Marthasterias glacialis (Linnaeus, 1758)
Tudományos név eredete: Martha (lat) - Mars, a háború istene; asteria (lat) - csillag; glacialis (lat) - jeges, hideg.
Eisseestern, Warzenstern (D), Estrella de mar espinoza, estrella espinosa comun (E), Etoile de mer glaciaire, astérie des glaces (F), Spiny starfish (GB), Martasterias (I), Ijszeester (NL), Estrela-do-mar glaciar (P), Pigget søstjerne (DK), Piggsjøstjerne (N)
Felismerhető: Nagy testű, átmérője általában 30-40 cm, de elérheti a 80 cm-t is. Színe rendkívül változó: zöldes, szürkés, narancssárgás, sárgás, lilás, rózsaszín - egyes feltételezések szerint a szín a méret és a biotóp függvénye. Mindegyik kar végén fényérzékeny rózsaszín zóna található. Öt, erős tüskékkel borított, hegyes végű, merev, szinte hengeres kar (radius). A kúp alakú tüskék három sorban, párnaszerű dudorokon ülve helyezkednek el; e dudorokat a sűrűn nőtt, egymást keresztező fogólábacskák (pedicelláriák) alkotják, melyek szerepe a védekezés és a tisztogatás. A három sor tüske között találhatóak a legtöbbször fürtökbe rendeződött, narancssárgás színű, a légzés funkcióját ellátó papulák - közöttük szintén találhatunk fogólábacskákat. A karok 'hasi' oldalán (szájoldal) az ambulakrális barázdát a hátoldaliaknál kisebb méretű tüskék és fogókarocskák szegélyezik. E barázdában helyezkednek el az ambulakrális lábak (podias), melyeknek a helyváltoztatásban és a táplálkozásban van szerepük. Hátoldalon enyhén kiemelkedő madrepóra-lemez.
Összetéveszthető: a fiatal példányok összetéveszthetőek a változatos tengeri csillaggal (Coscinasterias tenuispina) - ez utóbbi méretre kisebb (~ 10 cm), és biotópja különbözik (főleg növényekkel borított tengerfenék); a legszembetűnőbb különbség azonban a karok száma: mindig több, mint 5, gyakran 7-10. Asterias rubens - Atlanti-óceán partjainál gyakori, de a Földközi-tengerben kifejezetten ritka. Kisebb (10-12 cm), hátoldalán csak egy sor tüske található, a többi szétszórt, és kisebb méretű.
Előfordulás: Atlanti-ócean (Norvégiától Dél-Afrikáig), Földközi-tenger, néhány métertől kb 200 m mélységig, rejtekhelyben gazdag sziklás, vagy detrutisszal borított durvahomokos tengerfenéken.
Táplálék: húsevő, főleg kagylókkal (karjaival képed kinyitni őket), tengeri sünökkel, de néha dögökkel is táplálkozik. A veszélyt érző Szent Jakab kagyló (fésűskagyló) például kagylóhéjainak hirtelen összecsapásaival igyekszik elmenekülni - a fel-felszökellő kagyló látványa abszurd vízalatti látványt kínál. Étkezési szokásai nem teszik túl vonzóvá az osztrigafarkast: emésztése részben külsőleg történik - a szétfeszített kagylóba ökleli gyomrát, mely a táplálékot folyékonnyá tevő enzimjeit a kagyló belsejébe engedi.
Szaporodás: váltivarú, ivarmirigyek (gonád) a karzugokban. A gaméták a nyílt vízben termékenyülnek meg. A nőstény akár kétmillió gamétát is kibocsájthat - színük rózsaszínes, a hímek gamétái fehér színű felhőt képeznek. A kikelt lárvák bilaterális szimmetriájúak - zacskó alakú ún. dipleurula lárva (Az egyik testvégén van a száj, ezt a szájmező veszi körül, az örökké mozgó csillókoszorúval. Ebből nyílik a bélcső, mely zacskószerű lény alsó felén lévő végbélnyílással végződik.), mely planktonikus életmódot folytat. Különböző fejlődési stádiumokon átesve (bipinnaria - test elején csillósávos lebeny -, majd brachiolaria - karszerű nyúlványok, tapadópapillák) fejlődik apró tengeri csillaggá. Aszexuális szaporodás: egyetlen letört karból is képes új egyed regenerálódni, ha a központi korongnak legalább egy darabkája rögzül hozzá.
Más: sérült/elvesztett karjai újra kinőnek, akár több is.
Olvasnivaló: Graber Brehm
Tudományos név eredete: Martha (lat) - Mars, a háború istene; asteria (lat) - csillag; glacialis (lat) - jeges, hideg.
Eisseestern, Warzenstern (D), Estrella de mar espinoza, estrella espinosa comun (E), Etoile de mer glaciaire, astérie des glaces (F), Spiny starfish (GB), Martasterias (I), Ijszeester (NL), Estrela-do-mar glaciar (P), Pigget søstjerne (DK), Piggsjøstjerne (N)
Felismerhető: Nagy testű, átmérője általában 30-40 cm, de elérheti a 80 cm-t is. Színe rendkívül változó: zöldes, szürkés, narancssárgás, sárgás, lilás, rózsaszín - egyes feltételezések szerint a szín a méret és a biotóp függvénye. Mindegyik kar végén fényérzékeny rózsaszín zóna található. Öt, erős tüskékkel borított, hegyes végű, merev, szinte hengeres kar (radius). A kúp alakú tüskék három sorban, párnaszerű dudorokon ülve helyezkednek el; e dudorokat a sűrűn nőtt, egymást keresztező fogólábacskák (pedicelláriák) alkotják, melyek szerepe a védekezés és a tisztogatás. A három sor tüske között találhatóak a legtöbbször fürtökbe rendeződött, narancssárgás színű, a légzés funkcióját ellátó papulák - közöttük szintén találhatunk fogólábacskákat. A karok 'hasi' oldalán (szájoldal) az ambulakrális barázdát a hátoldaliaknál kisebb méretű tüskék és fogókarocskák szegélyezik. E barázdában helyezkednek el az ambulakrális lábak (podias), melyeknek a helyváltoztatásban és a táplálkozásban van szerepük. Hátoldalon enyhén kiemelkedő madrepóra-lemez.
Összetéveszthető: a fiatal példányok összetéveszthetőek a változatos tengeri csillaggal (Coscinasterias tenuispina) - ez utóbbi méretre kisebb (~ 10 cm), és biotópja különbözik (főleg növényekkel borított tengerfenék); a legszembetűnőbb különbség azonban a karok száma: mindig több, mint 5, gyakran 7-10. Asterias rubens - Atlanti-óceán partjainál gyakori, de a Földközi-tengerben kifejezetten ritka. Kisebb (10-12 cm), hátoldalán csak egy sor tüske található, a többi szétszórt, és kisebb méretű.
Előfordulás: Atlanti-ócean (Norvégiától Dél-Afrikáig), Földközi-tenger, néhány métertől kb 200 m mélységig, rejtekhelyben gazdag sziklás, vagy detrutisszal borított durvahomokos tengerfenéken.
Táplálék: húsevő, főleg kagylókkal (karjaival képed kinyitni őket), tengeri sünökkel, de néha dögökkel is táplálkozik. A veszélyt érző Szent Jakab kagyló (fésűskagyló) például kagylóhéjainak hirtelen összecsapásaival igyekszik elmenekülni - a fel-felszökellő kagyló látványa abszurd vízalatti látványt kínál. Étkezési szokásai nem teszik túl vonzóvá az osztrigafarkast: emésztése részben külsőleg történik - a szétfeszített kagylóba ökleli gyomrát, mely a táplálékot folyékonnyá tevő enzimjeit a kagyló belsejébe engedi.
Szaporodás: váltivarú, ivarmirigyek (gonád) a karzugokban. A gaméták a nyílt vízben termékenyülnek meg. A nőstény akár kétmillió gamétát is kibocsájthat - színük rózsaszínes, a hímek gamétái fehér színű felhőt képeznek. A kikelt lárvák bilaterális szimmetriájúak - zacskó alakú ún. dipleurula lárva (Az egyik testvégén van a száj, ezt a szájmező veszi körül, az örökké mozgó csillókoszorúval. Ebből nyílik a bélcső, mely zacskószerű lény alsó felén lévő végbélnyílással végződik.), mely planktonikus életmódot folytat. Különböző fejlődési stádiumokon átesve (bipinnaria - test elején csillósávos lebeny -, majd brachiolaria - karszerű nyúlványok, tapadópapillák) fejlődik apró tengeri csillaggá. Aszexuális szaporodás: egyetlen letört karból is képes új egyed regenerálódni, ha a központi korongnak legalább egy darabkája rögzül hozzá.
Más: sérült/elvesztett karjai újra kinőnek, akár több is.
Olvasnivaló: Graber Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése