tapadó medúza

Gonionemus vertens L. Agassiz, 1862
Érvénytelen tudományos név: Gonionemus murbachii Mayer, 1901

Méduse adhésive (FR), Clinging jellyfish (GB), Kruiskwal (NL)

Felismerhető : hidraállat. Medúzaalakja max. 2- 2,5 cm átmérőjű, ernyője áttetsző vagy zöldes árnyalatú félgömb. Fátyla (velum) széles, pereme egységes, 60-80 ragadós csomóban végződő tapogatóval ellátott. A tapogatókon jól kivehetőek a vastag gyűrűkbe rendeződő csalántokok. Négy, a radiális csatornákhoz kapcsolódó ivarszerve sárgásbarnás (♂) vagy lilás-vörös-narancssárgás (♀), felülnézetben szabályos + alakban helyezkednek el.  Az ernyő közepéből kiinduló szájcsöve jól látható.

Összetéveszthető : Eperetmus typus Bigelow, 1915 - ernyője lapított, tapogatói rövidek, végük nem ragad, van centripetális csatornája - ez utóbbi hiányzik a tapadó medúzánál.

Előfordulás : A tapadó medúza eredetileg a Csendes-óceán nyugati vizeiben honos, de napjainkban megtalálható az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben, a Földközi-tengerben is, ritkán nyíltvízben, leggyakrabban tengeri füveken, moszatokon rögzülve. (Elterjedésének okai nem tisztázottak, feltehetően az exportált osztrigákkal jutott el európai vizekbe, de az is elképzelhető, hogy hajótestekre ragadva tett meg nagy távolságokat.

Táplálék : kisméretű rákok

Szaporodás : más hidraállatokhoz hasonlóan polip- és medúza-stádium jellemzi.

Más : csípése előfordulási helyétől függően ártalmatlan (Atlanti-óceán) vagy akár halálos is lehet (Japán-Oroszország)

kékcsíkos gyíkhal

Synodus saurus (Linnaeus, 1758)

 Tudományos név eredete : syn [gör] - együttesen, szorosan és odus [gör] - fog, sauros [gör] - gyík 

Grüner Eidechsenfisch (D), Pez de San Francisco (E), Poisson-lézard rayé (F), Atlantic lizardfish, bluestriped lizardfish (GB), Pesce lucertola, sazzaluga di mari (I)

Felismerhető: max. 40 cm nagyságúra megnövő, hengeres testű hal. Feje lapos, háromszög alakú, sűrűn nőtt apró fogakkal telt szája zöld színű szeme mögött végződik. Homokszínű teste hosszúkás, sötétebb harántcsíkokkal átszelt. Hosszában kékes-fehéres vékony csíkokkal díszített. Első hátúszója háromszög alakú, kisméretű. Faroktövénél található második hátúszója alig látható. 

Összetéveszthető: pókhalak (Trachinus sp, Földközi-tengerben) - biotópjuk azonos, de fejformájuk eltérő, két hátúszójuk jól kivehető, sokkal lomhább úszók. 

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkótól a Zöldfoki-szigetekig), Atlanti-óceán nyugati parjai (Bahamák, Bermuda) és a Földközi-tenger, homokos aljzaton, néhány métertől max. 400 m mélységig.

 Táplálék: a homokba ásva mozdulatlanul várja közelbe tévedő zsákmányát, főleg ivadékhalakat, rákokat, lárvákat.

 Szaporodás: ivaros, az ívás tavaszra-nyárra esik. 

 Más: nincs úszóhólyagja, de a bentikus halak többségével ellentétben villámgyors meneküléskor.