2008-12-16

barna fűrészes sügér

Epinephelus marginatus (Lowe, 1834) (a néha még előforduló Epinephelus guaza (Linnaeus, 1758) tévedésen alapul, egy karib-tengeri sügérfaj leírása)

Zackenbarsh, Grosser Sägebarsch (D), Mero nebuloso, Mero, Xerna (E), Mérou brun, Mérou noir, mérou de Méditerranée, mérou brun de Méditerranée, mérou des provençaux, serran géant, mérou sombre (F), Dusky grouper (GB), Kirnja (HR), Cernia, Cernia gigante (I), Mero, Garoupa preta (P)

Felismerhető: ovális, robosztus test, masszív fej, világos foltokkal körülvett kidülledő szemek, fehér szélű kerek farokúszó. 40-140 cm magyságú, alsó álkapcsa kitüremkedik. Hátúszóján 11, hasúszóján 3 tüske található. Színe barnásszürke, néha vöröses, elszórt világos foltokkal, az idős hímek gyakran egyszínűek.

Összetéveszthető: Polyprion americanus - nagyobb (80-200 cm), csontos dudor a tarkón, fej arányában kisebb, formája konkáv; Epinephelus caninus - foltok hiányoznak, színe szürkés, hátán sötétebb keresztcsíkokkal; Mycteroperca rubra - kisebb (20-80 cm), háta sötét, vörösesbarna, oldala világosabb, sötétebb foltokkal; Epinephelus costae - 30-170 cm nagyságú, teste hosszúkás, sárgásbarna színű, hasa világos, ivarérett hímeknél kopolytúnyílás mögött sárga folt; Epinephelus aeneus - valamivel kisebb, világos alapszín, jól megkülönböztethető sötét keresztcsíkokkal.

Előfordulás: Mediterrán-tenger, Atlanti-óceán keleti partvidéke (Bretagne - Dél-Afrika), Atlanti-óceán nyugati partvidéke (Brazília, Bermudák). Ivarérett páldányok: sziklás-barlangos tengerfenék, lehetőleg nyugodt környezet, 5-100 m mélységben. Fiatal egyedek: 15 m-nél nem mélyebb parti vizek, ahol színezetüknek köszönhetően beleolvadnak a környezetbe, ezért nehezen észrevehetőek A hímek nem vagy ritkán változtatnak lakóhelyet, a nőstények azonban nem vagy ritkán ragaszkodnak egy adott területhez. A víz lehűlésére területtől függően különböző reakciókkal találkozhatunk: Szicília partjainál a kutatók azt konstatálták, hogy a téli hónapokban mélyebbre költöznek, míg a Dél-Franciaország partjainál végzett megfigyelések szerint inkább behúzódnak barlangjaikba.

Táplálék: elsősorban fejlábúak (szépia/tintahal, polip, kalmár).

Szaporodás: protogin (proterogin) hermafrodita; 4-5 éves korban válik ivaréretté, a 10-14 éves nőstények nemet váltanak, s általában a 15 évnél idősebb (80-90 cm) egyedek mind hímek, melyek még sokáig szaporodásképesek, s akár 50 évet is megélhetnek. Az ivarérett csíkossügérek július-szeptember táján 15-30 m mélységű sziklás területeken kisebb-nagyobb csoportokba verődnek. Udvarláskor a hím oldalára dőlve a nőstény fölé úszik. A nőstény spirál-alakban felfelé úszik, a hím pedig követi, majd együtt leereszkednek- a többször megismételt fel-lemerülés után az ivarsejteket a felszín közeli nyílt vízben bocsájtják ki, melyek itt termékenyülnek meg. A kikelt lárvák körülbelül egy hónapig maradnak a nyílt vízben, majd leereszkednek a tengerfenékre, ahol színükben és formájukban fokozatosan apró barna fűrészes sügérré válnak. Fél év elteltével kb. 5-6 cm, egy év múlva kb. 13 cm nagyságúak.

Megközelíthető: elég kíváncsi hal, ha lassan közelítjük meg, nem rejtőzik el. Néha PMT/snorkeling is látható - a tonhal mellett a legnagyobb halfajta, amivel mediterrán vizeken találkozhatunk.

Más: ugyan nem védett faj, de Franciaországban 5 évente megújított moratórium (jelenleg 2013. december 31-ig) tiltja horgászatát és víz alatti vadászatát, hálóval ellenben kifogható.

GEM

Nincsenek megjegyzések: