Anemonia viridis (Forskål, 1775)
/Anemonia sulcata (Pennant, 1777) - érvénytelen/
Wachsrose, Grüne Seerose, Fadenrose (D), Actinia comun, anémona de mar comun, ortiga de mar (E), Anémone de mer verte, ortie de mer (F), Snake-locks anemone, opelet anemone (GB), Anemone capelli di serpe, matrona di mare, morosa (I)
Felismerhető: 10-15 cm átmérőjű virágállat. Teste kb 5 cm nagyságú. Vékony, világoszöld tapogatói (150-200) vissza nem húzhatóak, végük gyakran lilás színű.
Összetéveszthető: aranyrózsa (Condylactis aurantiaca) - szinte mindig homokos-iszapos tengerfenéken, akár 80 m mélységig, szájmezője csíkos, a karok rövidebbek és enyhén vastagabbak; kövi aranyrózsa (Cribrinopsis crassa) - tapogatói hasonló színűek, de tömzsibbek és rövidebbek.
Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, napfényes, nyugodt sziklás tengerfenéken, 20 m mélységig.
Táplálék: apró halak, rákok, férgek.
Szaporodás: váltivarú, a gamétákat június-július tájban üríti ki; ivartalan, osztódással vagy bimbózással.
Más: Több fajjal is élhet szimbiózisban: különböző rákokkal (Pilumnus sp., Periclemenes sp., Inachus phalangium) vagy a viaszrózsagébbel (Gobius bucchichi). - Ha véletlenül megérintjük, a kilőtt csalánfonalakkal olyan erősen rákapaszkodik a kézre-kesztyűre-búvárruhára, hogy a karok letörnek. - Csípése fájdalmas, égető érzéssel jár, komoly bőrgyulladást is okozhat. 30-70%-os alkohollal vagy enyhe, 5%-os ecetes oldattal házilag is kezelhető, de nagyobb kiterjedésű csípés esetén érdemes orvoshoz fordulni. - Kellemetlen sérüléseket okozhat apnéistáknál, szigonyos vadászatkor, ha a légzőcső a tengerfenéken viaszrózsához ér, majd a felszínen gyanútlanul szájba vesszük...
/Anemonia sulcata (Pennant, 1777) - érvénytelen/
Wachsrose, Grüne Seerose, Fadenrose (D), Actinia comun, anémona de mar comun, ortiga de mar (E), Anémone de mer verte, ortie de mer (F), Snake-locks anemone, opelet anemone (GB), Anemone capelli di serpe, matrona di mare, morosa (I)
Felismerhető: 10-15 cm átmérőjű virágállat. Teste kb 5 cm nagyságú. Vékony, világoszöld tapogatói (150-200) vissza nem húzhatóak, végük gyakran lilás színű.
Összetéveszthető: aranyrózsa (Condylactis aurantiaca) - szinte mindig homokos-iszapos tengerfenéken, akár 80 m mélységig, szájmezője csíkos, a karok rövidebbek és enyhén vastagabbak; kövi aranyrózsa (Cribrinopsis crassa) - tapogatói hasonló színűek, de tömzsibbek és rövidebbek.
Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, napfényes, nyugodt sziklás tengerfenéken, 20 m mélységig.
Táplálék: apró halak, rákok, férgek.
Szaporodás: váltivarú, a gamétákat június-július tájban üríti ki; ivartalan, osztódással vagy bimbózással.
Más: Több fajjal is élhet szimbiózisban: különböző rákokkal (Pilumnus sp., Periclemenes sp., Inachus phalangium) vagy a viaszrózsagébbel (Gobius bucchichi). - Ha véletlenül megérintjük, a kilőtt csalánfonalakkal olyan erősen rákapaszkodik a kézre-kesztyűre-búvárruhára, hogy a karok letörnek. - Csípése fájdalmas, égető érzéssel jár, komoly bőrgyulladást is okozhat. 30-70%-os alkohollal vagy enyhe, 5%-os ecetes oldattal házilag is kezelhető, de nagyobb kiterjedésű csípés esetén érdemes orvoshoz fordulni. - Kellemetlen sérüléseket okozhat apnéistáknál, szigonyos vadászatkor, ha a légzőcső a tengerfenéken viaszrózsához ér, majd a felszínen gyanútlanul szájba vesszük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése