© photo
Pagurus prideauxi Leach, 1815
Tudományos név eredet: Charles Prideaux (1782 - 1868/69) - angol természettudós.
Anemone Einsiedler (D), Pagure de Prideaux, gonfaron (F), Anemonen hermit crab (GB), Paguro dell'attinia orologio (I), Anemoon heremietkrab (NL)
Felismerhető: közepes termetű remeterák (max. kb. 6 cm), színe rószaszíntől barnáig változhat, lábain lila-narancssárga árnyalattal. A köpenyes tengeri rózsával (Adamsia palliata) társul (ektoszimbiózis). Öt pár lába van (Decapoda): a látható két pár láb kontúrja világos, fehér, a nem látható két pár kisebb, a lakásul szolgáló csigaházat tartja. Ollói felülete szőrös. Az anemona remeterák jobbos (Paguridae), vagyis jobb oldali ollója nagyobb és erősebb, mint a bal. Szemei nagyok és sötétek. Két rövid és két hosszú csáp. A látható testrészekkel ellentétben a csigaházban elhelyezkedő potroh puha.
Összetéveszthető: más remeterákokkal (a Dardanus arrosor és a Dardanus calidus termetre nagyobb, balos remeterák (Diogenidae). Színük vöröses, csigaházuk nagyobb, lehet üres, de legtöbbször egy vagy több társuló tengeri rózsát hordoznak, ill. Pagurus anachoretus), de a házán hordott köpenyes tengeri rózsa jelenléte segít a felismerésben - mindig a remeterák hasoldalán található, talpkorongja rózsaszínes-lilás, a kb. 500 rövid, fehér tapogatókar lefelé irányul. A másik, remeterákokkal gyakorta szimbiózisban élő tengeri rózsa, a társuló tengeri rózsa (Calliactis parasitica) színre és formára is különbözik - tömlője vaskos, tapogatói barnás-sárgásfehér színűek.
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partvidéke, egészen a norvég fjordokig. Kavicsos-homokos tengerfenéken, kb. 50 m mélységig.
Táplálék: dögevő/húsevő. A köpenyes tengeri rózsa tapogatókarjai a remeterák szájnyílása mögött helyezkednek el, így ő is részesül a házigazda lakomáiból.
Szaporodás: Váltivarúak, külső megtermékenyítéssel szaporodnak. A hím a házát elhagyó nőstény potroha alá rakja spermatofóráit, a nőstény a megtermékenyített petéket a potrohlábain hordja. A kikelt lárvák a nyílt vízben élnek (plankton), s három hasonló fázis után után a kb. 5 mm nagyságot elérve teljes metamorfózison mennek át, s a fenéklakó életmódhoz alkalmazkodott alakot öltenek (megalopa). Az ifjú remeterák ekkor keres megfelelő csigakagylót, és tengeri rózsát magának. Az anemona remeterák más remeterákokkal ellentétben vedléskor nem, vagy csak ritkán cseréli újra az egyszer már belakott kagylót: amikor a csigaház túl szűk lesz a remeteráknak, a tengeri rózsa talpkorongja által kiválasztott anyag kipótolja azt s védi a remeterák puha potrohát. Néha találkozhatunk olyan párossal, ahol a közös lakásnak már csak egyötöde az eredeti kagyló, és egyes források szerint a tengeri rózsa képes teljesen átvenni a csigaház szerepét.
Más: Merüléskor jobb nem megzavarni a pagurus/adamsia párost: az Adamsia palliata, ha veszélyben érzi magát, védekezésképp fehéres/lilás-rózsaszínes ragadós szálakat bocsájt ki magából, ami ugyan hathatós védelmet nyújt, de regenerációs időre van szüksége, ami alatt védtelen ragadozói ellen. A mókás partykelléknek tűnő acontiumok jól mutatnak a fotón, de nélkülük valódi vészhelyzetbe kerülve már nem lesz esélyük a túlélésre.
Olvasnivaló: Brehm
Tudományos név eredet: Charles Prideaux (1782 - 1868/69) - angol természettudós.
Anemone Einsiedler (D), Pagure de Prideaux, gonfaron (F), Anemonen hermit crab (GB), Paguro dell'attinia orologio (I), Anemoon heremietkrab (NL)
Felismerhető: közepes termetű remeterák (max. kb. 6 cm), színe rószaszíntől barnáig változhat, lábain lila-narancssárga árnyalattal. A köpenyes tengeri rózsával (Adamsia palliata) társul (ektoszimbiózis). Öt pár lába van (Decapoda): a látható két pár láb kontúrja világos, fehér, a nem látható két pár kisebb, a lakásul szolgáló csigaházat tartja. Ollói felülete szőrös. Az anemona remeterák jobbos (Paguridae), vagyis jobb oldali ollója nagyobb és erősebb, mint a bal. Szemei nagyok és sötétek. Két rövid és két hosszú csáp. A látható testrészekkel ellentétben a csigaházban elhelyezkedő potroh puha.
Összetéveszthető: más remeterákokkal (a Dardanus arrosor és a Dardanus calidus termetre nagyobb, balos remeterák (Diogenidae). Színük vöröses, csigaházuk nagyobb, lehet üres, de legtöbbször egy vagy több társuló tengeri rózsát hordoznak, ill. Pagurus anachoretus), de a házán hordott köpenyes tengeri rózsa jelenléte segít a felismerésben - mindig a remeterák hasoldalán található, talpkorongja rózsaszínes-lilás, a kb. 500 rövid, fehér tapogatókar lefelé irányul. A másik, remeterákokkal gyakorta szimbiózisban élő tengeri rózsa, a társuló tengeri rózsa (Calliactis parasitica) színre és formára is különbözik - tömlője vaskos, tapogatói barnás-sárgásfehér színűek.
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partvidéke, egészen a norvég fjordokig. Kavicsos-homokos tengerfenéken, kb. 50 m mélységig.
Táplálék: dögevő/húsevő. A köpenyes tengeri rózsa tapogatókarjai a remeterák szájnyílása mögött helyezkednek el, így ő is részesül a házigazda lakomáiból.
Szaporodás: Váltivarúak, külső megtermékenyítéssel szaporodnak. A hím a házát elhagyó nőstény potroha alá rakja spermatofóráit, a nőstény a megtermékenyített petéket a potrohlábain hordja. A kikelt lárvák a nyílt vízben élnek (plankton), s három hasonló fázis után után a kb. 5 mm nagyságot elérve teljes metamorfózison mennek át, s a fenéklakó életmódhoz alkalmazkodott alakot öltenek (megalopa). Az ifjú remeterák ekkor keres megfelelő csigakagylót, és tengeri rózsát magának. Az anemona remeterák más remeterákokkal ellentétben vedléskor nem, vagy csak ritkán cseréli újra az egyszer már belakott kagylót: amikor a csigaház túl szűk lesz a remeteráknak, a tengeri rózsa talpkorongja által kiválasztott anyag kipótolja azt s védi a remeterák puha potrohát. Néha találkozhatunk olyan párossal, ahol a közös lakásnak már csak egyötöde az eredeti kagyló, és egyes források szerint a tengeri rózsa képes teljesen átvenni a csigaház szerepét.
Más: Merüléskor jobb nem megzavarni a pagurus/adamsia párost: az Adamsia palliata, ha veszélyben érzi magát, védekezésképp fehéres/lilás-rózsaszínes ragadós szálakat bocsájt ki magából, ami ugyan hathatós védelmet nyújt, de regenerációs időre van szüksége, ami alatt védtelen ragadozói ellen. A mókás partykelléknek tűnő acontiumok jól mutatnak a fotón, de nélkülük valódi vészhelyzetbe kerülve már nem lesz esélyük a túlélésre.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése