Lophius piscatorius Linnaeus,1758
Tudományos név eredete: lophos (gör) - taraj, bóbita; piscatorius (lat) - horgász
Seeteufel (D), Rape blanco (E), Baudroie, lotte, diable de mer (F), Anglerfish frogfish, monkfish (GB), Rana pescatrice (I), Tamboril (P)
Felismerhető: nagy (összsúly kb. kétharmada), lapos fej, széles száj, erős, hátrafelé görbülő fogak. Teste lapos, farok felé hengeres, kifejlett egyedeknél 70-200 cm nagyságú (40-60 kg). Nincsenek pikkelyei, bőre síkos, húsos lebenyekkel borított, barnás-márványozott, hasi oldalon világos/fehér. Tüskés (3) hátúszó - az első, szemek előtt elhelyezkedő tüskén csaliként funkcionáló bőrlebeny, fejlett farokalatti úszók.
Összetéveszthető: Kis horgászhal (Lophius budegassa) - méretre kisebb (30-40cm), hasi oldala sötét/fekete színű, 'csalija' az ördöghal kétosztatú bőrlebenyével ellentétben egyszerű, élőhelye délebbre esik.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partoktól Mauritániáig), Földközi-tenger, Fekete-tenger, főleg homokos tengerfenéken, 2-1800 m mélységig. Partközeli vizekben naptunfüves vagy sziklás aljzaton is találkozhatunk ördöghallal.
Táplálék: ragadozó, a homokos-detrituszos aljzatba rejtőzve vagy az aljzatra simulva mozdulatlanul vár, s hátúszójának első tüskéjét horgászbotként használva csapja be áldozatát. Száját hatalmasra nyitva szippantja be táplálékát: halakat, rákokat, vízimadarakat.
Szaporodás: 6-7 éves korban válik ivaréretté. Ívása tél végére esik, lerakott petéi (akár több millió) néhány méter hosszú szalagot formálnak. A lárvák nyár elején kelnek ki, kb 1 cm nagyságúak, s planktonikus életmódot folytatnak, 5-6 cm nagyságot elérve élőhelyet változtatnak, és többé nem távolodnak el a tengerfenéktől.
Olvasnivaló: Brehm
Tudományos név eredete: lophos (gör) - taraj, bóbita; piscatorius (lat) - horgász
Seeteufel (D), Rape blanco (E), Baudroie, lotte, diable de mer (F), Anglerfish frogfish, monkfish (GB), Rana pescatrice (I), Tamboril (P)
Felismerhető: nagy (összsúly kb. kétharmada), lapos fej, széles száj, erős, hátrafelé görbülő fogak. Teste lapos, farok felé hengeres, kifejlett egyedeknél 70-200 cm nagyságú (40-60 kg). Nincsenek pikkelyei, bőre síkos, húsos lebenyekkel borított, barnás-márványozott, hasi oldalon világos/fehér. Tüskés (3) hátúszó - az első, szemek előtt elhelyezkedő tüskén csaliként funkcionáló bőrlebeny, fejlett farokalatti úszók.
Összetéveszthető: Kis horgászhal (Lophius budegassa) - méretre kisebb (30-40cm), hasi oldala sötét/fekete színű, 'csalija' az ördöghal kétosztatú bőrlebenyével ellentétben egyszerű, élőhelye délebbre esik.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partoktól Mauritániáig), Földközi-tenger, Fekete-tenger, főleg homokos tengerfenéken, 2-1800 m mélységig. Partközeli vizekben naptunfüves vagy sziklás aljzaton is találkozhatunk ördöghallal.
Táplálék: ragadozó, a homokos-detrituszos aljzatba rejtőzve vagy az aljzatra simulva mozdulatlanul vár, s hátúszójának első tüskéjét horgászbotként használva csapja be áldozatát. Száját hatalmasra nyitva szippantja be táplálékát: halakat, rákokat, vízimadarakat.
Szaporodás: 6-7 éves korban válik ivaréretté. Ívása tél végére esik, lerakott petéi (akár több millió) néhány méter hosszú szalagot formálnak. A lárvák nyár elején kelnek ki, kb 1 cm nagyságúak, s planktonikus életmódot folytatnak, 5-6 cm nagyságot elérve élőhelyet változtatnak, és többé nem távolodnak el a tengerfenéktől.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése