Posidonia oceanica (Linnaeus) Delile
Alga der Griechen (D), alga marina (E), Posidonie, Chiendent de mer, paille de mer (F) Ocean grass-wrack (GB), allega aliga (I)
Felismerhető: virágos zöld vízinövény. Növekedésének üteme lassú, kb. 3-6 cm/év. Gyökértörzse barna, 1-2 cm vastagságú (plagiotróp), ebből nőnek ki a felszín felé mutató rizómák (ortotróp), melyek 4-8 levélből álló nyalábban végződnek. A levelek zöld színűek, kb 1-1,5 cm átmérőjűek és 20-100 cm hosszúak. A rizómából nőnek ki az aljzatba kapaszkodó gyökerek; a rizóma az üledéklerakódás ütemét követve növekszik, újabb gyökereket eresztve - az így létrejött üledék-rizóma-gyökér-szőnyeg az évszázadok alatt több méter vastagságúra is gyarapodhat. A vízalatti neptunfű-prérik nagysága változó, elérhetik a több száz hektárnyi kiterjedést is. A tengerparton sétálva gyakran botlunk különböző nagyságú barna golyókba - a hullámok görgetik sűrű labdává a neptunfű elhalt leveleit. Ugyan turistaszezonban ritkán látható, de az elhalt levelek a partra sodródva akár másfél máter vastagságú szőnyeget is képezhetnek, otthont adva az apró rákok etc. millióinak, s védve a partot a hullámok okozta eróziótól.
Összetéveszthető: Cymodocea nodosa, melynek rizómái kecsesebbek, levelei rövidebbek és egyenesebbek.
Előfordulás: Mediterrán-tenger; kivéve Szíria, Libanon, Izrael, Egyiptom, Palesztina. Sziklás és/vagy homokos tengerfenéken, kb. 40 méter mélységig. 37-38 gramm/liter sót kíván, folyótorkolatok környékén nem él meg.
Szaporodás: Augusztus-november környékén virágzik. Virágai zöld színűek és a levelek közé rejtettek, a gyümölcsei (tengeri olíva) május-június környékén válnak le. A neptunfű magjai ritkán érnek be, szaporodásában fontosabb szerepet tölt be az a képessége, hogy dugványról is kihajthat: a tengeri viharokban letört és elsodort ágak kigyökerezve új fűcsomót alkotnak.
Társulás: algák, férgek, hidrák, szivacsok, tengeri csikók, s más tengeri herkenytyűk, tengeri sünök, kagylók, rákok, halak - mindenki hasznát látja a neptunfűnek. A sötétlila tengeri sün (sphaerechinus granularis) rizómáit eszi, a kövi/kővájó tengeri sün (paracentrotus lividus) a magashátú durbinccsal (sarpa salpa) a leveleken osztozik... A kistermetű halak itt rejtőznek el, ha veszélyben érzik magukat, s itt vadásznak a náluk apróbbakra, a nagytermetűek óvodaként használják a biztos menedéket nyújtó levélrengeteget.
A neptunfű-préri a tenger tüdeje, oxigénnel dúsítja a vizet s megköti a lebegő üledéket. Gyengíti a hullámok erejét és stabilizálja a tengerfenéki homokot, s ezzel védi a partot az eróziótól.
Más: A neptunfű védett növény, ld. Barcelonai egyezmény (1995 dec.), Berni egyezmény (1996. febr.), Unesco (Riói konferencia 1992), 1992. máj. 21-i Eu direktíva.
Neptunfüves területen nem lehet horgonyt vetni!!
Alga der Griechen (D), alga marina (E), Posidonie, Chiendent de mer, paille de mer (F) Ocean grass-wrack (GB), allega aliga (I)
Felismerhető: virágos zöld vízinövény. Növekedésének üteme lassú, kb. 3-6 cm/év. Gyökértörzse barna, 1-2 cm vastagságú (plagiotróp), ebből nőnek ki a felszín felé mutató rizómák (ortotróp), melyek 4-8 levélből álló nyalábban végződnek. A levelek zöld színűek, kb 1-1,5 cm átmérőjűek és 20-100 cm hosszúak. A rizómából nőnek ki az aljzatba kapaszkodó gyökerek; a rizóma az üledéklerakódás ütemét követve növekszik, újabb gyökereket eresztve - az így létrejött üledék-rizóma-gyökér-szőnyeg az évszázadok alatt több méter vastagságúra is gyarapodhat. A vízalatti neptunfű-prérik nagysága változó, elérhetik a több száz hektárnyi kiterjedést is. A tengerparton sétálva gyakran botlunk különböző nagyságú barna golyókba - a hullámok görgetik sűrű labdává a neptunfű elhalt leveleit. Ugyan turistaszezonban ritkán látható, de az elhalt levelek a partra sodródva akár másfél máter vastagságú szőnyeget is képezhetnek, otthont adva az apró rákok etc. millióinak, s védve a partot a hullámok okozta eróziótól.
Összetéveszthető: Cymodocea nodosa, melynek rizómái kecsesebbek, levelei rövidebbek és egyenesebbek.
Előfordulás: Mediterrán-tenger; kivéve Szíria, Libanon, Izrael, Egyiptom, Palesztina. Sziklás és/vagy homokos tengerfenéken, kb. 40 méter mélységig. 37-38 gramm/liter sót kíván, folyótorkolatok környékén nem él meg.
Szaporodás: Augusztus-november környékén virágzik. Virágai zöld színűek és a levelek közé rejtettek, a gyümölcsei (tengeri olíva) május-június környékén válnak le. A neptunfű magjai ritkán érnek be, szaporodásában fontosabb szerepet tölt be az a képessége, hogy dugványról is kihajthat: a tengeri viharokban letört és elsodort ágak kigyökerezve új fűcsomót alkotnak.
Társulás: algák, férgek, hidrák, szivacsok, tengeri csikók, s más tengeri herkenytyűk, tengeri sünök, kagylók, rákok, halak - mindenki hasznát látja a neptunfűnek. A sötétlila tengeri sün (sphaerechinus granularis) rizómáit eszi, a kövi/kővájó tengeri sün (paracentrotus lividus) a magashátú durbinccsal (sarpa salpa) a leveleken osztozik... A kistermetű halak itt rejtőznek el, ha veszélyben érzik magukat, s itt vadásznak a náluk apróbbakra, a nagytermetűek óvodaként használják a biztos menedéket nyújtó levélrengeteget.
A neptunfű-préri a tenger tüdeje, oxigénnel dúsítja a vizet s megköti a lebegő üledéket. Gyengíti a hullámok erejét és stabilizálja a tengerfenéki homokot, s ezzel védi a partot az eróziótól.
Más: A neptunfű védett növény, ld. Barcelonai egyezmény (1995 dec.), Berni egyezmény (1996. febr.), Unesco (Riói konferencia 1992), 1992. máj. 21-i Eu direktíva.
Neptunfüves területen nem lehet horgonyt vetni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése