Bonellia viridis Rolando, 1821
Igelwurm, Grüne Bonellia (D), Gusano marino verde (E), Bonellie verte, Ver hérissé (FR), Green spoon worm (GB), Bonelia verda, GrØnn pØlseorm (N)
Felismerhető: 8-10 cm nagyságú barnászöldes, gömbformájú test, hosszú, elasztikus ormány (proboscis/prostomium; 20 cm - 2 m). Ormánya jellegzetes T-szerű elágazódásban végződik - merüléskor legtöbbször csak ez látható, teste rejtve marad.
Összetéveszthető: Bonellia fuliginosa Rolando, 1821 és Bonellia minor Marion, 1875 - mindkettő honos a Földközi-tengerben és az Indiai-óceánban.
Előfordulás: Mediterrán-tenger. Szintén honos az Atlanti-óceán keleti partvidékén, de itt ritkább. Körülbelül 100 m mélységig találkozhatunk vele, a tengerfenéken él, testét a törmelékbe, homokba ásva, vagy sziklahasadékokba rejtve.
Táplálék: mindenevő, organikus törmelékkel táplálkozik. Az ormány felszíne neurotoxint tartalmaz, s képes megbénítani kistermetű áldozatait.
Szaporodás: a villásormányú féreg az ivari dimorfizmus egyik legszebb példája. Az 1-3 mm nagyságú hímek a nőstény ormányára tapadva vagy annak testében élnek, s táplálékukat is ettől kapják. Nincs emésztőrendszerük, csak egy, az utódnemzésben használt nyílásuk. Egyetlen nőstény akár 80-85 hímet is tarthat, akik hímivarsejtjeiket kibocsátva megtermékenyítik a petéket. A megtermékenyült petéket a nőstény a vízbe üríti, ahol trochophora lárvákká fejlődnek, melyeknek ivara ekkor még nem meghatározott. Ha egy nőstény közelébe kerülnek, hím bonellivé növik ki magukat, ha viszont valami távolabbi sziklára sikerül tapadniuk, akkor nösténnyé lesznek, ami a maga maximum két méterével egészen más súlycsoport, mint a hím.
Más: a féreg pigmentjét antibiotikus hatása miatt kutatják. A sérült ormány képes regenerálódni.
Olvasnivaló: Brehm
www.entu.cas.cz/berec/papers/BerecSchembriBoukal2005.pdf
Igelwurm, Grüne Bonellia (D), Gusano marino verde (E), Bonellie verte, Ver hérissé (FR), Green spoon worm (GB), Bonelia verda, GrØnn pØlseorm (N)
Felismerhető: 8-10 cm nagyságú barnászöldes, gömbformájú test, hosszú, elasztikus ormány (proboscis/prostomium; 20 cm - 2 m). Ormánya jellegzetes T-szerű elágazódásban végződik - merüléskor legtöbbször csak ez látható, teste rejtve marad.
Összetéveszthető: Bonellia fuliginosa Rolando, 1821 és Bonellia minor Marion, 1875 - mindkettő honos a Földközi-tengerben és az Indiai-óceánban.
Előfordulás: Mediterrán-tenger. Szintén honos az Atlanti-óceán keleti partvidékén, de itt ritkább. Körülbelül 100 m mélységig találkozhatunk vele, a tengerfenéken él, testét a törmelékbe, homokba ásva, vagy sziklahasadékokba rejtve.
Táplálék: mindenevő, organikus törmelékkel táplálkozik. Az ormány felszíne neurotoxint tartalmaz, s képes megbénítani kistermetű áldozatait.
Szaporodás: a villásormányú féreg az ivari dimorfizmus egyik legszebb példája. Az 1-3 mm nagyságú hímek a nőstény ormányára tapadva vagy annak testében élnek, s táplálékukat is ettől kapják. Nincs emésztőrendszerük, csak egy, az utódnemzésben használt nyílásuk. Egyetlen nőstény akár 80-85 hímet is tarthat, akik hímivarsejtjeiket kibocsátva megtermékenyítik a petéket. A megtermékenyült petéket a nőstény a vízbe üríti, ahol trochophora lárvákká fejlődnek, melyeknek ivara ekkor még nem meghatározott. Ha egy nőstény közelébe kerülnek, hím bonellivé növik ki magukat, ha viszont valami távolabbi sziklára sikerül tapadniuk, akkor nösténnyé lesznek, ami a maga maximum két méterével egészen más súlycsoport, mint a hím.Más: a féreg pigmentjét antibiotikus hatása miatt kutatják. A sérült ormány képes regenerálódni.
Olvasnivaló: Brehm
www.entu.cas.cz/berec/papers/BerecSchembriBoukal2005.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése