Dentex dentex (Linnaeus, 1758)
Tudományos név eredete: dentis (lat) - fog
Zahnbrasse (D), Dentón (E), Denté commun, denti (F), Common dentex (GB), Dentice (I)
Felismerhető: masszív, oldalirányban lapított test, nagy fej, szinte egyenes homlok, széles száj és fejlett tépőfogak (2x4-6). Ezüstös színű, háta kékes-rózsaszín árnyalatú. A fiatal, 20 cm-mél kisebb példányok úszói sárgák. Nagy méretű hal, akár 1 m hosszúra is megnő.
Összetéveszthető: rózsaszínű durbincs (Pagrus pagrus) - max. nagysága valamivel kisebb (80 cm), mint nevéből is kiderül, színében a rózsaszín árnyalat dominál, s a fehér harántcsíkok jobban megfigyelhetőek. Pagrus coeruleostictus (kékfoltos durbincs?) - homloka kevésbé csapott, hátószójának első tüskéi hosszabbak, jobban elkülönülnek. Dentex maroccanus - feje kevésbé masszív, hosszabb, szeme arányaiban nagyobb, leginkább egy fiatal fogasdurbincsra hasonlít.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Angliától Szenegálig), Földközi-tenger. Bento-pelágikus hal; gyakran változtatja élőhelyét, sziklás tengerfenéken éppúgy előfordulhat, mint partközeli neptunfűmezőkön, vagy távoli roncsoknál, 5-200 m mélységben. Az egészen fiatal példányok homokos szakaszokon, töltéseknél, kikötők közelében, lagúnákban is megfigyelhetőek.
Táplálék: ragadozó, fő táplálékát a kisebb méretű halak képezik, de nem veti meg a rákokat, tintahalakat, kalmárokat, polipokat sem. Általában nyílt vízben vadászik, legtöbbször egyedül, de néha csapatban. A fiatal fogasdurbincsok opporunista vadászok, mindent megesznek, amit le bírnak nyelni.
Szaporodás: március-június, amint a víz hőmérséklete eléri a 15 C°-ot. Külső megtermékenyítéssel szaporodik, ikrái pelágikusak (lsd. Sparidae).
Más: noha mérete és fogai mást sugallnak, kifejezetten félénk hal. Szerencsére kiváncsi típus, ha úgy teszünk, mintha ott sem lenne, alaposan szemügyre vesz bennünket. - Éjszakai merüléseken jól megfigyelhetőek az oldalát borító sötét foltok.
Tudományos név eredete: dentis (lat) - fog
Zahnbrasse (D), Dentón (E), Denté commun, denti (F), Common dentex (GB), Dentice (I)
Felismerhető: masszív, oldalirányban lapított test, nagy fej, szinte egyenes homlok, széles száj és fejlett tépőfogak (2x4-6). Ezüstös színű, háta kékes-rózsaszín árnyalatú. A fiatal, 20 cm-mél kisebb példányok úszói sárgák. Nagy méretű hal, akár 1 m hosszúra is megnő.
Összetéveszthető: rózsaszínű durbincs (Pagrus pagrus) - max. nagysága valamivel kisebb (80 cm), mint nevéből is kiderül, színében a rózsaszín árnyalat dominál, s a fehér harántcsíkok jobban megfigyelhetőek. Pagrus coeruleostictus (kékfoltos durbincs?) - homloka kevésbé csapott, hátószójának első tüskéi hosszabbak, jobban elkülönülnek. Dentex maroccanus - feje kevésbé masszív, hosszabb, szeme arányaiban nagyobb, leginkább egy fiatal fogasdurbincsra hasonlít.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Angliától Szenegálig), Földközi-tenger. Bento-pelágikus hal; gyakran változtatja élőhelyét, sziklás tengerfenéken éppúgy előfordulhat, mint partközeli neptunfűmezőkön, vagy távoli roncsoknál, 5-200 m mélységben. Az egészen fiatal példányok homokos szakaszokon, töltéseknél, kikötők közelében, lagúnákban is megfigyelhetőek.
Táplálék: ragadozó, fő táplálékát a kisebb méretű halak képezik, de nem veti meg a rákokat, tintahalakat, kalmárokat, polipokat sem. Általában nyílt vízben vadászik, legtöbbször egyedül, de néha csapatban. A fiatal fogasdurbincsok opporunista vadászok, mindent megesznek, amit le bírnak nyelni.
Szaporodás: március-június, amint a víz hőmérséklete eléri a 15 C°-ot. Külső megtermékenyítéssel szaporodik, ikrái pelágikusak (lsd. Sparidae).
Más: noha mérete és fogai mást sugallnak, kifejezetten félénk hal. Szerencsére kiváncsi típus, ha úgy teszünk, mintha ott sem lenne, alaposan szemügyre vesz bennünket. - Éjszakai merüléseken jól megfigyelhetőek az oldalát borító sötét foltok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése