Sphyraena viridensis Cuvier, 1829
Gebänderter Barrakuda (D), Bécune à bouche jaune, Barracuda, bécune à gueule jaune, béjaune (F) Yellowmouth barracuda (GB), Espeton boca amarilla (E)
Felismerhető: hosszú, áramvonalas test, ezüstszürke alapszín, has világosabb, hátán sötét harántcsíkok. Feje keskeny, orra hegyes, alsó álkapcsa előreugrik, álkapcsa alatt nincsenek pikkelyek. Az álkapocsban két sor kifelé hajló fog található: kívül egy sor kicsi, pengeéles fog, belül egy sor tőrszerű tépőfog. Két rövid, halványsárgás hátúszó, a farokúszó feketével szegélyezett. Kb. 120 cm nagyságúra nőhet.
Összetéveszthető: közönséges nyilascsuka (Sphyraena sphyraena) - a harántsávok hiányoznak vagy alig láthatóak, pikkelyek a kopoltyúnyílás alatt. Sárgacsíkos nyilascsuka (Sphyraena chrysotaenia) - 30-40 cm-es nyilascsuka, leginkább a Földközi-tenger keleti részén jellemző, sárgás-barnás hosszanti csíkok, sárgás farok.
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai, Gibraltártól egészen észak-nyugat Afrikáig, két, egymástól jellegzetesen eltérő biotópban. A fiatal példányok előszeretettel választják a partmenti sekély vizeket, ahol a köves és/vagy neptunfűoázisok szabtalta tengerfenék remek vadászterületet és egyben rejtekhelyet nyújt. A kifejlett példányok pelágikusak, nyáron és ősz elején a partközeli mélyebb (+ 10 m) vizekben is találkozhatunk velük (néha 3-5 méteren is), általában azonban inkább a nyílt vizet kedvelik, kb. 110 m mélységig.
Táplálék: halak, kagylók, csigák, rákok.
Szaporodás: rendkívül kevés adattal rendelkezünk, a legújabb kutatások szerint az állomány megújulásának üteme rendkívül lassú.
Más: noha nyáron nagy rajokban találkozhatunk a nyilascsukákkal, télen - a feltételekkel együtt változó vadászstratégiának megfelelően - inkább kisebb csoportokban vagy akár egyedül. Végsebessége ~ 44 km/h.
Brehm
wiki
Gebänderter Barrakuda (D), Bécune à bouche jaune, Barracuda, bécune à gueule jaune, béjaune (F) Yellowmouth barracuda (GB), Espeton boca amarilla (E)
Felismerhető: hosszú, áramvonalas test, ezüstszürke alapszín, has világosabb, hátán sötét harántcsíkok. Feje keskeny, orra hegyes, alsó álkapcsa előreugrik, álkapcsa alatt nincsenek pikkelyek. Az álkapocsban két sor kifelé hajló fog található: kívül egy sor kicsi, pengeéles fog, belül egy sor tőrszerű tépőfog. Két rövid, halványsárgás hátúszó, a farokúszó feketével szegélyezett. Kb. 120 cm nagyságúra nőhet.
Összetéveszthető: közönséges nyilascsuka (Sphyraena sphyraena) - a harántsávok hiányoznak vagy alig láthatóak, pikkelyek a kopoltyúnyílás alatt. Sárgacsíkos nyilascsuka (Sphyraena chrysotaenia) - 30-40 cm-es nyilascsuka, leginkább a Földközi-tenger keleti részén jellemző, sárgás-barnás hosszanti csíkok, sárgás farok.
Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai, Gibraltártól egészen észak-nyugat Afrikáig, két, egymástól jellegzetesen eltérő biotópban. A fiatal példányok előszeretettel választják a partmenti sekély vizeket, ahol a köves és/vagy neptunfűoázisok szabtalta tengerfenék remek vadászterületet és egyben rejtekhelyet nyújt. A kifejlett példányok pelágikusak, nyáron és ősz elején a partközeli mélyebb (+ 10 m) vizekben is találkozhatunk velük (néha 3-5 méteren is), általában azonban inkább a nyílt vizet kedvelik, kb. 110 m mélységig.
Táplálék: halak, kagylók, csigák, rákok.
Szaporodás: rendkívül kevés adattal rendelkezünk, a legújabb kutatások szerint az állomány megújulásának üteme rendkívül lassú.
Más: noha nyáron nagy rajokban találkozhatunk a nyilascsukákkal, télen - a feltételekkel együtt változó vadászstratégiának megfelelően - inkább kisebb csoportokban vagy akár egyedül. Végsebessége ~ 44 km/h.
Brehm
wiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése