Anthias anthias (Linnaeus, 1758)
Tudományos név eredete: Anthias - egy ismeretlen hal neve Arisztotelész Az állatok története (Peri ta zóa isztoriai) című művében.
Roter Fahnenbarsch, Mittelmeer Fahnenbarsch (D), Tres colas, Espárido (E), Barbier, anthias, barbier hirondelle, castagnole rouge (F), Swallowtail seaperch (GB), Castagnola rossa, Sarago pizzuto (I), Rode kanarie (NL)
Felismerhető: ovális test, élénk piros szín, sarló alakú farokúszó. A hímekre jellemző a fejlett mellúszó, és a hátúszó harmadik tüskéje zászló alakú bőrnyúlványban végződik. Fejükön három aranyszínű sáv található. Kb. 25 cm nagyságúra nő.
Összetéveszthető: barna korallsügér (Chromis chromis), mely azonban barnás színű, teste masszívabb, magasabb.
Előfordulás: Portugáliától Angoláig az Atlanti-óceán keleti partjainál, ill. Földközi-tenger. Kb. 5-200 m mélységben, legtöbbször sziklás-barlangos tengerfenék vagy hajóroncsok képezik lakóhelyét, ahol csapatokban él.
Táplálék: a szent sügér húsevő, apró rákokkal, tengeri férgekkel, halivadékokkal táplálkozik.
Szaporodás: szukcesszív (protogyne) hermafrodita, június-október környékén párzik. A hímek készítik elő a területet, ahová a ragadós szállal összefűzött peték kerülnek. A peték őrzéséről-levegőztetéséről a hím gondoskodik.
Megközelíthető: PMT/snorkeling is, ha sikerül pár méter mélységbe merülnünk, és a fényviszonyok elegendőek ahhoz, hogy a sziklamélyedésekben rejtőző szent sügéreket észrevegyük.
Más: gyakran keveredik barna korallsügér-rajokkal. Sűrűn találkozhatunk velük színváltó szarukorall-kolóniák (Paramuricea clavata) közelében. Legfontosabb ragadozói a fattyúmakréla (Seriola rivoliana) és a villás tőkehal (Földközi-tengeri menyétke, Phycis phycis). Tartható akváriumban is.
Tudományos név eredete: Anthias - egy ismeretlen hal neve Arisztotelész Az állatok története (Peri ta zóa isztoriai) című művében.
Roter Fahnenbarsch, Mittelmeer Fahnenbarsch (D), Tres colas, Espárido (E), Barbier, anthias, barbier hirondelle, castagnole rouge (F), Swallowtail seaperch (GB), Castagnola rossa, Sarago pizzuto (I), Rode kanarie (NL)
Felismerhető: ovális test, élénk piros szín, sarló alakú farokúszó. A hímekre jellemző a fejlett mellúszó, és a hátúszó harmadik tüskéje zászló alakú bőrnyúlványban végződik. Fejükön három aranyszínű sáv található. Kb. 25 cm nagyságúra nő.
Összetéveszthető: barna korallsügér (Chromis chromis), mely azonban barnás színű, teste masszívabb, magasabb.
Előfordulás: Portugáliától Angoláig az Atlanti-óceán keleti partjainál, ill. Földközi-tenger. Kb. 5-200 m mélységben, legtöbbször sziklás-barlangos tengerfenék vagy hajóroncsok képezik lakóhelyét, ahol csapatokban él.
Táplálék: a szent sügér húsevő, apró rákokkal, tengeri férgekkel, halivadékokkal táplálkozik.
Szaporodás: szukcesszív (protogyne) hermafrodita, június-október környékén párzik. A hímek készítik elő a területet, ahová a ragadós szállal összefűzött peték kerülnek. A peték őrzéséről-levegőztetéséről a hím gondoskodik.
Megközelíthető: PMT/snorkeling is, ha sikerül pár méter mélységbe merülnünk, és a fényviszonyok elegendőek ahhoz, hogy a sziklamélyedésekben rejtőző szent sügéreket észrevegyük.
Más: gyakran keveredik barna korallsügér-rajokkal. Sűrűn találkozhatunk velük színváltó szarukorall-kolóniák (Paramuricea clavata) közelében. Legfontosabb ragadozói a fattyúmakréla (Seriola rivoliana) és a villás tőkehal (Földközi-tengeri menyétke, Phycis phycis). Tartható akváriumban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése