Halocynthia papillosa Linnaeus, 1767
Tudományos név eredete: halo - só-, cynthia (gör) - mitológia, Artemisz egyik neve (Délosz szigetének Cynthus hegyén született); papillosa- papilla (lat)
Rote Seescheide (D), Ascidia rojo sangre, ascidia roja, pero de mar (E), Ascidie rouge (F), Red seasquirt (GB), Ascidia rossa, patata di mare (I), Rode zakpijp (NL)
Felismerhető: Hordó alakú, narancs-vörös színű, legtöbbször magányosan előforduló zsákállat. Bevezető- (4 lebeny, kereszt alakú, ha zárt) és kivezető nyílása (2 lebeny) jól láthatóan elkülönül, selymes koronával szegélyezett. Zsákja durva tapintású. Átlagos nagysága 10 cm (6-12 cm), maximum 20 cm-ig nőhet. Veszély esetén erős izmaival kipréseli a testében lévő vizet és összehúzódik. Gyökérszerű nyúlványai segítségével rögzíti magát.
Összetéveszthető: Északibb vizekben a Halocynthia pyriformis hasonlít leginkább a vörös zsákállatra, de ez előbbinél a bevezető- és kivezető nyílások nem különülnek el ilyen hattározottan.
Előfordulás: Mediterrán-tenger, illetve Atlanti-óceán keleti, melegebb vizű partjai (Portugália), kb. 100 m mélységig, jól megvilágított sziklás tengerfenéken, vagy neptunfüves területeken leginkább 10 és 15 méter között.
Táplálék: a vörös zsákállat a tengervízből szűri ki táplálékát, az állati és növényi mikroorganizmusokat (0,6-70 mikron).
Szaporodás: Ivaros, késő ősszel. A megtermékenyített petékből kikelő lárvák rövid ideig szabadon lebegnek, e stádiumukban leginkább egy ebihalra hasonlítanak. Az aljzaton rögzülve farkuk és gerinchúruk (chorda dorsalis) fokozatosan visszahúzódik, és elnyerik végleges formájukat.
Más: Más zsákállatfajokkal ellentétben /Microcosmus sp. pl. ehető zsákállat (Microcosmus sabatieri), illetve Pyura sp., pl. tengeri tulipán (Pyura spinifera)/, akiket gazdag epifóna lep el, tunikájának alja bevetett kémiai arzenáljának köszönhetően (szinte) mindig tiszta. - Színét a vele szimbiózisban élő mikroszkópikus algáknak köszönheti, s az árnyékban maradó oldala mindig világosabb színű. - Tunikája organikus és anorganikus összetevőkből áll: pl. tunicin, ún. állati cellulóz. - Akváriumban tartható, de nehezen viseli a 20-22 °C-nál melegebb vizet.
Olvasnivaló: Brehm
Tudományos név eredete: halo - só-, cynthia (gör) - mitológia, Artemisz egyik neve (Délosz szigetének Cynthus hegyén született); papillosa- papilla (lat)
Rote Seescheide (D), Ascidia rojo sangre, ascidia roja, pero de mar (E), Ascidie rouge (F), Red seasquirt (GB), Ascidia rossa, patata di mare (I), Rode zakpijp (NL)
Felismerhető: Hordó alakú, narancs-vörös színű, legtöbbször magányosan előforduló zsákállat. Bevezető- (4 lebeny, kereszt alakú, ha zárt) és kivezető nyílása (2 lebeny) jól láthatóan elkülönül, selymes koronával szegélyezett. Zsákja durva tapintású. Átlagos nagysága 10 cm (6-12 cm), maximum 20 cm-ig nőhet. Veszély esetén erős izmaival kipréseli a testében lévő vizet és összehúzódik. Gyökérszerű nyúlványai segítségével rögzíti magát.
Összetéveszthető: Északibb vizekben a Halocynthia pyriformis hasonlít leginkább a vörös zsákállatra, de ez előbbinél a bevezető- és kivezető nyílások nem különülnek el ilyen hattározottan.
Előfordulás: Mediterrán-tenger, illetve Atlanti-óceán keleti, melegebb vizű partjai (Portugália), kb. 100 m mélységig, jól megvilágított sziklás tengerfenéken, vagy neptunfüves területeken leginkább 10 és 15 méter között.
Táplálék: a vörös zsákállat a tengervízből szűri ki táplálékát, az állati és növényi mikroorganizmusokat (0,6-70 mikron).
Szaporodás: Ivaros, késő ősszel. A megtermékenyített petékből kikelő lárvák rövid ideig szabadon lebegnek, e stádiumukban leginkább egy ebihalra hasonlítanak. Az aljzaton rögzülve farkuk és gerinchúruk (chorda dorsalis) fokozatosan visszahúzódik, és elnyerik végleges formájukat.
Más: Más zsákállatfajokkal ellentétben /Microcosmus sp. pl. ehető zsákállat (Microcosmus sabatieri), illetve Pyura sp., pl. tengeri tulipán (Pyura spinifera)/, akiket gazdag epifóna lep el, tunikájának alja bevetett kémiai arzenáljának köszönhetően (szinte) mindig tiszta. - Színét a vele szimbiózisban élő mikroszkópikus algáknak köszönheti, s az árnyékban maradó oldala mindig világosabb színű. - Tunikája organikus és anorganikus összetevőkből áll: pl. tunicin, ún. állati cellulóz. - Akváriumban tartható, de nehezen viseli a 20-22 °C-nál melegebb vizet.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése