr] pikkely és pes[lat] láb (hasúszó formájára utal), cauda [lat] farok.
Degenfisch, Strumpfbandfisch (D), Pez cinto (E), Sabre (argenté), légipode, ceinture d'argent (F), Scabbardfish, silver scabbardfish (GB), Spada arzentina, lama d’argento (I)
Felismerhető: teste hosszú ( akár 2 m-nél is nagyobb lehet), szalag alakú. Csupasz, ezüstös színű pigmentréteg borítja. Feje és szemei nagyok, álkapcsa erős, tépőfogai a másfél cm-t is meghaladhatják. A hátúszó szinte az egész testen végigvonul, az első 9 tüske kemény, hosszabb, a hasúszó visszafejlődött, pikkelyre hasonlít, a farokúszó apró, villásan vágott.
Összetéveszthető: Trichiurus lepturus - farokúszója teljesen visszafejlődött; Aphanopus carbo - hátúszója középen kiöblösödik; Trachipterus trachypterus - hátúszó első tüskéje jóval hosszabb, feje rövidebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (a francia partoktól Szenegálig illetve Dél-Afrika vizei), Indiai-óceán, Csendes-óceán (Ausztrália és Új-Zéland, ill. Peru, Mexikó), nyílt vízben, 60 m-től egészen 600 m-ig (éjjelente sekélyebb vizekben is).
Táplálék: halak, rákok, puhatestűek.
Szaporodás: az ívási időszak földrajzi helyzettől függően változó (Adria: ősz, Észak-Afrika: tél vége, tavasz)
Tudományos név eredete: lepido [gr] pikkely és pes[lat] láb (hasúszó formájára utal), cauda [lat] farok.
Degenfisch, Strumpfbandfisch (D), Pez cinto (E), Sabre (argenté), légipode, ceinture d'argent (F), Scabbardfish, silver scabbardfish (GB), Spada arzentina, lama d’argento (I)
Felismerhető: teste hosszú ( akár 2 m-nél is nagyobb lehet), szalag alakú. Csupasz, ezüstös színű pigmentréteg borítja. Feje és szemei nagyok, álkapcsa erős, tépőfogai a másfél cm-t is meghaladhatják. A hátúszó szinte az egész testen végigvonul, az első 9 tüske kemény, hosszabb, a hasúszó visszafejlődött, pikkelyre hasonlít, a farokúszó apró, villásan vágott.
Összetéveszthető: Trichiurus lepturus - farokúszója teljesen visszafejlődött; Aphanopus carbo - hátúszója középen kiöblösödik; Trachipterus trachypterus - hátúszó első tüskéje jóval hosszabb, feje rövidebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (a francia partoktól Szenegálig illetve Dél-Afrika vizei), Indiai-óceán, Csendes-óceán (Ausztrália és Új-Zéland, ill. Peru, Mexikó), nyílt vízben, 60 m-től egészen 600 m-ig (éjjelente sekélyebb vizekben is).
Táplálék: halak, rákok, puhatestűek.
Szaporodás: az ívási időszak földrajzi helyzettől függően változó (Adria: ősz, Észak-Afrika: tél vége, tavasz)
2010-09-17
vénuszöv / tengeri kard
© photoCestus veneris Lesueur, 1813
Venusgürtel (D), Cinturón de Venus (E), Ceinture de Vénus (F), Venus girdle (GB), Cinto di Venere (I)
Felismerhető: a legnagyobb bordásmedúza. Teste oldalirányban megnyúlt, max. másfél méter hosszú, 5-8 cm széles és 1 cm vastag. Átlátszó, ritkábban kékes-lilásrózsaszínes árnyalatú, szalagra emlékeztet. Nyolc úszólemezes bordája közül négy hosszú, a testen teljesen végigfut, a másik négy jóval rövidebb és a tetőtájékot köti össze az orális régióval. A szájnyílás a hasoldalon középen található, tapogatói összeolvadtak, alig láthatóak. A szájperem két oldalán finom tapogatófonalak alakultak ki. Oldalirányú hullámzással mozog.
Összetéveszthető: Velamen parallelum - kisebb, max. 15 cm hosszúságú.
Előfordulás: kozmopolita; meleg vizű tengerekben, nyílt vízben, ritkábban a partok közelében.
Táplálék: zooplanktonok, melyeket enyvsejtekkel (colloblast) borított fogókarjai segítségével ragad meg.
Szaporodás: hímnős, kizárólag ivarosan, külső megtermékenyítéssel. Nincs nemzedékváltakozásuk, sem rögzített alakjuk, cydippid lárvái jelentős metamorfózison esnek át.
Más: nincsenek csalánsejtjei. - Rendkívül törékeny.
Olvasnivaló: Richard Brehm
Venusgürtel (D), Cinturón de Venus (E), Ceinture de Vénus (F), Venus girdle (GB), Cinto di Venere (I)
Felismerhető: a legnagyobb bordásmedúza. Teste oldalirányban megnyúlt, max. másfél méter hosszú, 5-8 cm széles és 1 cm vastag. Átlátszó, ritkábban kékes-lilásrózsaszínes árnyalatú, szalagra emlékeztet. Nyolc úszólemezes bordája közül négy hosszú, a testen teljesen végigfut, a másik négy jóval rövidebb és a tetőtájékot köti össze az orális régióval. A szájnyílás a hasoldalon középen található, tapogatói összeolvadtak, alig láthatóak. A szájperem két oldalán finom tapogatófonalak alakultak ki. Oldalirányú hullámzással mozog.
Összetéveszthető: Velamen parallelum - kisebb, max. 15 cm hosszúságú.
Előfordulás: kozmopolita; meleg vizű tengerekben, nyílt vízben, ritkábban a partok közelében.
Táplálék: zooplanktonok, melyeket enyvsejtekkel (colloblast) borított fogókarjai segítségével ragad meg.
Szaporodás: hímnős, kizárólag ivarosan, külső megtermékenyítéssel. Nincs nemzedékváltakozásuk, sem rögzített alakjuk, cydippid lárvái jelentős metamorfózison esnek át.
Más: nincsenek csalánsejtjei. - Rendkívül törékeny.
Olvasnivaló: Richard Brehm
2010-09-07
szemölcsös medúza
Cotylorhiza tuberculata Macri, 1778
Knollen, Spiegeleiqualle (D), Aguacuajada, acalefo encrespado, medusa de huevo frito (E), Méduse oeuf au plat (F) Egg jellyfish (GB)
Felismerhető: korong alakú, középen megvastagodó ernyője sárgás színű. Nincs fátyla. Átmérője elérheti a 40 cm-t. A sárgás-fehéres szájkarok rövidek, tövüknél összenőttek, végüknél bodrosak. A szájkarok lilás-fehéres színűek és kékes szemölcsszerű dudorban végződnek.
Összetéveszthető: --
Előfordulás: Földközi-tenger, általában a vízfelszín közelében.
Táplálék: apró planktonok.
Szaporodás: két életalak jellemzi. A kifejlett egyedek ivarosan szaporodnak. A kikelt planula-lárvák rövid pelágikus periódus után az aljzaton rögzülnek, ahol polipokká alakulnak. Első alakja apró, 5-10 mm nagyságú. Kedvező feltételek mellett nyolc tapogatót növeszt (második fázis), majd pár hét alatt kifejlett medúzává válik.
Más: csápjai gyakran nyújtanak védelmet halivadékoknak (pl. nagyszemű durbincsok (Boops boops (Linnaeus, 1758), fattyúmakrélák (Seriola sp.) )- Csalánmérge nem erős.
Knollen, Spiegeleiqualle (D), Aguacuajada, acalefo encrespado, medusa de huevo frito (E), Méduse oeuf au plat (F) Egg jellyfish (GB)
Felismerhető: korong alakú, középen megvastagodó ernyője sárgás színű. Nincs fátyla. Átmérője elérheti a 40 cm-t. A sárgás-fehéres szájkarok rövidek, tövüknél összenőttek, végüknél bodrosak. A szájkarok lilás-fehéres színűek és kékes szemölcsszerű dudorban végződnek.
Összetéveszthető: --
Előfordulás: Földközi-tenger, általában a vízfelszín közelében.
Táplálék: apró planktonok.
Szaporodás: két életalak jellemzi. A kifejlett egyedek ivarosan szaporodnak. A kikelt planula-lárvák rövid pelágikus periódus után az aljzaton rögzülnek, ahol polipokká alakulnak. Első alakja apró, 5-10 mm nagyságú. Kedvező feltételek mellett nyolc tapogatót növeszt (második fázis), majd pár hét alatt kifejlett medúzává válik.
Más: csápjai gyakran nyújtanak védelmet halivadékoknak (pl. nagyszemű durbincsok (Boops boops (Linnaeus, 1758), fattyúmakrélák (Seriola sp.) )- Csalánmérge nem erős.
2009-11-25
húsosajkú tengeri pér
Chelon labrosus (Risso, 1827)/Mugil labrosus labrosus Risso 1826/
Dicklippige/Großlippige Meeräsche (D), Llissa vera (E), Muge/Mulet lippu, Mulet à grosses lèvres (F), Thick-lipped mullet, Grey mullet (GB)
Felismerhető: 40-60 cm nagyságú, zömök felépítésű hal. Teste hosszú, enyhén lapított, jól látható pikkelyekkel borított, feje nagy, lefelé lapított, ajkai húsosak. Farokalatti és második hátúszója szinte szimmetrikus, háta sötétszürke, oldala ezüstös, hasalja világos színű.
Összetéveszthető: tengeri süllő (Dicentrarchus labrax) - eltérő formájú, feje háromszög alakú, mellúszói a kopoltyúfedél csúcsa alatt találhatóak.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégiától Zöldfoki-szigetekig), Földközi-tenger, partközeli vizek, homokos vagy sziklás ajzat felett, felszínhez közel, 5 m, max. 20 m mélységig.
Táplálék: növényi mikroorganizmusok, apró rákok.
Szaporodás: ívása nyár elejére esik.
Más: a sótartalom változását jól viseli, kikötőkben, folyótorkolatokban is megfigyelhető. - A kifejlett példányok kisebb csoportokba, a fiatalok nagyszámú rajokba tömörülnek.
Olvasnivaló: Brehm
Dicklippige/Großlippige Meeräsche (D), Llissa vera (E), Muge/Mulet lippu, Mulet à grosses lèvres (F), Thick-lipped mullet, Grey mullet (GB)
Felismerhető: 40-60 cm nagyságú, zömök felépítésű hal. Teste hosszú, enyhén lapított, jól látható pikkelyekkel borított, feje nagy, lefelé lapított, ajkai húsosak. Farokalatti és második hátúszója szinte szimmetrikus, háta sötétszürke, oldala ezüstös, hasalja világos színű.
Összetéveszthető: tengeri süllő (Dicentrarchus labrax) - eltérő formájú, feje háromszög alakú, mellúszói a kopoltyúfedél csúcsa alatt találhatóak.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégiától Zöldfoki-szigetekig), Földközi-tenger, partközeli vizek, homokos vagy sziklás ajzat felett, felszínhez közel, 5 m, max. 20 m mélységig.
Táplálék: növényi mikroorganizmusok, apró rákok.
Szaporodás: ívása nyár elejére esik.
Más: a sótartalom változását jól viseli, kikötőkben, folyótorkolatokban is megfigyelhető. - A kifejlett példányok kisebb csoportokba, a fiatalok nagyszámú rajokba tömörülnek.
Olvasnivaló: Brehm
2009-11-21
gyökérszájú medúza
Rhizostoma pulmo (Macri, 1778)
Tudományos név eredete: rhizo [gör] -gyökér, stom [gör] - száj; pulmo [lat] - tüdő: a manubrium tüdőre emlékeztető szerkezetére utal.
Blumenkohlqualle, Gelbe Lungenqualle, Wurzelmundqualle (D), Aguamar, aguamala (E), Rhizostome, poumon de mer, méduse chou-fleur (F), Rhizostome, marigold, dustbin-lid jellyfish (GB), Polmone di mare, botte di mare (I), Rizostoma (P)
Felismerhető: nagytestű (60 cm, max. 90 cm átmérőjű), masszív felépítésű medúza. Színe változó, fehéres-sárgás-barnás-kékes, az ernyő széle kékeslila, tapogatóktól mentes. Szájcsöve négy szájkarja összenövéséből alakult ki - e karok kétfelé osztottak, nagyok, szélük cakkos, s mindegyikük két, áttetsző nyúlványban végződik.
Összetéveszthető: Rhizostoma octopus (Linnaeus, 1788) - a gyökérszájú medúza atlanti-óceáni variánsa, valamivel kisebb termetű; néhány leírásban a Rhizostoma pulmo-tól különálló fajkánt szerepel, de legtöbbször szinonímaként kezelt tud. név.
Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger, kevésbé mély vizekben.
Táplálék: zooplanktonok.
Szaporodás: váltivarú, nyílt vízben. A nemek a gonádok színe alapján megkülönböztethetőek: a hímeknél kékek, a nőstényeknél barnás-narancssárgásak. A kikelő planula-lárva pelágikus, több lárvastádium után kialakul a helytülő hidraalak, mely többszörös bimbózás (strobiláció) útján ivartalanul szaporodik.
Más: gyakori parazitája a Hyperia galba. - Fiatal fattyúmakrélák (Seriola), nagyszemű durbincsok (Boops) és makrélák (Trachurus) gyakran keresnek menedéket ernyője közelében. - Általában veszélytelen, csalánmérge gyenge, de kiválthat allergiás reakciókat (viszketés, bőrkiütés, égés). - Legveszélyesebb ragadozói a tengeri teknősök.
Olvasnivaló: medúzák hu, eng; Brehm
Tudományos név eredete: rhizo [gör] -gyökér, stom [gör] - száj; pulmo [lat] - tüdő: a manubrium tüdőre emlékeztető szerkezetére utal.
Blumenkohlqualle, Gelbe Lungenqualle, Wurzelmundqualle (D), Aguamar, aguamala (E), Rhizostome, poumon de mer, méduse chou-fleur (F), Rhizostome, marigold, dustbin-lid jellyfish (GB), Polmone di mare, botte di mare (I), Rizostoma (P)
Felismerhető: nagytestű (60 cm, max. 90 cm átmérőjű), masszív felépítésű medúza. Színe változó, fehéres-sárgás-barnás-kékes, az ernyő széle kékeslila, tapogatóktól mentes. Szájcsöve négy szájkarja összenövéséből alakult ki - e karok kétfelé osztottak, nagyok, szélük cakkos, s mindegyikük két, áttetsző nyúlványban végződik.
Összetéveszthető: Rhizostoma octopus (Linnaeus, 1788) - a gyökérszájú medúza atlanti-óceáni variánsa, valamivel kisebb termetű; néhány leírásban a Rhizostoma pulmo-tól különálló fajkánt szerepel, de legtöbbször szinonímaként kezelt tud. név.
Előfordulás: Atlanti-óceán északkeleti partjai, Földközi-tenger, kevésbé mély vizekben.
Táplálék: zooplanktonok.
Szaporodás: váltivarú, nyílt vízben. A nemek a gonádok színe alapján megkülönböztethetőek: a hímeknél kékek, a nőstényeknél barnás-narancssárgásak. A kikelő planula-lárva pelágikus, több lárvastádium után kialakul a helytülő hidraalak, mely többszörös bimbózás (strobiláció) útján ivartalanul szaporodik.
Más: gyakori parazitája a Hyperia galba. - Fiatal fattyúmakrélák (Seriola), nagyszemű durbincsok (Boops) és makrélák (Trachurus) gyakran keresnek menedéket ernyője közelében. - Általában veszélytelen, csalánmérge gyenge, de kiválthat allergiás reakciókat (viszketés, bőrkiütés, égés). - Legveszélyesebb ragadozói a tengeri teknősök.
Olvasnivaló: medúzák hu, eng; Brehm
2009-09-18
Tengeri süllő / farkassügér ?/
Dicentrarchus labrax (Linnaeus, 1758)
Meerbarsch (D), Lubina (E), Bar commun, loup (F), Bass (GB), Spigola (I), Zeebars (NL) Robalo-legitimo (P)
Felismerhető: hosszú, enyhén lapított test, mérete általában 70-80 cm, max. 110 cm. Két jól elkülönülő, nagyjából azonos méretű hátúszó. Feje háromszög alakú, felső álkapcsa valamivel rövidebb, mint az alsó. Kopoltyúfedőn többé-kevésbé kivehető sötét folt. Színe ezüstszürke, hasi oldalán világosabb, sárgás árnyalattal.
Összetéveszthető: pettyes farkassügér (Dicentrarchus punctatus) - kopoltyúfedő foltja jól kivehető, hátán apró fekete foltok. húsosajkú tengeri pér (Mugil chelo / Mugil labrosus) - test formája eltér, ajkak húsosabbak, a mellúszó a kopoltyúfedő csúcsa felett található, míg a farkassügérnél a csúcs alatt.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Marokkó), Földközi tenger, homokos vagy sziklás tengerfenék fölött, nem ritkán kikötőkben, folyótorkolatokban, kb. 30 m mélységig (ritkán 100 m).
Táplálék: a fiatal egyedek főleg rákokkal táplálkoznak, a kifejlettek kalamárokkal s apró mtermetű halakkal.
Szaporodás: az ivarérettség nemtől és élőhelytől függ, pl. a földközi-tengeri hímeknél 2 év, az atlanti-óceáni nőstényeknél 6 év. Ívása télre-koratavaszra esik (Földközi tenger) partközeli sekély vizekben (~10 m), külső megtermékenyítéssel.
Más: rajokban él, gyakran fekete durbincsok (Spondyliosoma cantharus) és tengeri pérek (Mugil sp.) társaságában. - Az oxigéndús vizeket kedveli, ha a felszíni vizekben kevés az oxigén s nincsenek hullámok, a felszínen marad, mintha aludna. - Franciaországban a 25 cm-nél kisebb (Finistère 36 cm) példányok kifogása tilos.
Meerbarsch (D), Lubina (E), Bar commun, loup (F), Bass (GB), Spigola (I), Zeebars (NL) Robalo-legitimo (P)
Felismerhető: hosszú, enyhén lapított test, mérete általában 70-80 cm, max. 110 cm. Két jól elkülönülő, nagyjából azonos méretű hátúszó. Feje háromszög alakú, felső álkapcsa valamivel rövidebb, mint az alsó. Kopoltyúfedőn többé-kevésbé kivehető sötét folt. Színe ezüstszürke, hasi oldalán világosabb, sárgás árnyalattal.
Összetéveszthető: pettyes farkassügér (Dicentrarchus punctatus) - kopoltyúfedő foltja jól kivehető, hátán apró fekete foltok. húsosajkú tengeri pér (Mugil chelo / Mugil labrosus) - test formája eltér, ajkak húsosabbak, a mellúszó a kopoltyúfedő csúcsa felett található, míg a farkassügérnél a csúcs alatt.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia-Marokkó), Földközi tenger, homokos vagy sziklás tengerfenék fölött, nem ritkán kikötőkben, folyótorkolatokban, kb. 30 m mélységig (ritkán 100 m).
Táplálék: a fiatal egyedek főleg rákokkal táplálkoznak, a kifejlettek kalamárokkal s apró mtermetű halakkal.
Szaporodás: az ivarérettség nemtől és élőhelytől függ, pl. a földközi-tengeri hímeknél 2 év, az atlanti-óceáni nőstényeknél 6 év. Ívása télre-koratavaszra esik (Földközi tenger) partközeli sekély vizekben (~10 m), külső megtermékenyítéssel.
Más: rajokban él, gyakran fekete durbincsok (Spondyliosoma cantharus) és tengeri pérek (Mugil sp.) társaságában. - Az oxigéndús vizeket kedveli, ha a felszíni vizekben kevés az oxigén s nincsenek hullámok, a felszínen marad, mintha aludna. - Franciaországban a 25 cm-nél kisebb (Finistère 36 cm) példányok kifogása tilos.
2009-07-31
sárgafarkú fattyúmakréla
Seriola dumerili (Risso, 1810)
Seriolafisch (D), Serviola (E), (Grande) sériole (FR), (Greater) Amberjack, yellowtail (GB), Seriola, leccia, ricciola (I), Seriola (NL)
Felismerhető: masszív, oldalirányban lapított, vége felé elkeskenyedő test, melynek mérete a 2 métert is elérheti. Jól fejlett, szimmetrikus, legtöbbször sötét árnyalatú farokúszója keskeny faroktörzshöz kapcsolódik. Háta zöldes-szürkés, oldala és hasalja ezüstszürke. Szemétől kiindulva sötét sáv keresztezi a fejet.
Összetéveszthető: Seriola carpenteri - rendkívül nehezen különböztethető meg: méretre kisebb. Seriola fasciata - kisebb, teste szimetrikusabb, háta sötétebb-lilásabb árnyalatú.
Előfordulás: Atlanti-óceán szubtrópikus vizei, Földközi tenger, legtöbbször nyílt vízben, de néha part közeli vizekben is, legtöbbször csapatosan, néha ezüstös durbincsok (Lithognatus mormyrus) vagy magashátú durbincsok (Sarpa salpa) közé vegyülve.
Szaporodás: ivaros; az ivadékhalak sárgás színűek, s gyakran rejtóznek lebegő tárgyak, akár medúzák tapogatói alá/közé is.
Táplálék: ragadozó, apró halakkal, rákokkal, tintahalakkal táplálkozik.
Seriolafisch (D), Serviola (E), (Grande) sériole (FR), (Greater) Amberjack, yellowtail (GB), Seriola, leccia, ricciola (I), Seriola (NL)
Felismerhető: masszív, oldalirányban lapított, vége felé elkeskenyedő test, melynek mérete a 2 métert is elérheti. Jól fejlett, szimmetrikus, legtöbbször sötét árnyalatú farokúszója keskeny faroktörzshöz kapcsolódik. Háta zöldes-szürkés, oldala és hasalja ezüstszürke. Szemétől kiindulva sötét sáv keresztezi a fejet.
Összetéveszthető: Seriola carpenteri - rendkívül nehezen különböztethető meg: méretre kisebb. Seriola fasciata - kisebb, teste szimetrikusabb, háta sötétebb-lilásabb árnyalatú.
Előfordulás: Atlanti-óceán szubtrópikus vizei, Földközi tenger, legtöbbször nyílt vízben, de néha part közeli vizekben is, legtöbbször csapatosan, néha ezüstös durbincsok (Lithognatus mormyrus) vagy magashátú durbincsok (Sarpa salpa) közé vegyülve.
Szaporodás: ivaros; az ivadékhalak sárgás színűek, s gyakran rejtóznek lebegő tárgyak, akár medúzák tapogatói alá/közé is.
Táplálék: ragadozó, apró halakkal, rákokkal, tintahalakkal táplálkozik.
2009-05-14
óriás cápa
Cetorhinus maximus (Gunnerus, 1765)
Tudományos név eredete: ketos (gör) - tengeri szörny, rhinos (gör) - orr; maximus (lat) - legnagyobb.
Riesenhai (D), basking shark (GB), Requin pélerin (F), tiburón peregrino (E), squalo elefante (I), reuzenhaai (NL)
Felismerhető: a cetcápa (Rhincodon typus) után a második legnagyobb jelenleg élő halfaj. Teste áramvonalas, hossza átlagosan 9-11 m (max 15 m), súlya elérheti a 4000 kg-ot. Nagy, kiálló orhegy jellemzi, mely a fiatal példányoknál felfelé görbülhet. Szeme apró, szája nagy, apró fogakkal teli (álkapcsonként akár 3000 db), a szem alatt helyezkedik el. Feje hasi oldalon világosabb, fehér foltokkal szórt, öt kopoltyúrése szinte körbeveszi a fejet, 2 tüske nélküli hátúszó, egy farokalatti úszó; farokúszója enyhén aszimmetrikus.
Összetéveszthető: -
Előfordulás: Atlanti-óceán, Csendes-óceán, nem ritkán Földközi-tenger, általában a 8-14 c° körüli vízhőmérsékletet kedveli, de melegebb vizekben is előfordul. Pelágikus, de relatíve partközeli, évszaktól függően jelentős távolságokat tesz meg, nyáron inkább felszínhez közel, télen a mélyebb (~2000 m) vizekben, a planktonállománytól függően.
Táplálék: kizárólag planktonokkal táplálkozik. Táplálkozás közben nyitott szájjal úszik, s a beáramló vizet kopoltyúrésein keresztül szűri meg: a belső kopoltyúíveket fésűszerű, vékony lemezek tömege borítja, melyeken fennakadnak a szájüregbe kerülő apró, planktonikus élőlények. Egy kifejlett példány gyomra kb. 500 kg planktont tartalmazhat, és 2 csomó sebességgel haladva óránként 2 000 tonna vizet képes átszűrni. Hatalmas mája (mely testtömegének majd harmada) segíti lebegőképességét, s a planktonszegény időszakokban táplálékutánpótlást biztosít.
Szaporodás: 3-4 éves korban válik ivaréretté. Elevenszülő, az uteruson belüli kannibalizmus gyakori. A vemhesség hosszú, három és fél év, egyszerre max. 6, 1,5- 2 m nagyságú utód születik.
Más: Korábban azt tartották, hogy a téli időszakot a mély vizekben vészeli át, mozdulatlanul, hibernált állapotban. A műholdas nyomkövetők segítségével végzett legújabb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy ebben a periódusban is aktív, viszont a planktonsűrűségnek megfelelően mélyebb vizekben (ált. 1000 m) keresi táplálékát. - Ártalmatlan, könnyen megközelíthető. - Gyakran tömörül csoportokba, ilyenkor akár egy tucatnyi óriáscápa is együtt úszhat.
Tudományos név eredete: ketos (gör) - tengeri szörny, rhinos (gör) - orr; maximus (lat) - legnagyobb.
Riesenhai (D), basking shark (GB), Requin pélerin (F), tiburón peregrino (E), squalo elefante (I), reuzenhaai (NL)
Felismerhető: a cetcápa (Rhincodon typus) után a második legnagyobb jelenleg élő halfaj. Teste áramvonalas, hossza átlagosan 9-11 m (max 15 m), súlya elérheti a 4000 kg-ot. Nagy, kiálló orhegy jellemzi, mely a fiatal példányoknál felfelé görbülhet. Szeme apró, szája nagy, apró fogakkal teli (álkapcsonként akár 3000 db), a szem alatt helyezkedik el. Feje hasi oldalon világosabb, fehér foltokkal szórt, öt kopoltyúrése szinte körbeveszi a fejet, 2 tüske nélküli hátúszó, egy farokalatti úszó; farokúszója enyhén aszimmetrikus.
Összetéveszthető: -
Előfordulás: Atlanti-óceán, Csendes-óceán, nem ritkán Földközi-tenger, általában a 8-14 c° körüli vízhőmérsékletet kedveli, de melegebb vizekben is előfordul. Pelágikus, de relatíve partközeli, évszaktól függően jelentős távolságokat tesz meg, nyáron inkább felszínhez közel, télen a mélyebb (~2000 m) vizekben, a planktonállománytól függően.
Táplálék: kizárólag planktonokkal táplálkozik. Táplálkozás közben nyitott szájjal úszik, s a beáramló vizet kopoltyúrésein keresztül szűri meg: a belső kopoltyúíveket fésűszerű, vékony lemezek tömege borítja, melyeken fennakadnak a szájüregbe kerülő apró, planktonikus élőlények. Egy kifejlett példány gyomra kb. 500 kg planktont tartalmazhat, és 2 csomó sebességgel haladva óránként 2 000 tonna vizet képes átszűrni. Hatalmas mája (mely testtömegének majd harmada) segíti lebegőképességét, s a planktonszegény időszakokban táplálékutánpótlást biztosít.
Szaporodás: 3-4 éves korban válik ivaréretté. Elevenszülő, az uteruson belüli kannibalizmus gyakori. A vemhesség hosszú, három és fél év, egyszerre max. 6, 1,5- 2 m nagyságú utód születik.
Más: Korábban azt tartották, hogy a téli időszakot a mély vizekben vészeli át, mozdulatlanul, hibernált állapotban. A műholdas nyomkövetők segítségével végzett legújabb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy ebben a periódusban is aktív, viszont a planktonsűrűségnek megfelelően mélyebb vizekben (ált. 1000 m) keresi táplálékát. - Ártalmatlan, könnyen megközelíthető. - Gyakran tömörül csoportokba, ilyenkor akár egy tucatnyi óriáscápa is együtt úszhat.
Veszélyeztetett - a hosszú vemhesség és a viszonylag rövid élettartam (7-16 év) miatt rendkívül sérülékeny faj. Szerepel a Berni Egyezmény (STCE no. : 104, 1979/1982, Magyarország csatlakozása: 1989) II. függelékében (fokozottan védett állatok). - A (CE) nº 1782/2006 megtiltja kifogását az európai vizekben (a nagy fehércápával /Carcharodon carcharias/ együtt).APECS
2009-05-12
fogasdurbincs
Dentex dentex (Linnaeus, 1758)
Tudományos név eredete: dentis (lat) - fog
Zahnbrasse (D), Dentón (E), Denté commun, denti (F), Common dentex (GB), Dentice (I)
Felismerhető: masszív, oldalirányban lapított test, nagy fej, szinte egyenes homlok, széles száj és fejlett tépőfogak (2x4-6). Ezüstös színű, háta kékes-rózsaszín árnyalatú. A fiatal, 20 cm-mél kisebb példányok úszói sárgák. Nagy méretű hal, akár 1 m hosszúra is megnő.
Összetéveszthető: rózsaszínű durbincs (Pagrus pagrus) - max. nagysága valamivel kisebb (80 cm), mint nevéből is kiderül, színében a rózsaszín árnyalat dominál, s a fehér harántcsíkok jobban megfigyelhetőek. Pagrus coeruleostictus (kékfoltos durbincs?) - homloka kevésbé csapott, hátószójának első tüskéi hosszabbak, jobban elkülönülnek. Dentex maroccanus - feje kevésbé masszív, hosszabb, szeme arányaiban nagyobb, leginkább egy fiatal fogasdurbincsra hasonlít.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Angliától Szenegálig), Földközi-tenger. Bento-pelágikus hal; gyakran változtatja élőhelyét, sziklás tengerfenéken éppúgy előfordulhat, mint partközeli neptunfűmezőkön, vagy távoli roncsoknál, 5-200 m mélységben. Az egészen fiatal példányok homokos szakaszokon, töltéseknél, kikötők közelében, lagúnákban is megfigyelhetőek.
Táplálék: ragadozó, fő táplálékát a kisebb méretű halak képezik, de nem veti meg a rákokat, tintahalakat, kalmárokat, polipokat sem. Általában nyílt vízben vadászik, legtöbbször egyedül, de néha csapatban. A fiatal fogasdurbincsok opporunista vadászok, mindent megesznek, amit le bírnak nyelni.
Szaporodás: március-június, amint a víz hőmérséklete eléri a 15 C°-ot. Külső megtermékenyítéssel szaporodik, ikrái pelágikusak (lsd. Sparidae).
Más: noha mérete és fogai mást sugallnak, kifejezetten félénk hal. Szerencsére kiváncsi típus, ha úgy teszünk, mintha ott sem lenne, alaposan szemügyre vesz bennünket. - Éjszakai merüléseken jól megfigyelhetőek az oldalát borító sötét foltok.
Tudományos név eredete: dentis (lat) - fog
Zahnbrasse (D), Dentón (E), Denté commun, denti (F), Common dentex (GB), Dentice (I)
Felismerhető: masszív, oldalirányban lapított test, nagy fej, szinte egyenes homlok, széles száj és fejlett tépőfogak (2x4-6). Ezüstös színű, háta kékes-rózsaszín árnyalatú. A fiatal, 20 cm-mél kisebb példányok úszói sárgák. Nagy méretű hal, akár 1 m hosszúra is megnő.
Összetéveszthető: rózsaszínű durbincs (Pagrus pagrus) - max. nagysága valamivel kisebb (80 cm), mint nevéből is kiderül, színében a rózsaszín árnyalat dominál, s a fehér harántcsíkok jobban megfigyelhetőek. Pagrus coeruleostictus (kékfoltos durbincs?) - homloka kevésbé csapott, hátószójának első tüskéi hosszabbak, jobban elkülönülnek. Dentex maroccanus - feje kevésbé masszív, hosszabb, szeme arányaiban nagyobb, leginkább egy fiatal fogasdurbincsra hasonlít.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Angliától Szenegálig), Földközi-tenger. Bento-pelágikus hal; gyakran változtatja élőhelyét, sziklás tengerfenéken éppúgy előfordulhat, mint partközeli neptunfűmezőkön, vagy távoli roncsoknál, 5-200 m mélységben. Az egészen fiatal példányok homokos szakaszokon, töltéseknél, kikötők közelében, lagúnákban is megfigyelhetőek.
Táplálék: ragadozó, fő táplálékát a kisebb méretű halak képezik, de nem veti meg a rákokat, tintahalakat, kalmárokat, polipokat sem. Általában nyílt vízben vadászik, legtöbbször egyedül, de néha csapatban. A fiatal fogasdurbincsok opporunista vadászok, mindent megesznek, amit le bírnak nyelni.
Szaporodás: március-június, amint a víz hőmérséklete eléri a 15 C°-ot. Külső megtermékenyítéssel szaporodik, ikrái pelágikusak (lsd. Sparidae).
Más: noha mérete és fogai mást sugallnak, kifejezetten félénk hal. Szerencsére kiváncsi típus, ha úgy teszünk, mintha ott sem lenne, alaposan szemügyre vesz bennünket. - Éjszakai merüléseken jól megfigyelhetőek az oldalát borító sötét foltok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)