Zeus faber (Linnaeus, 1758)
Tudományos név eredete: Zeus (gör) - mitológia, faber (lat) - mesterember, kézműves.
Peterfish, Heringskönig (D), Pez de san Pedro gallo (E), Saint-Pierre (F), Dory, John Dory, St. Peter’s fish (GB), Pesce San Pietro (I), Zonneris (NL)
Felismerhető: Magas, oldalirányban lapított test, zöldes-szürkés, ezüst-arany árnyalattal, hosszanti márványozással. Mindkét oldalán szürke szegélyezésű kerek fekete folt. A két hátúszóból az elsőt 21-25 cérnavékonyan elkeskenyedő, hosszú úszósugár szilárdítja. A hasúszóban 3-4 erős, tüskés úszósugár található, valamint 20-23 cérnavékony úszósugár. Szemei magasan helyezkednek el, szája erőteljesen előrenyúló és vágott.
Összetéveszthető: az Atlanti-óceán trópusi vizeiben élő ezüst kakashallal (Zenopsis conchifer, Lowe, 1852)- a biotóp különbözik, s ez utóbbinál a kopoltyúfedő jóval magasabban helyezkedik el, s hiányzik a kakashalat jellemző sötét folt.
Előfordulás: Mediterrán-tenger, Fekete-tenger, Atlanti-óceán keleti partvidéke, Dél-Afrikától Norvégiáig; főleg a partmenti vizekben, sziklás tengerfenék közelében, legtöbbször 30-400 m mélységben, de néha akár 10 méteren is. A felnőtt egyedek magányosak, de a fiatal példányok gyakran csoportokba verődnek.
Táplálék: a kakashal ragadozó, apró szépiákkal, rákokkal, ivadékhalakkal táplálkozik. Legtöbbször mozdulatlan marad, s hosszan előrenyúló szájával kapja el a közelébe úszó áldozatait.
Szaporodás: váltivarú, a Földközi-tengerben koratavasszal, az északibb vizekben nyáron ívik, mélyebb vizekben. Ikrái kisméretűek (kb 2 mm), planktonikusak, merüléskor ritkán megfigyelhetőek.
Más: noha nem kifejezetten félénk, merüléskor ritkán találkozhatunk kakashallal. - Maximális súlya elérheti a 20 kg-ot.
Tudományos név eredete: Zeus (gör) - mitológia, faber (lat) - mesterember, kézműves.
Peterfish, Heringskönig (D), Pez de san Pedro gallo (E), Saint-Pierre (F), Dory, John Dory, St. Peter’s fish (GB), Pesce San Pietro (I), Zonneris (NL)
Felismerhető: Magas, oldalirányban lapított test, zöldes-szürkés, ezüst-arany árnyalattal, hosszanti márványozással. Mindkét oldalán szürke szegélyezésű kerek fekete folt. A két hátúszóból az elsőt 21-25 cérnavékonyan elkeskenyedő, hosszú úszósugár szilárdítja. A hasúszóban 3-4 erős, tüskés úszósugár található, valamint 20-23 cérnavékony úszósugár. Szemei magasan helyezkednek el, szája erőteljesen előrenyúló és vágott.
Összetéveszthető: az Atlanti-óceán trópusi vizeiben élő ezüst kakashallal (Zenopsis conchifer, Lowe, 1852)- a biotóp különbözik, s ez utóbbinál a kopoltyúfedő jóval magasabban helyezkedik el, s hiányzik a kakashalat jellemző sötét folt.
Előfordulás: Mediterrán-tenger, Fekete-tenger, Atlanti-óceán keleti partvidéke, Dél-Afrikától Norvégiáig; főleg a partmenti vizekben, sziklás tengerfenék közelében, legtöbbször 30-400 m mélységben, de néha akár 10 méteren is. A felnőtt egyedek magányosak, de a fiatal példányok gyakran csoportokba verődnek.
Táplálék: a kakashal ragadozó, apró szépiákkal, rákokkal, ivadékhalakkal táplálkozik. Legtöbbször mozdulatlan marad, s hosszan előrenyúló szájával kapja el a közelébe úszó áldozatait.
Szaporodás: váltivarú, a Földközi-tengerben koratavasszal, az északibb vizekben nyáron ívik, mélyebb vizekben. Ikrái kisméretűek (kb 2 mm), planktonikusak, merüléskor ritkán megfigyelhetőek.
Más: noha nem kifejezetten félénk, merüléskor ritkán találkozhatunk kakashallal. - Maximális súlya elérheti a 20 kg-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése