Foltosúszós nyálkáshal / pillangógéb

©photo Bernard Picton

Blennius ocellaris Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: blennos [gör] - nyálka, ocellus [lat] - szemecske, a pillangógébre jellemző foltra utalva.

Seeschmetterling (D), Purillos (E), Blennie papillon, blennie ocellée (F), Butterfly blenny (GB), Bavosa occhiuta (I)

Felismerhető: pikkely nélküli teste hosszú (8-15, ritkábban akár 20 cm) és lapos. Alapszíne barnás-márványozott, öt-hat széles, sötétebb keresztcsíkkal átszelt. Feje masszív, rövid, profilja lekerekített. Hosszú és magas hátúszóján (a nyolcadik és a kilencedik tüske között) jól kivehető, fehérrel szegélyezett fekete folt teszi könnyen beazonosíthatóvá. Szem fölötti tapogatója elágazó.

Összetéveszthető: csíkos nyálkáshal (Parablennius gattorugine) - hátúszója kevésbé magas, és nincs rajta folt.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkótól Anlgiáig), Fekete-tenger, Földközi-tenger, homokos-iszapos talajon, korallszirteken, sekély mélységtől egészen 400 m-ig.

Táplálék: apró puhatestűek, halivadékok.

Szaporodás: ívása a Földközi-tengerben tavaszra, az Atlanti-óceán európai partjainál nyár közepére esik. Az ikrákat a hím őrzi.

Más: éjszaka aktív, nappal elrejtőzik.

szegélyes bogárcsiga

©photo Laurent Spychala

Lepidochitona cinerea (Linnaeus, 1767)
Tudományos név eredete: lepido [gör] - pikkely, chiton [gör] - rövid tunika; cinerea [lat] - hamu, utalva az állat színére.

Graue Käferschnecke (D), Chiton gris (E), Chiton cendré, chiton gris (F), Grey chiton (GB), Chitone grigio (I), Asgrauwe keverslak (NL)

Felismerhető: ovális formájú, változó színű (szürkészöld, hamuszürke, barnás, néha foltokkal tarkított), krémszínű, zöldes árnyalattal márványozott sávval szegélyezet, max. két és fél cm nagyságúra megnövő bogárcsiga. Háza nyolc mozgatható, egymással ízületesen összefüggő hátlemezből áll.

Összetéveszthető: más bogárcsigafajok (főleg Leptochiton asellus) - megkülönböztetésük szabad szemmel szinte lehetetlen.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partok - Portugália), Földközi tenger árapályzónáiban, néhány méter mélységig, mindig sziklák, kövek fényvédett oldalára tapadva.

Táplálék:növényevő, a kövekre tapadt algákat fogyasztja.

Szaporodás: ivaros, a hímek által kibocsátott gaméták a nőstények köpenyüregében termékenyülnek meg. Csillókoszorús lárvái rövid pelágikus lét után az aljzatra süllyednek. A metamorfózison átesett fiatal bogárcsigák háza kezdetben csak hat lemezből áll.

Más: erős izmainak köszönhetően képes a hullámverésnek is ellenállni; sérülés nélkül szinte lehetetlen leválasztani a menedékül választott kőről. Ha mégis megtörténne, páncéljába gömbölyödve keres menedéket.

közönséges menola

©photo Robert Patzner

Spicara maena (Linnaeus, 1758)

Laxierfish (D), Chucla, mena, mendola (E), Mendole (F), Big picarel, blotched picarel (GB), Menola (I), Laxeervis (N)

Felismerhető: kékes-zoldes hátú, oldalán szögletes fekete foltot viselő nyíltvízi halfajta. Átlagos nagysága 12-20 cm, de a kifejlett hímek elérhetik a 25 cm-t is. Azonosítását nehezíti, hogy színe kortól, nemtől és környezettől függően változhat.

Összetéveszthető: Spicara smaris - háta barnás-sárgás, feje kisebb.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkó - Portugália), Földközi-tenger, esetenként Fekete-tenger, általában hasonló korú egyedek alkotta rajokban, gyakran más fajokkal keveredve (barna korallsügérek, nagyszemű durbincsok), legtöbbször 5-30, de akár 200 m mélységig is. Nyaranta a partközeli vizeket kedvelik.

Táplálék: napközben planktonokkal, az este közeledtével az aljzaton élő rákokkal, kagylókkal táplálkozik. Ritkán növényeket is fogyaszt.

Szaporodás: szukcessszív hermafrodita, kezdetben nőstény, majd két éves kora után hím. Az ívás nyárra-őszre esik, sekély vízben. Ikráit a hímek által előkészített mélyedésekbe helyezi, a védelemről és a levegőztetésről szintén a hímek gondoskodnak.

Más: éjjelente mozdulatlanul pihen az aljzaton, négszögletes foltja kevésbé vagy egyáltalán nem látható, a kopoltyúfedőn és a fejen kékes sávok jelenhetnek meg.

tengeri csipke

© photo
Reteporella grimaldii (Jullien, 1903)
(Sertella/Reteporella septentrionalis - érvénytelen tudományos név)

Neptunschleier (D), Retepora (E), Dentelle de Neptune (F), Neptunes’lace (GB), Trina di mare (I), Neptunuskant ( NL)

Felismerhető: narancssárga (ritkán halványsárga), aprószemes hálóra emlékeztető törékeny meszes vázból telepet építő mohaállat. Egy-egy telep elérheti a 20 cm nagyságot.

Összetéveszhető: más Reteporella fajoktól csak laboratóriumi körülmények között különböztethető meg.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger, kb. 50 m mélységig, árnyékos, hullámveréstől és erős áramlatoktól védett részeken, sziklahasadékokban, barlangok bejáratánál.

Táplálék: főleg növényi eredetű planktonok, melyeket a vízből szűr ki.

Szaporodás: ivaros. A megtermékenyített lárvák átmeneti nyíltvízi élet után az aljzatra rögzülve új telepet alkotnak. A telep növekedése bimbózás utján történik.

Más: az elpusztult részeken hamar megtelepednek az algák, az egészséges telepek a tisztogatásra specialiálódott mohaállatkák segítségével tisztán tartják a mészvázat.

halakkal táncoló

Danse avec les poissons
zdf (Fr, MX, 2010, 43mn)
Rend. Boris Raim, Christian Pétron
arte
január 17-21. 19:55
Rediff :
1. Les requins blancs 24.01.2011, 14:00 h
2. En Méditerranée 25.01.2011,14:00 h
3. L'ile aux baleines 26.01.2011, 14:00 h
4. Les requins-marteaux 27.01.2011, 14:00 h
5. Les récifs coralliens, 28.01.2011, 14:00

viaszrózsa

©photo

Anemonia viridis (Forskål, 1775)
/Anemonia sulcata (Pennant, 1777) - érvénytelen/

Wachsrose, Grüne Seerose, Fadenrose (D), Actinia comun, anémona de mar comun, ortiga de mar (E), Anémone de mer verte, ortie de mer (F), Snake-locks anemone, opelet anemone (GB), Anemone capelli di serpe, matrona di mare, morosa (I)

Felismerhető: 10-15 cm átmérőjű virágállat. Teste kb 5 cm nagyságú. Vékony, világoszöld tapogatói (150-200) vissza nem húzhatóak, végük gyakran lilás színű.

Összetéveszthető: aranyrózsa (Condylactis aurantiaca) - szinte mindig homokos-iszapos tengerfenéken, akár 80 m mélységig, szájmezője csíkos, a karok rövidebbek és enyhén vastagabbak; kövi aranyrózsa (Cribrinopsis crassa) - tapogatói hasonló színűek, de tömzsibbek és rövidebbek.

Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, napfényes, nyugodt sziklás tengerfenéken, 20 m mélységig.

Táplálék: apró halak, rákok, férgek.

Szaporodás: váltivarú, a gamétákat június-július tájban üríti ki; ivartalan, osztódással vagy bimbózással.

Más: Több fajjal is élhet szimbiózisban: különböző rákokkal (Pilumnus sp., Periclemenes sp., Inachus phalangium) vagy a viaszrózsagébbel (Gobius bucchichi). - Ha véletlenül megérintjük, a kilőtt csalánfonalakkal olyan erősen rákapaszkodik a kézre-kesztyűre-búvárruhára, hogy a karok letörnek. - Csípése fájdalmas, égető érzéssel jár, komoly bőrgyulladást is okozhat. 30-70%-os alkohollal vagy enyhe, 5%-os ecetes oldattal házilag is kezelhető, de nagyobb kiterjedésű csípés esetén érdemes orvoshoz fordulni. - Kellemetlen sérüléseket okozhat apnéistáknál, szigonyos vadászatkor, ha a légzőcső a tengerfenéken viaszrózsához ér, majd a felszínen gyanútlanul szájba vesszük...

szárazdokk

Most, hogy elmúltunk kétévesek, és túlestünk a 15 000. látogatón, ihajj-csuhajj, sose halunk meg. Az elmúlt két év statjai, önvállonveregetésként...

és köszönet a látogatóknak, hogy szembeúsztak... merci.. dakujem.. mulţumesc.. thanks.. tak.. díky.. ευχαριστώ.. grazie.. terima kasih.. gracias.. хвала.. dziękuję.. danke.. sagolun.. ขอบคุณค่ะ..

and btw.... got air?

kékcsíkos sügér

© photo

Serranus cabrilla (Linnaeus, 1758)

Sägebarsch (D), Cabrilla (E), Serran-chevrette, serran commun, saran (F), Comber (GB), Perchia, sciarrano, sperga (I)

Felismerhető: ált. 10-25 (max. 40) cm nagyságúra megnövő sügér. Alapszíne barnás, hasi oldala fehér. Hátát világos sávok szelik át. A hasi oldal felé elcsúszva egyetlen hosszanti világos csík szeli át. Kopoltyúfedelének alsó felén két-három sárgás-barnás-narancssárgás csík figyelhető meg.

Összetéveszthető: Serranus atricauda - a hosszanti fehér csík a háthoz közelebb helyeszkedik el; és a barna fűrészes sügér (Epinephelus marginatus) fiatal egyedeivel.

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Jóreménység-fokáig), Fekete-tenger nyugati vizei, leggyakrabban sziklás tengerfenék közelében, ritkábban neptunfüves területekenm 5-90 m mélységben.

Táplálék: apró halak, rákok, fejlábúak, férgek.

Szaporodás: hímnős; kb. 4 évesen válik ivaréretté. Ívása április-júliusra esik (Földközi-tenger), ikrái pelágikusak.

újrrrra...